Keviczky József kerékpáros emléktúra 120k
Mostanában a két lábbal való kilométer gyûjtés helyett inkább a két keréken való gyûjtést részesítem elõnyben. Így került sor a Keviczky emléktúrára is, mégpedig a hosszú távra. Nem nagy kerékpáros múlttal rendelkezem, így kicsit tartottam is a távtól, de úgy gondoltam menni fog, mivel végig aszfalton halad, és lényegében egy komoly emelkedõ van benne. Igaz ez már jó 75-80km-rel a lábunkban.
Szóval, Zolit sikerült elcsábítanom, és rávennem, hogy a hosszú távot induljon õ is. Sajnos célba már nem ért. 7:50-kor már kint voltam reggel a rajtban. Szép számmal gyülekeztek az indulók. Nevezés után vártuk a 8:30-as rajtot. (ttt- oldalán kicsit pontatlan az adat, hiszen hosszú távnál 8:00-tól van feltüntetve az indulás, valamint az összes kedvezmény sem szerepel, hiszen pl az egyetemistáknak csupán 300Ft a nevezési díj). A többség alatt országúti kerékpár volt, ami érthetõ is, figyelembe véve az útvonalat. Csupán pár ember volt, aki mtb-vel vágott neki a hosszú távnak, köztük én is. Kicsit csípõs még a reggel, így maradok egyelõre a hosszú nadrágnál és a polárnál. Végre eljön 8:30, egyik rendezõ röviden ismerteti a játékszabályokat, majd nekivágunk. Meglehetõsen gyorsan haladunk az elején, az országútisok már beálltak az elejére, szép lassan távolodnak. Érdekes, hogy a túra hivatalos oldalán fent lévõ gps track szerint a kerékpárúton kéne haladni, ezzel szemben mindenki az autóúton megy. Így beállunk mi is ide. Nagyon jó hátulról ránézni az indulókra. Tisztára olyan érzésem van, mintha valami bicajos versenyen lennénk, vagyunk legalább 40-50-en, a kétsávos útból elfoglalunk egy sávot. Néhány autós elhaladva a dudát nyomja, mintha nem férne el a másik üres sávban.
Esztergomig lényegében sík terepen megyünk, végig felfelé a Duna mellett. Azt gondolná az ember, hogy ez milyen kellemes, és igazából az is… lett volna, ha nem lett volna egy állandó enyhe szembeszél. Ez azért valamivel megnehezíti az elõrehaladást, de csapatban haladva, váltogatva egymást az élen, valamivel mégis könnyebb. Szentendre után kilépek a kb 4-5 fõt számláló fogatunkból, és elõre megyek. Kisorosziig majdnem így is megyek végig, de ott leelõz egy másik mtb-s, én meg beállok a szélárnyékába. A ponton vár minket 3 féle nápolyi, 2 féle szörp és víz. Zoli is befut pár perc után. Kb 10 perc múlva tovább indulunk. Visszafelé a hídig most nagyon kellemes, hiszen az enyhe szél most hátulról jön. A 11-es úton viszont már ismét szembõl. Zoli sajnos lemarad, egész Dömösig egyedül megyek. Egy – két késõbb indult országútis elõz meg. Nagyon szép idõnk van, lehet gyönyörködni a tájban. Dömös elõtt bevárom Zolit, akinek bedurrant a combja. Ez így nem lesz jó, nem sok esélyt látok már rá, hogy végigtekerjen. Megpróbálom húzni, ahogy tudom, de ismét lemarad, és a Pilismaróti pontra már jó pár perccel elõbb érkezem. Ott a pontõröktõl kap némi tanácsot, de szerintem már õ is tudta, hogy így nem fog végigmenni. Esztergomig jön velem biztosan, utána meg azt mondja, hogy meglátja mi lesz.
Esztergom felé már mintha kicsivel több lenne az emelkedõ, de még ne vészes. A város szélén bevárom Zolit, ahol eldönti, hogy végleg kiszáll, és inkább hazavonatozik. Innen egyedül kezdem meg a mászást Két – bükkfa – nyereg felé. Elsõ jó pár kilométer igen kellemes, szinte sík, és a szél is hátulról lengedez. Figyelem a táblákat, miszerint Dobogókõ 16km, és akkor kb egy 2km-rel kevesebb a nyereg. Idõvel kezd durvulni az emelkedõ, visszaváltok, és beállok egy egyenletes tempóba. Valamint bekapcsolom a telefonomon a zenét. Engem ez valahogy mindig megnyugtat, eltereli a gondolataimat mászás közben, és olyan mintha sokkal gyorsabban haladna az idõ. Fölfelé a nyeregig le is hagyok 3-4 embert. Nyeregnél újabb pecsét és frissítés. Innen meg már csak lefelé. Polár újból kell, mert az izzadság és a menetszél miatt majdnem szétfagyok. Pilisszentkereszten még egy utolsó kitérõt teszek egy kút felé biztos, ami biztos alapon. Nemsokára már Pomáz házai között járok, majd Budakalász és feltûnnek a békásmegyeri panelok. 13:55-kor meg már át is veszem a teljesítõknek járó díjazást. Jön egy kis jutalom kaja a mekiben, amit minden sikeres teljesítõ kap. Zoli még a vonaton ül, mikor én már a fûben pihenek. Megvárom, hoz nekem még egy sört is, ami nagyon jól esett.
Összességében nagyon jó kis túra volt ez. Mtb-vel végigmenni rajta igazi kihívás. Volt, hogy Zoli meg is jegyezte, hogyan sistereg a kerekem (2,1) az aszfalton. Egyszer kipróbálnám, hogy milyen lehet egy országúti kerékpárral végigmenni. Köszönet a rendezõknek a túráért! Ha tehetem, jövõre is itt leszek.
Mért adatok (forrás: GPSmap 60CSx & STRM_HUN):
-táv: 113,4 km
- szint: 891 m
|
