Reggel sikerül elsõnek neveznem, a szervezõk kedvesek, 7 óra után néhány perccel indulok. A 60 km-re olyan 9-10 órát gondoltam, reménykedek a kevés esõben és nem sok sárban.
Bercelt elhagyva búcsú az aszfaltnak,a köves úton szerencsére rendesen lehet menni az elõzõ éjszakai nagy esõ után is. Elsõ e.p. Szandavár. Útközben találkozok a pontõrökkel nem sokkal utánuk én is felérek a vár tövébe, kapok két csokit, majd fellépek a falmaradványhoz eget kémlelni: néhány felhõ, talán megússzuk esõ nélkül.A vártól a faluig több K jelzés is van, egy füvesen tudok futni majd az aszfalton Szandaváralja végéig, utána az agyagos domb nagyon ragad, felszedek vagy két kilós bokasúlyt. Szemeregni kezd, az akácos pont jól jön. Cserhátsurány felé hol esik, hol nem.. futogatok, elbambulok, egy csipkeágba akadok, utána kiérek az erdõbõl és rápillantok az itinerre:kiérve az erdõbõl magasles irányába földúton. Még örülök is h nem mentem tovább, kicsit késõbb feltûnik, hogy elég meredek a lejtõ.. leérve mûút sehol, csak rengeteg napraforgó amerre látok. Fellépek a vadlesre: pár km-re surány barna, sokszögletû templomtornya. A franc.. olvasom ujra: ekkor esik le, hogy pár sort kihagytam és csak a 2. tisztásnál kell letérni. Nem akarok sokat kavarni, nekivágok a napraforgósnak, csúszik a felázott föld, a szárak s a nagy tányérok kaparnak, én meg szidom magam. Kiérek a Terény- Cs.haláp mûútra, vagy 100 m visszafelé és az ismerõs kéken irány surány. 9:57-kor vagyok a falu szélén, fel a Vadász kocsmáig, az OKT-s pecséttel nyomok egyet,jól esne egy kis frissítõ de az elkeverés miatt még haragszok magamra és inkább sietõsen Nógrádsipek felé indulok ugyanis legkésõbb délig a Korona presszóhoz akarok érni mert déltõl 3ig zárva, pontõrök meg ki tudja mikor érnek oda. Meg persze a max 10 órás idõhöz is kell.
Innen majdnem derékszögben kell menni sipekig,már az elején lehet látni a Hegyes tetejét. Az emelkedõ picit csúszik, lefelé nagyon.. A szántóföldek- kukoricások mellett eszméletlen sár, többet csúszok vissza mint elõre, meg sem merem nézni mennyivel haladok.. így nagyon örülök mikor a tehenektõl szagos faluszéli aszfaltra érek. A presszó még nyitva, 11:34-kor az OKT-s pecséttel bélyegzek.
Kiérve a faluból deja vu:mindenhol sár, sár, sár.. A Malom- völgyig ha megbolondulok sem bírok 4,8-nál jobbat menni, egy kis sör vagy bor jól jött volna szív- és idegnyugtatónak. A Dobogó- tetõre felvezetõ hosszabb emelkedõ hál' istennek egész jól járható; a sárban dagonyászáshoz képest feleannyi erõvel jutok fel. A S egész jól fel van festve, sõt a Cserhátban ritkaságszámba menõen egy fatörzsre még eligazítás is van: S Kutasóra, S+ Cserhátszentivánba. Kiérek egy tisztásra ahonnan látni a falut templomostul, olyan 2-3 km-re lehet. A S egy vadlesen jobbra mutat: sáros földúton az aszfaltig. Nincs kedvem több sarazáshoz egyenesen elindulok a füves dombon a falu felé. A legelészõ tehenek mellett óvatosan elhúzok, s a falu közepén nagyon gyanús lesz a S+.. odafutok az eligazító táblához: Cserhátszentiván.. Ezt is elnéztem, vissza a mûúton Kutasóra..Az ominózus vadászlest jelzésestül látom újra, kiderül valóban a mûútra kell lejönni de nem le Szentiván felé hanem felfelé tovább Kutasóra. Pár km kerülõ oda se.. minden reményem a következõ e.p.-nak helyet adó Vegyes- és italboltban van. Nagy lakat a vasrácson, nem nyertem..Elõtte a padon két lány ül, pecsételnek, kapok két üdítõt amit meg is iszok, idõ:14:07. Belehúzok és 14:32-kor a 3 km-rel arrébb levõ Bokor faluban vagyok, ami nekem egyet jelent a házi, jó sós sajtokkal, nyálcsorgatva gondolok rá. Az off-road pálya után számolok: még olyan 13 km ha sietek megvan a 10 órás idõ.
A Sas- bérci kilátó környékén több kalapos nyugdíjast látok kocsistul, beszélgetünk kicsit, majd a jól futható részt kihasználom. Elvileg 2 km után élesen balra kell fordulni, egy kanyarban meglátom a kettõskereszt jelzést, igaz fehéren, de balra.. Bár még az itinerben említett behajtani tilos tábla nem volt, de azóta leszerelhették, az öregek is autóval voltak, ki tudja.. Még több jel is van befelé,a lejtõn jól haladok egészen ameddig egy frissen vágott részig jutok, itt egy csapat szarvast pillantok meg,állok és nézem õket, egy- két perc múlva rohannak csak el mikor megfordul a szél, pont mikor le akarom õket fényképezni. Sûrû bozótoson vágok át, ekkor már tudom, hogy elkavartam, nézem a térképet próbálom kitalálni merre lehetek. Sok földút találkozásánál vadles, pár km-re vmi falu.. a sok kanyar miatt nem tudom, hogy Buják, Bér, esetleg Bercel vagy Szanda.. hosszú kitérõ lenne megtudni, felhívom a szervezõt, aki kedves és segítõkész hosszas beszélgetés után balra veszem az irányt, kijutok egy mûút kanyarjához. Itt éppen szembejön egy reggelrõl ismerõs másik túrázó, mint kiderül visszajutottam a Sas-bérc közelébe. Már jócskán elmúlt 17 óra vagyis ugrott a magam szabta idõ, kb. másfél órát kavartam, úgy hogy végig gyorsan mentem- futottam olyan 10 km plusz körülbelül. Hát, három a magyar igazság, egy túrán hármat kavarni szép kis teljesítmény..
Majd a behajtani tilos táblánál térek le, ami tényleg ott van.. innen a következõ pont a Csobánka tó csak 5 km. Megkapom a pecsétet és kekszet, csak 10 perce vagy kevesebb ideje mehetett el egy ember elõttem –mondják a pontõrök. Ordaspusztáig 2 km fel a dombra le a dombra játék, a domb tetejérõl látom h az elõttem levõ dombon épp felmegy valaki. Még a pont elõtt utolérem, ami egy kicsit keresgélõs ugyanis magánháznál hátsó teraszon ültek, azt hitték már nem is jön senki, ugyanis ez a 30-as táv e.p-ja is volt, azok meg már régen elmentek, üdítõt itt is kapunk. Jákotpuszta a cél csak 2 km aszfalton, nem érzem magam fáradtnak, laza kocogós stílusban beérek, elsõnek 18:40-kor, így 11:40 lett a vége a 60+ kavarásnak. A gulyásból nem kérek viszont kapok finom sajtos nudlit, közben kihámozzuk merre jártam: Bujáktól nem messze lehettem, szép.. A szervezés nagyon jó volt, az ellátás is, az itiner szintén, kár hogy nem tettem magamnak kötelezõ olvasmánnyá.A keverés csak az én hülyeségem volt=)
Elhatároztam magamban, hogy jövõre revans és azért is megcsinálom 9 óra alatt és csak a 60-at..;) |
