7 Mérföldes Tekergés Õsz 2009. 09.12.
A Gánti 25 és a Burok völgy után zsinórban ez a harmadik túrám amit éjszakás mûszak után kezdek.
Már szinte nem is esik jól, ha elõtte éjszaka alszom :-)
Szóval reggel hatkor melóból ki, kocsiba be. és irány Mór!
Elõtte este megnéztem az idõjárás jelentést, esõ nem lesz.
Így az esõfelszerelés helyett, tettem be plusz vizet, mert a múlt héten, a Burok völgyben, kevésnek bizonyult az ital.
Mint utólag kiderült ez felesleges volt, mert már a nevezés után kaptunk ásványvizet.
A hétmérföldes távot választottam, mert sajnos nem voltam valami jó passzban az éjszakai meló miatt!
Gyors nevezés, majd indulás.
Néztem az itinert, miszerint a szintemelkedés nagy része lemegy az elsõ két ellenõrzõpontig.
Mórról kiérve elkezdõdött az emelkedés egy vízmosásos szakasszal, majd az elsõ ellenõrzõponton, mondták hogy még egy szakasz, és utána már csak séta lesz.
A második ellenõrzõpontig szintén folyamatos emelkedés, közben gyors fényképezések, mivel gyönyörû vidéken haladt az út.
Második ellenõrzõ pont, pár szó és fénykép, mert igaz picit párás volt az idõ, de gyönyörû volt a kilátás Mórra.
A harmadik szakaszon gyakran felcsengtek bennem az elsõ ellenõrzõponton hallott szavak, hogy a „második pont után már csak séta”…
Ezt a részt „hegyikecske” szakasznak hívtam, mert szinte végig a hegyoldalba kellett menni, és picit csúszott is a hegyoldal a kövek miatt.
Szerencsére nem volt gond, mert két bottal álltam neki a szakasznak, de gondolom voltak páran akiknek nehezebb volt bot nélkül!
Elértem a harmadik pontot, gyors csokiválasztás, útbaigazítás, és már indultam is a Mauer kunyhó felé.
Az útvonalon a jelzések gyönyörûen és jól szervezetten volt festve, az elágazásban útbaigazító táblák is voltak, szóval nem nagyon kellett használni a GPS-t.
Megvan a kunyhó, irány tovább a kék háromszögön, közben odaértem a negyedik Ep.-hez, szintén gyönyörû kilátás, pár perc beszélgetés,és indultam tovább az Aranyhegyi szõlõk felé.
A szõlõhegyen kellemes szüreti hangulat és tûzõ napsütés fogadott. Majd megkezdõdött az aszfaltos szakasz fel a várig, ahol az utolsó ep. volt.
Ott egy nagyon ötletes (nem kötelezõ) feladat várt, rovásírással le kellett írni a saját nevünket egy rovás betûkészlet segítségével.
Sikerült ezt is hamar megoldani. A feladatmegoldásért járó jutalom csokival a zsebemben, már csak a célba kellett lesétálni, ami a falu közepén található Vadász vendéglõ volt.
Itt átvettem a gyönyörû emléklapot, és kitûzõt, de sajnos a zsíros kenyérre már nem maradt idõm, mert megjött a „taxim” a barátnõm személyében,és mennem kellett a Móron hagyott autómért.
Összegezve: Egy nagyon jó túra volt, a már megszokott „Kalandozók Klubbos” színvonalas szervezéssel. Külön köszönet a jelzésfestõknek, a jelzések végig szépen festettek és egyértelmûek voltak,
ami nagyban megkönnyítette a túrát, mert végre nem kellett egész úton a GPS-t nézni.
A következõ túra nekem a Túrázz a vonatért lesz Október 3-án. Ez a túra különösen fontos, mert decemberben be akarják zárni a Cuha völgyi vasutat, ezért mindenki jöjjön el aki teheti, túrázzunk és vonatozzunk, hogy megmenthessük ezt a páratlan szépségû vasutvonalat.
Bertalan L.
|
