Túrabeszámolók


Csabdi

NadiaTúra éve: 20092009.08.02 21:56:51
Csabdi 30 - erõsítõ túra

Mikor olvastam, hogy lesz ez a túra, azonnal felfigyeltem rá, mivel Bicskén van egy telkünk, és onnan már csak egy ugrás Csabdi. Elõtte való este kibuszoztam Bicskére- bár ne tettem volna, ugyanis az M1-esen történt baleset miatt a busz csupán 2 órácskát késett, node sebaj...

A nehéz indulás után a másnap reggeli korán kelés egy kissé fárasztónak bizonyult, de végül- ha nagy nehezen is, de elindultam. 6:20-ra - egy autó és egy édesanya segítségével- már ott is voltam. 6:30-kor indulás. Mivel úgy gondoltam, hogy a 15-ös elég rövid lenne, ezért mindenképpen a hosszabbra akartam menni- furcsán hatott, hogy én voltam akkortájt az egyedüli, aki ezt választotta. Nekivágtam hát- egy fekete édes kis kutyussal a nyomomban, aki végül a határban leszakadt rólam, és így rátérhettem a zenehallgatásra- node csak fél füllel- meg a földútra. Gyors tempóban indultam meg, célom volt a hat óra alatti teljesítés- hiszen hosszabb túrákhoz és magasabb szintekhez szoktam. Találkoztam nem egy kedves túratárssal, akik igen nagyot néztek, hogy egy 17 éves lány mit keres egyedül egy ilyen túrán- hát így alakult. Elsõ ellenõrzõ pont- kevesebb mint egy óra alatt, majd irány a magaslat- vagyis Somlyó. Kicsit lassult a tempóm, de háromnegyed óra alatt így is felértem a kulcsosházhoz. A lányok megkínáltak egy kis vízzel, majd azt felhörpintve már ballagtam is tovább- egy csokoládé társaságában. A következõ 2 percben búcsút is vettem tõle, és ismét egyedül ballagtam, mígnem összefutottam egy kedves párossal- sajna neveket nem tudok, de az biztos, hogy haláli fazonok voltak. Leértem a mûútra- majdnem rossz felé kanyarodtam, de az imént említett páros emlékeztetett a helyes irányra- s ezzel egyidejûleg megkaptam tõlük a "stipi stop, te vagy a fogó" elköszönést, és hogy késõbb még találkozunk. Míg õk elkocogtak, én ismét gyorsítottam a tempón- célom volt másfél óra alatt megtenni az utat Nagyegyházáig, vagyis a harmadik ellenõrzõpontig. néhány útkeresztezõdésen és dzsungelen átvágva magam, a patakvölgyön keresztül egészen a tavakig egész szépen haladtam. Ott aztán felfigyeltem egy ismerõs párosra, és egy "megvagytok" kiáltással csatlakoztam hozzájuk, hogy együtt tegyük meg az utat az ellenõrzõpontig.
Limonádéval feltöltöttem az aksikat, és kedvenc duómtól megválva, ismét nekilendültem. Sikerült egész gyors tempót vennem, 4.5 mentem 36 perc alatt, majd ismét továbbindultam a ponttól, egyenesen Csabdi felé. Ott aztán az M1es mellett haladva találkoztam két nagyon édes kutyával, akikkel úgy döntöttem, nem szeretnék közelebbi ismertséget kötni, így egy kis kerüléssel ugyan, de visszabolyongtam a pirosra. Ahol aztán tanácstalanul álltam a következõ keresztezõdésben, hogy merre menjek. Nagy szerencsémre, éppen akkor ért mögém egy korábban leelõzött túratárs, és készségesen kisegített. Mivel õ is hamar végezni akart, együtt tettük meg az utolsó szakaszt, beszélgetve, nevetve. Mikor leértünk a templomhoz, felsóhajtottam- jó kis túra volt, de azért jól esett volna már az árnyékba hûsölni- mert a levegõ ekkorra már eléggé felhevült. Hamar beértünk a célba, és átvettem az oklevelet, majd úgy gondoltam, hívok egy taxit- édesanyámat személyesen- hogy vigyen haza, mert nem volt kedvem a forró aszfalt mellett hazakutyagolni. Így végül is 11:22-re értem be, vagyis kevesebb, mint 5 óra alatt teljesítettem. Nagyon örültem, hiszen nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan menni fog.

A szervezõknek köszönöm ezt a túrát, nekem nagyon tetszett, habár volt egy-két hely, ahol meg kellett állnom gondolkodni, hogy merre tovább- de mindennel együtt szerintem egy jó kis erõsító túra volt.