20-as táv
A tavalyi beszámolók után megkívántuk ezt a túrát. Minden köszönetünk és tiszteletünk a rendezõknek, eltévedni semmiképp sem lehetett, hiszen rendesen bejárták az útvonalat, és rengeteg sárga szalagot helyeztek el. Volt útközben müzli, kekszfinomság, alma, kávé; a célban 150 Ft-os bónt is kaptunk, teára (citromkarikával), kenyérre (hagymával vagy uborkával)válthattuk, vagy az ivóban beszámították.
Nagyon tetszett az út, 7.15-kor rajtoltunk, kerek 4 óra alatt tettük meg a távot, megismerkedtünk két kedves hölggyel és Rékával, együtt trappoltunk Klastrompusztáig eszeveszett tempóban ezen a párával telített szakaszon. Mi nem pihentünk ott meg, hisz ilyesmire nincs idõ, de Réka késõbb utolért, így a lódarázskalandban már együtt vettünk részt.
Két ismerõs túratársnõben (kikkel azelõtt egy csapatban túráztunk), akik már túlestek a darazsakkal való találkozáson, nem volt annyi becsület, hogy kiabáljanak és figyelmeztessenek a veszélyre, csak miután a párom három csípést szenvedve ledöbbenten próbálta kitépni magából ezeket a vámpírokat, akkor szóltak neki, hogy vigyázzon. Akkor már mire? Mikor figyelmeztetett minket, elkezdtünk rohanni, nemsokára a sûrû, nagyhangú lódarázsfelhõn át, mert kikerülni se lehetett, meg azt se tudtuk-láttuk, hol vannak, csak amikor már köztük voltunk. Réka hosszú haját szétszedve két ellenséget tépett-rázott ki, de megúszta csípés nélkül, én meg csodás módon érintetlenül túléltem Réka fedezetében. Bár páromnál volt Antivakarin, s úgy tûnt, talán nem lesz baj, a csípéseknek súlyos következményei lettek (az orvosi ügyeleten vasárnap egy hatalmas - és fájdalmas - kalcium+varázsszer mix injekció az izomba, miután a méreg szétterjedt és egyre jobban dagadt-feszült-viszketett kedvesem karjában, a fülét ért csípés meg a torka-nyaka felé terjedve félelmetes látványt nyújtott, s rendkívül forró és pirosan izzó volt minden birtokba vett rész), de jobban fájt neki, hogy nem figyelmeztették õt, pedig módjukban állt volna. Láttuk-hallottuk, hogy mások szóltak egymásnak ismerve-ismeretlenül, volt, aki mobilozott is. Amikor beérkeztek a célba a Klastrompusztán levált kedves hölgyek, azonnal önzetlenül felajánlotta egyikük a kalciumtablettát, pedig aznap láttuk õket elõször. Köszönjük nekik! Sokan nem tudták megúszni ezeket a fenevadakat, ki a comját, ki a fejét borogatta, vállát-lapockáját fájlalta. Jó, hogy a 6 km-es családi táv sok-sok gyerekkel nem ment át ezen a szakaszon! Reméljük, egyedi és soha többet nem ismétlõdõ találkozás volt ez.
A túra a szörnyek ellenére nagyon jó volt, jövõre beiktatunk 1-2 barlangos kitérõt is.
Kata+Dezsõ |
