Túrabeszámolók


Patai Mátra

WoteskaTúra éve: 20092009.07.26 20:08:36
Patai Mátra 30

A hajnali kis zuhé után, egy sor otthoni tanakodás után, hogy fog-e esni az esõ; végül 7:30 körül sikerült elindulnunk a családommal Pásztóról, Patára. Ez a második teljesítmény, és viszonylag "hosszabb" túrám amit teljesen egyedül teljesítek, ugyanis még csak 15 éves vagyok.:) És bevallom, hogy most kezdtem elölrõl a túrázást, mert 12 éves koromban abbahagytam, amit persze bánok. Többiek a 16km-es távon neveztek a(z) F1 miatt(bocsi a reklámért :D).

08:03-kor indultam útnak, a 30km-es távon.
Egybõl Kecske-kõ felé vettem az irányt, aztán az elején már majdnem sikerült elkavarnom, a szõlõ sorok között, szokásomhoz hûen, de végül odataláltam sikeresen az ellenõrzõ állomásra. Ezután visszafele az elágazóhoz, lefelé kicsit kocogtam, közben kerülgetni kellett az embereket, de végül pár száz méter múlva kiértem a Szûcsit, és Patát összekötõ útra. Pata fõutcájához kellett eljutni, innen a Kék körút turista jelzésen juthattam fel a 2. ellenõrzõ állomásra, Várhegyre.
Az ellenõrzõ ponthoz közeledve, az ott pihenõ, emberek, furcsán néztek rám, és mihelyst odaadtam a hölgynek a pecsételõ lapot, közölte velem, hogy rossz felõl közelítettem meg Várhegyet, így majd +1km sikerült feleslegesen téblábolnom.
Nem egyedül csak én jártam így, ugyanis mögöttem 2-3 "kolléga" jött, akik szintén a falut megkerülve érkeztek az állomásra, így sikerült megnyugodnom, hogy nem csak számomra volt megtévesztõ a jelzés. Persze útvonal leírást luxus számomra olvasni, inkább elõször megpróbálok józan paraszti ésszel tájékozódni.:) Ha elolvasom akkor nem esett volna meg velem...(Azt viszont remélem, hogy az utánam gyalogló "kollégák" nem engem követtek a rossz úton, ha így volt akkor elnézést kérek!:D) Az állomáson kicsit kinevettek, ezt én is egy széles vigyorral viszonoztam, majd elindultam tovább Acélos irányába. Itt lázán bele-bele kocogtam, majd késõbb megérkeztem a mozgó ellenõrzõ pontra, pecsételés, és egy rövid útbaigazítás után folytattam utam Virág-dombra. Virág-domb után megérkeztem a frissítõ állomásra, ahol nagyon finom süteményekkel, pogácsával, és több fajta gyümölccsel várták a túrázókat. Vízzel feltankoltam, és egy kis falatozás után tovább indultam Fajzatpusztára, ezen a szakaszon hála istennek nem ért semmiféle meglepetés. Pecsételés után tovább haladtam a Sárga kereszten Sás-tó dombra, itt megint esélyem volt a lazább de hosszabban elnyúló parton fölfelé pár túrázót magam mögé utasítani. Késõbb megérkeztem a Káva csúcsra ahol adott volt a lehetõség, hogy megtekintsem a gyönyörû kilátást. Pár perces pihenõ után visszatértem a Sárga keresztre, majd az útjelzõ tábla után két akkor még számomra ismeretlen túrázóval "összebarátkoztam". Hármasban, kicsit jobban megszedve lépteinket kapartattunk felfele Tóthegyesre, itt is egy pecsételés, egy kis kaja, majd ismét útnak indultunk. Mivel ismét csak fogyóban voltak folyadék készleteim, a Babik forrásnál megálltunk feltölteni kulacsainkat, üvegeinket. Az üvegem miközben töltöttem, a körülöttem keresgélõ, sündörgõ kismillió hangya összevissza csipdosott, így megelégelve a dolgot fejvesztve menekültem a forrás közelébõl, és követtem két túratársam. A következõ célpont Világos-hegy volt más néven Kopasz-hegy, utóbbi nevét tar kinézetérõl kapta, ezen felkapaszkodva körültekintettünk, majd játszi könnyedséggel "lemásztunk" tar külsejû hegyünkrõl. Ezután viszonylag könnyedén visszajutottunk ismét Fajzatpusztára, ami 3., és 5. ellenõrzõ pont is volt egyben. Itt már a 16km-es távot sikeresen teljesítõ édesapámék vártak engem frissítõvel, a buszra pénzzel, és egy kis Fastum-géllel, mert a lábam elkezdett görcsölni. Nem volt mese, még a Havast meg kellett mászni, annak ellenére is, hogy a combom fájt.(Edzetlenségem miatt)
Aztán ismét útnak indultam, siettem, hogy beérjem a két túratársam, kb. 1 km után utolértem õket, aztán együtt téptünk felfelé. Elértük az állomást, pecsételés, valamint egy rövid szusszanó után ismét elindultunk. Tehéntánc körül én gyorsabban szedtem a lábaimat, ugyanis még el szerettem volna érni a buszt, amire volt még majdnem 3/4 órám. Így elszakadva tõlük, beértem a Pincéshez, így már lakott területen voltam, és további két turista segítette a tájékozódásom a cél felé.
Sajgó lábakkal, pontosan 7 óra alatt teljesítettem a túrát, amit nagyon élveztem.
A 30km-esek fõtt ételt ehettek egy közeli étteremben, de sajnos nem volt már idõm enni a finom Babgulyásból.
Megjegyezném, hogy az ellátás, a vízvételi lehetõségek számomra nagyon jól jöttek, mindig friss víz kerülhetett az üvegembe, amit értékelek.

Köszönöm a túrát, jövõre találkozunk!:)