|
|
(Sport)történelmi pillanathoz érkeztem 2 nappal ezelõtt: abszolváltam életem elsõ hétfõi (na jó, pontosítsunk: munkanapra esõ) túráját!!
Fájó szívvel olvastam a ttt-n 1-2 héttel ezelõtt még klföldon, hogy a szombatra (aug. 21.) tervezett nappali Hadak Útja 55 érdeklõdés hiányában elmarad. Pedig már úgy beterveztem. Részt vettem ugyanis júniusban az este induló 88-as túrán, amelyrõl sok pozitív emlékkel távoztam. Ráadásul már vagy egy hónapja nem túráztam.... Ekkor pattant ki az ötlet a fejembõl és írtam Tarnai Ferencnek, a fõszervezõnek, hátha lehetséges a túra egyéni teljesítése. Õ nagyon hamar és nagyon pozitívan reagált, már csak egy megfelelõ napot kellett találnom. Mivel 20.-án este estem be Magyarországra, ezért nem az eredeti (21.-ei idõpontban), hanem 3 nappal késõbb indultam neki.
6:00-kor tettem le a kocsit Mór belvárosában, majd 10 perc múlva már el is indultam, megfelelõ mennyiségû vízzel és csokival. Bár rutinos Vértes-járó vagyok (13 Classic Vértes 50, 3 Vértesi Barangolások, Oroszlány, Kozma, Tatabánya, stb) a Mórról kivezetó piros jelzésen még csak a 88-ason éjszaka jártam. Kezdetben elég hûvös volt, részben ezért is ráálltam egy bõ 6-os tempóra. Gerencsérvárig nagyon szép vonalvezetésû a túra, 2 helyen is érint egy fenyvest. Meglepõ volt a teljes egyedüllét, na meg a rengeteg õszi légy. Gerencsérvár elõtt nem követtem már el azt a hibát, amit a múltkor az éjszaka, a kerítés elõtt balra fordultam, majd rá a mûútra. Meglepõen sok fakitermelõ teherautót kellett kerülgetnem. Ezután néhány jelzésváltás után elértem Mindszentpusztára, ahonnan az útvonal már csukott szemmel is megy. Megnéztem a Csáki romot (ezt sem láttam még soha nappal), majd 3:50 után elértem a túra legtávolabbi pontját: Kõhányást, a vértesi túrák egyik leggyakoribb pontját. Most bezzeg teljesen kihalt volt, sehol egy kis zsíros-deszka.... Innen visszafordultam Gánt irányába (ugye a 88-as tesz még egy 33 km-es karikát Várgesztes felé), szintén jól ismert és egy kicsit unalmas úton. Legutóbb eléggé nehezen sikerült beérni a faluba, pedig még szalagozás is volt. Ezért most úgy döntöttem, hogy inkább az erdõ szélén kimegyek a mûútra és úgy be a faluba (32 km - 5:05). Gyors vívétel után a kéken hagytam el a falut, toltam fel Géza-pihenõre. Sajnos most nem várt senki ásványvízzel...:-)) Innen már szintben kell menni néhol betonúton Kocsmárosdombig, majd kissé lefelé a Csókakõi vár aljához. Jópár lépcsõfok után ér fel az ember a várhoz, de érdemes egészen felmászni a remek kilátásért. Itt sem idõztem azért sokat, mert tudtam, hogy mi vár még rám. A Piros L fel a Csóka-hegyre. Akárhogy is küszködik az ember az ágak alatt, nem lehet még 4-es átlagot sem produkálni. Most ráadásul úgy tûnt, hogy még több kidõlt fa nehezíti a haladást. Végre felértem a tisztáshoz, az átlagom már 6 alá csökkent egy picivel. Innen már csak le kell zúgni, most sikerült végig a jelzésen maradni. 9:08 alatt értem a "cél"-ba, ahol egy hamburgerrel és kólával jutalmaztam meg magam. Fél óra múlva megjött Tarnai Feri, akitõl átvettem a pecsétmentes itinert, oklevelet és kitûzõt. Amit ezúton még 1x köszönök. Kellemes idõben egy kellemes túrát sikerült teljesítenem, csak ajánlani tudom mindenkinek. Remélem, jövõre többen leszünk !!
|
| |
