Túrabeszámolók


Pázmándi TOPorgók Éjszakája

ParadTúra éve: 20092009.07.23 19:04:22
Pázmándi TOPorgók Éjszakája

Eredeti tervek szerint 7-kor rajtoltunk volna el, de a nagy vihar miatt inkább úgy döntöttünk, hogy megvárjuk amíg áthalad Pesten. Kb. 7-kor szedtek fel Karcsiék a buszmegállóban, és gyorsan meg is érkeztünk Pázmándra. Gyors nevezés – és egy nagyobb csoport bepofátlankodása elénk – után 19.45-kor el s indultunk bár a papírunkon ugyan 19.35 szerepel. Kicsit esett még az esõ, ezért még a Mûvelõdési Ház udvarában felvettük Krisztivel az esõkabátot. Karcsi továbbra is pólóban jött. Mi a végén már csak babonából is, de esõkabátban mentünk. Legalábbis én. Utána elküldtem az sms-t amit már elõre megírtam, hogy ne kelljen pötyögni út közben.
Az elsõ pontig egészen jó ütemben haladtunk. Szerettünk volta minél nagyobb távot megtenni még világosban, valamint a cél a 7 órán belüli teljesítés volt. A jelek jól láthatóak voltak, valamint a kérdéses helyeken ott volt a szalag is. A forrásnál a pontõr kicsit megijesztett, mert azt mondta, hogy 1 óra és itt az újabb vihar. Legalábbis mi így érettük Krisztivel. Karcsi meg pont az ellenkezõjét, hogy egy óra és vége a viharnak. Végére kiderült, hogy neki volt igaza. Gyors pecsételés után nekivágtunk a szõlõknek. Néhol kicsit meredekebb volt az út, de az elején teljesen járható lámpa nélkül is. Az itinerben szereplõ patakátkeléssel és híddal valahogy nem sikerült összeismerkedünk. Egyszerûen nem vettük észre hol is volt, pedig nem tértünk le az útról szinte biztos. A jelzések még az erdõben is jól láthatóak voltak. Mikor elértük az erdõ határát és annak mentén folytattuk utunkat, gyönyörû rálátásunk volt Nadapra. Ekkor hirtelen mindenkinek eszébe jutottam és folyamatosan csörgött a telefonom. Nagyon jól esett, hogy bizonyos emberek aggódtak értem/értünk és felhívtak, hogy elindultunk-e és milyen az idõ. Óriási köszönet érte utólag is nekik, ha olvassák. Márpedig olvasni fogják ezt tudom! :-)
A második ponton kaptunk finom narancsos csokit. Ezt majszolgatva vágtunk neki az erdõnek, ami galád módon még emelkedett is. Ez nem is lett volna gond, ha nem most üt be a sötétedés is. Gyorsan elõkerültek a lámpák és folytattuk utunkat. Kiérve az erdõbõl nem kellett a lámpa. Annyira jól elbeszélgettük az idõt, hogy majdnem elfelejtettünk áttérni az erdõ széle mentén a P sávról az S sávra. Szerencsére még idõben észrevettük a szélben lengedezõ szalagot. A szocialista emlékmûnél utolértük Krisztiék ismerõseit, és velük egy csapatban másztunk fel a Bence-hegyre. Csodás kilátás nyílt az éjszakai Velencei-tóra. Romantikus hangulatba is kerültünk, de sajnos éppen nem mászkált arra egy fia nekem való és romantikázásra vágyó pasi sem, így inkább folytattuk utunkat. :-) Leóvatoskodtuk magunkat vissza az S sávra és megerõsítettünk egy sárga pólós srácot, hogy igen, ott kell felmenni. Felfelé meredekebbnek tûnt az út. Leérve jobbra elindultunk a beton úton a Furmint út felé. Az itiner szerint nemsokára eltér tõlünk az S sáv. Azért ez egy kicsit odébb volt, mint ahogy a leírásból sejtettük. Itt egészen sokat kellett betonon menni, és mivel jó volt a közvilágítás, így a lámpával is tudtunk spórolni. Az S sávról áttérve az S keresztre valóban láttunk jobb kéz felõl egy kisebb csoportot, akik akkor haladtak Nadapról a Bence-hegy felé. Beérve Nadapra ismét kicsit bizonytalankodtunk, hogy a focipályánál hol is a jelzés pontosan, de végül ráálltunk a megfelelõ pályára, és hagytuk, hogy a már látott sárga pólós srác leelõzzön. De kis idõ után megfogtuk és ismét mi törtünk az élre. Mikor már kezdtünk aggódni, hogy megtaláljuk-e a pontot, egy autó reflektorvillantása útba igazított. Gyors pecsételés után a kedves pontõr ellátott minket isteni zsíros kenyérrel és hagymával, valamit útravalóul jó tanáccsal, hogy hol figyeljünk az úton, nehogy elkeverjünk.
Induláskor a sárga pólós srác ismét beért, majd nemsokkal késõbb el is hagyott minket. Ismét aszfalt következett megfelelõ jelzésekkel és szalagokkal, majd beértünk a templom után nem sokkal jobbra az erdõbe a Z kereszt jelzésre. Itt az itiner szerint egy Y elágazás középsõ ágán kellett volna tovább menni. Csak két apró bibi volt. Több Y-t is találtunk, valamint egy Y-nak melyik a középsõ ága? :-) Kisebb keverés után jelezetlen utakon odataláltunk a pontra. Már messzirõl lehetett hallani, hogy játszik a szél a Meleg-hegyi toronynál. Itt eltöltöttünk pár percet, mert Karcsi megkeresett egy geoládát, addig mi beszereztük a szükséges pecséteket. Ekkor már túl voltunk a távnak és a szintnek is a felén.
Majd az odafelé meg nem talált meredek úton mentünk le a PS turistaútra. Itt az út ahol fel, majd le kellett menni a hegyre lényegesen eltért a térképen jelölttõl. Megtalálva a helyes utat visszamentünk Nadapra. A már egyszer bejárt utat keresztezve ismét átvágtunk a településen. Az egyik utcában egy autó mellett beszélgetõ férfi miután jól megnézett minket, megkérdezte mit csinálunk ott éjjel. Mondtuk mi csak túrázunk. Nem vagyok benne biztos, hogy normálisnak nézett minket. Az autó mellett elhaladva láttuk, hogy a polgárõrség egyik tagjához volt szerencsénk. Az itiner ezen a részen szalagozást ír, ebbõl nem sokat láttunk, valamint az itinerben szereplõ P háromszög az út elején S háromszög volt, majd átváltott valami azonosíthatatlan színre. Mi legalábbis Karcsival nem tudtuk a színét kitalálni. De a pont elõtt valóban P háromszög volt. Még az S háromszög részen kicsit bizonytalankodtunk, de mikor szembõl megjelent a már említett sárga pólós srác, tudtuk, hogy ez a helyes út. Az út vége kissé meredek volt felfelé, és itt már sajnos érezni kezdtem a lábam is. Fenn a pontõr a nagy hideg elöl bemenekült a fák/bokrok közé. A rossz idõ ellenére is jó kedvvel és egy-egy almával fogadott minket. Dicséret illeti amiért azt a rengeteg almát felvitte a hegyre.
Lefelé kissé lassabban mentünk, mint felfelé a különösen meredek csúszós helyeken még egymásba is kapaszkodtunk. Visszatértünk a betonútra és balra fordulva elég sokat haladtunk rajta ismét. Majd letértünk a megadott útra, és meredeken fel a Cseplek-hegyre. Itt a sarkam már nagyon nem bírta. Mondtam is Karcsiéknak menjenek fel nyugodtan, majd utolérem õket. De nem hagytak ott, így együtt értünk fel végül. A ponton ronda nagy szél fogadott minket, így egy gyors körbetekintés után meg is indultunk lefelé. A kilátás magáért beszélt, nagyon gyönyörû volt.
Lefelé induláskor ért minket utol egy 4-5 srácból álló csoport, akikkel majdnem a Zsidó-hegyig elõzgettük egymást. Leérve a Cseplek-hegyrõl a lámpám bemondta az unalmast, így elõkerestem a táskámból a Petamitól kölcsön kapott lámpát, így a túra végét már azzal tettem meg. Köszönet érte neki! Szokatlan volt az enyémhez képest, mert engem is vakított kicsit, de ez csak a másikhoz való hozzászokás miatt lehetett. A 8. pontig (Zsidó-hegy) elég sokat mentünk szõlõk között. Majd a P sávon fel a Zsidó-hegyre az ösvény valóban eléggé karmolászós volt, de csak átverekedtük magunkat rajta.
Annak boldog tudatában, hogy már csak 3 km van a célig, a már említett srácokkal indultunk lefelé a hegyrõl a pontõrtõl kapott útbaigazítás alapján,ami kb. így szólt: „Elmentek a sziklákig, majd ott jobbra le a kis ösvényen.” Sajnos tényleg csak egy kis ösvény volt ott, amelyet megtalálva a srácokat elõre engedtük, és nekivágtunk az ereszkedésnek. Ismét libasorban, egymás kezét fogva a veszélyesebb részeken. Errõl a részrõl az itiner úgy emlékezik meg, hogy „Kis, tekergõ, veszélyes sziklás ösvény, P sáv jelzés vezet le a falu fõútjáig. KÉREM FOKOZOTTAN FIGYELJENEK.” Talán kicsit több karaktert is áldozhattak volna erre a részre. Nem csak, hogy néhol nagyon meredek volt, de az elsõ meglepetés a kifeszített kötél volt. Ennek nagyon megörültünk, köszönet érte a szervezõknek! De bevallom én ekkor kezdtem el aggódni, hogy mi lesz még... A sejtésem beigazolódott mikor a nagy szikláknál eltûnt az út elõlünk. Karcsi elment megmászni a sziklákat, és láss csodát, ott volt egy bazi nagy piros jel pár sziklával odébb. Közben mi megnéztük a lehetséges utakat, de végül követtük Karcsit a helyes úton. Erre a részre kitérhetett volna az itiner kicsit részletesebben is. Végül sikeresen beértünk a faluba, majd követve a P kereszt jelzést megtaláltuk az utolsó ep-t is. Sajnos itt is sokat kellett menni a betonon. Meg is beszéltük, hogy ennyi beton mellett egy 20-as túra is elég lett volna, de mivel ilyen lehetõség nem volt, törünk tovább szaporán a cél felé.
A malomtól az 1,72km a cél, de valahogy ezt többnek éreztük. Néha-néha szembejött egy-egy autó. A villogásból tudtuk, hogy õk már teljesítették a túrát és már hazafelé tartanak a jól megérdemelt pihenés felé. Végül mi is beértünk a célba, ahol megkaptuk a kitûzõnket és egy tányér levest. A 7 órás teljesítést is tudtuk tartani, mert 6.58 alatt értünk be 2:43-kor. :-) Kicsit kókadozva a leves felett még elküldtem a „beértünk jelentés” sms-t, hogy beértünk és lassan megyünk haza. Kicsit kipihenve magunkat elindultunk hazafelé. Gyorsan Pesten voltunk. Engem lényegében háztól házig hoztak Krisztiék. Nagyon köszönöm nekik! Jó túra volt, és jó társaság! :-)
Alapvetõen nem szeretem az éjszakai túrákat, de ez kifejezetten jól esett. Út közben nagy segítség volt Karcsiék GPS-e is, különben néhányszor kevertünk volna. Fõleg a fentebb már említett S és P háromszög útrészletnél. Amit még negatív kritikaként tudnék említeni az utolsó rész részletesebb leírásán kívül az az, hogy míg a neten 29,8km és 680m szint szerepelt, addig az intinerben már 28,9km és 821m szint. A táv csökkenése még jól is jött, de a lényegében +1 hegy a végén már nem esett jól, mert lélekben csak olyan 700m szintre készültem. Fõleg éjszaka.
Mindezektõl eltekintve nagyon jól szervezett túra volt, aki fehér útirányt mutató táblák is sokat segítettek a megfelelõ helyeken, bár kicsit sok volt a beton, de errõl nem a szervezõk tehettek. Örülök, hogy elmentem rá. A tájról ugyan sokat nem tudok írni, éjszakai túra lévén és korom sötétben inkább a lábam elé néztem. A kilátás a Velencei-tóra több helyen is gyönyörû volt. Biztosan benevezek õsszel is a nappalira, mert kíváncsi vagyok a táj többi részére is nappal. Vajon mi minden mellett mehettem el.