Sumi 50. 2009.09.26.
Ez a túra nem szerepel a Bakony Túrázója mozgalomban,mivel annak indulásakor még csak elméletben létezett.Viszont lényegesen több fantáziát láttam benne,mint az e napra kiírt ácsteszéri túrában.(elnézést érte)A Burok-völgyben múltkor épp összefutottunk Ösvénytaposóékkal,és elméletben engedélyt kaptam a cserére. Kivételesen nem egyeztettem senkivel,mert az utolsó pillanatig húztam a döntést az úticél,valamint a táv tekintetében.Kedvem kimondottan egy Sumi 35-re lett volna,de mivel az nem körtúra és a közlekedés szinte megoldhatatlan társ nélkül a kis bakonyi falvakban az 50-es mellett döntöttem.
Szombat reggel tehát nem sokkal 5 óra után elindultam Pénzesgyõrbe.Nem tudtam nem észrevenni hogy tök sötét van,és semmi jele nem látszik ,hogy el akarna kezdeni világosodni:-)Így életem eddigi legnyugodtabb,és lehetõ leglassabb vezetésével kb. 70-es tempóval 6 után érkeztem meg a Pangea bázisára.
Nem volt az a gatyarohasztó meleg,de mivel nappalra ragyogó kirándulóidõt ígértek,kényelmes tollászkodás-nevezés után 6 óra 45-ös rajtidõvel rövid nadrágban pulóverben vágtam neki a távnak.
Több mint érdekes,hogy az igazolólap nem tartalmazott semmiféle térképet,így kilépve a kapun beleolvastam a szöveges leírásba:"az oktatóközpont kertjébõl kilépve jobbra fordulunk,és a gyümölcsöst jobbról megkerülve...."Nos én kiléptem,de a falu fõutcáján sehol sem láttam gyümölcsöst.Picit még mentem,de gyümölcsös sehol.
Gondoltam,visszamegyek,megkérdezem,hogy akkor most merre.Akkor látom ám,hogy az udvar végében lebegnek a nagy sárga szalagok.Leesett.Az udvart hátrafelé kell elhagyni.Így is tettem,amiért egy gyönyörû kilátás volt a jutalmam a kert végében elterülõ völgyre,és az az mögötti hegyekre.
Mivel itt jelzett út nem vezet,szalagok mentén haladtam a cafatos fûben.Gyönyörû volt a kora reggeli táj,az erdõ szélén õz legelt,határtalan volt a csend tényleg ezt mindenkinek látnia kellene egyszer.Egyedül az aggasztott,hogy a bakancsom egy perc alatt csurom víz lett,de bíztam a Gore-tex-ben,mit tehettem volna mást.
A szalagozás nagyon korrekt volt,így lehetett haladni rendesen.Hamarosan megérkeztem a Kerteskõi-szurdok bejáratához.Hallottam már róla,és valóban nagyon szép vidék.Nem túl hosszú,de annál látványosabb.A szurdokból kiérve egy ideig erdõben haladtam,majd egy rétre értem.
Na,itt kezdõdtek a bajok.
Idézném az itinert:"...a Bányász-kúti rét sarkára érve a Z-balra bekanyarodik az erdõbe.Egy bevágás után balra tartva felmegyünk a domb feléig,majd megint balra kanyarodva egy szép bükkösben....."
A baj csak az,hogy nem adtak térképet.Akinek nincs az honnan a fenébõl tudja,hogy hol van az említett rét?
Nekem speciel volt térképem,amin a következõ látható:Olyan,hogy Bányász-kúti rét nem szerepel a térképen.Van Bányász-kút,mellette van egy rét.A rétrõl a Z sáv JOBBRA kanyarodik fel a hegy felé,nem balra.150-200méter után kanyarodik balra a Csúcs-hegy irányába.
Keveregtem én annyit azon a réten,mint az állat.Kerestem a balos letérõt.Ugyanis hébe-hóba,de azért elõre haladva mindíg találtam zöld jelzést.Ekkor már velem bolyongott egy budapesti túratárs is.Itthon,a szoba melegében már persze könnyû okosnak lenni,itt már tisztán látszik,hogy a réten haladva szép lassan eltértünk a helyes iránytól.A rét egyébként a Szömörke-völgy nevet kapta a keresztségben.Az volt a legnagyobb pechünk hogy mindíg találtunk valahol azért egy zöld jelet.Aztán már az sem volt,fel tudtam volna robbanni az idegességtõl.Oda-vissza cikáztam mindíg visszatérve az utolsó jelig,majd elindulva egy másik nyomon.Már úgy voltam,hogy hagyom az egészet a fenébe,és visszamegyek a rajtba,beülök a kocsiba és hazamegyek.
Aztán megint lett jel!
Boldogan haladtam a viszonylag sûrû jelek mellett,közben elõkerült az említett társ is valahol felettem 20 méterre egy úton:-)).Kiáltom neki,hogy jó az irány,van jel is!
Ahelyett azonban,hogy a leírás szerint megpillantottuk volna Bakonybél házait,egy út kereztezte az irányunkat.És azon az úton volt sárga meg piros jel.
Néztünk mint az a bizonyos Jenõ abban a bizonyos moziban.Ez meg hogy kerül ide?És mivel ez itt van,hol vagyunk most mi?
Térkép újra elõ,meghatároztuk azt a pontot ahol a legvalószínûbb hogy vagyunk,majd a Nap járása alapján belõttük magunkat észak felé,elindultunk tehát jobbra.Ennél jobb döntést nem is hozhattunk volna,ugyanis gyenge fél óra múlva megpillanthattuk a keresett falu szélsõ házait.Már csak át kellett vágtatni Bakonybélen,és szomorúan megállapítani,hogy a kiírt 4,8km-t 2 óra 10 perc alatt sikerült teljesíteni!!
A gond a következõ volt:Pontatlan volt a leírás,félrevezetõ.A JOBBOS letérõt ki kellett volna szalagozni,nagyon sokan eltévedtek.És ami a legnagyobb szívás,fent vannak a fákon azok a zöld jelzések,amiket még valamikor Kádár idejében használhattak,ugyanis az új,de még a kb.10 éves térképemen sem szerepelnek már.
08:55-kor aztán sikeresen elhagytuk Bakonybélt.Elindultunk a szöveges leírás segítségével Kisszépalmapuszta felé,elõször a zöldön,majd egy kék-zöld közös szakaszon.Irgalmatlan emelkedõn haladunk,majd egyszercsak eltûnik a zöld,marad a szimpla kék.Aztán feljebb is csak kék.Kezdek ideges lenni.Úgy vagyok vele,hogy ha visszamegyünk az utolsó kék-zöldig,és mégis kiderül,hogy ez volt a jó út és mászhatok vissza,azonnal felmondok és hagyom az egészet a fenébe.Elindulunk visszafelé.Jön egy páros,azt mondják,ez a jó irány.Nem vagyok biztos benne.Telefonos segítséget kérek.A végén megállapodunk a fõszervezõvel,hogy ha nem találjuk a zöldet,menjünk fel a kéken a Kõris-hegyre,max Szépalma kimarad.Ebben maradtunk.
És láss csodát,egyszer csak befut jobbról a kék-zöld közös jelzés.Csak azt tudnám,hol hagytuk el?Mert egy darabig megvolt,letérést meg nem láttunk.
Egy dózerutat elérve aztán hagyjuk a kéket,átváltunk a síma zöldre.Haladunk az erdõben sokszor két háromfelé is lehetne menni,valahogy azonban mindíg sikerül eltalálni a jó irányt,beljebb aztán a jel is megjön általában.Ezekben a keresztezõdésekben is lehetne a késõbbiekben szalagozni.
A Szépalmai kulcsosháznál aztán újra kékre váltunk.Ettõl féltem:-))Jöttem már le ezen a kéken a hegyrõl,kb. tudtam mi vár rám felfelé.Még annál is nehezebb volt:-)
Az emelkedõ nagyon brutál,szinte folyamatos.És ahol a legmeredekebb ott a legkövesebb.A pontot az i-re stílusosan az utolsó pár méter teszi fel,itt már szinte csak négykézláb lehet haladni.
A hegytetõn csalódnom kell,semmi ellátás.Némi folyadékpótlást meg esetleg egy csokit én itt adnék.Sebaj,esszük-isszuk a magunkét.Kérdés,hogy mit iszik egy futó,aki egy szál övtáskával indul neki?
Itt csatlakoztam egy duóhoz,akiket szegrõl-végrõl még ismerõseimnek is mondhatnék,ugyanis egyikük két évfolyammal felettem járt a középiskolába,lett is pillanatok alatt ezer közös arc.Másikukkal régebbi túrán találkoztam már.
Haladtunk tehát lefelé a piroson a radarállomáshoz vezetõ úton.A letérést errõl én símán nem vettem volna észre,szerencsére társaim gyakorlott túrázók,a hely jó ismerõi.A Gerence-pihenõ elõtt még tettem egy kitérõt az Odvas-kõi barlanghoz kiírás szerint,majd megérkeztem a pihenõhöz.Ez a 20. km-ellátás semmi.Érdekes.Kezdek éhes lenni,a következõ pontra ígértek ételt,csakhogy az még 10 km!Így hát elõ ismét a saját szendvics.A pontõr csapat is nagyon érdekes itt.Egy srác fekszik a fûben,3-4 lányka ül a padon.Nézzük a leírást,kérdezzük,akkor most lényegében végig a piroson?A válasz zavart mosoly,meg hogy nekik fogalmuk sincs,és mutatnak egy irányba,miszerint a többiek valamerre arra indultak....
Beszélgettünk késõbb egy túrarendezésben jártas sráccal,aki elmondta mennyire nehéz jó pontõröket találni.Én ezt meg is értem,de akkor teljesen felesleges 5 fõt kiültetni egy pontra ha azoknak halvány fogalmuk sincs arról amit nekik ott csinálni kellene.Rakjunk akkor ki automata pontot,vagy irassuk fel az itinerrre mondjuk azt hogy hány fa van a réten,ezzel is igazolhatjuk ottjártunkat.Mindezeket nem bántó szándékkal írom,egyszerûen ez a véleményem.
Elindulunk tehát a mutatott irányba,egy elágazásnál jobbra tartunk,de hamar észleljük hogy ez nem lesz jó,jobban járunk a balossal.Így is van,elõjön a piros sáv ami az elkövetkezõ szakaszon jól követhetõ.Jobbról kerülünk egy mocsaras tavat,majd rátér a jelzés egy frissen murvázott útra.Haladunk-haladunk,majd feltûnõen sok jelzést látunk fehérrel átkenve a fákon.Aztán már nincs egy piros sem,csak fehér.Olvassuk a szöveget,említ valami kisvasút töltését,meg valami hídpillért....az a baj,hogy ott a helyszínen ezeket nincs ember aki beazonosít,ha més soha nem járt arra.Visszafordulunk újra a pesti sráccal,istentudja már hányadszor ezen a túrán.Szembe jön a két kõris-hegyi ismerõs!Õk a pihenõ után benézték az utat,a jobbost választották,és tovább kitartottak mellette mint mi:-))Így hát már négyfõs a csapat.Szerencsére ezt a szakaszt is ismerik,a friss murva ellenére is.Megint megfordulok hát és újra megteszem az elõbb már legyalogolt távot...
Murváról lefordulást szalagozás segíti,haladunk az erdõben.Itt már felismerhetõ a kisvasút töltése,annyira kirí a környezetébõl.Itt a jelek is követhetõk.
Pápavár-aljánál a 32. km.-nél aztán végre van zsíroskenyér teával,csokival.Tapasztalatainkat megosztjuk a pontõrökkel,még egyszer hangsúlyozom építõ szándékkal.Igaz,van a csapatban olyan tag akinek radikálisabb a véleménye a rendezésrõl,meg hogy egyáltalán kinek illik teljesítménytúrát rendezni.
Kalóriapótlás után örömmel veszem tudomásul,hogy a kiszalagozott irgalmatlan emelkedõ nem ránk vár,hanem a 70-esekre,mi szintben haladunk tovább a piroson.A jelzések itt is követhetõk,megerõsítve a szöveges leírással.A Bakony legnagyobb forrását mégsem láttuk,mert mire észleltük a hiányát már vagy 2 km-re eltávolodtunk tõle,és nem vállaltuk a visszaereszkedést.Távot így kb 1km-t csaltunk el,a reggeli bolyongással még így is bõven pozitív a mérleg legalább 3km-rel a javunkra:-)
Kiérve az erdõbõl egy kaszálón haladunk.Ugyanúgy mint múlt héten most is elér egy holtpont.Ugyanaz a szituáció:alattomos emelkedõ a napon,nyári meleg,nehezen járható talaj,jelen esetben egy lekaszált rét.Minden lépésnél 10 centit süllyed a láb az egyenletlen talajon.Szenvedek rendesen,de csak felérünk.Az itiner itt használható,a jelzések is rendben vannak.Aztán jön a Hajag.Az út szép bükkösben halad,de brutálisan emelkedik..Hamarosan a S sáv,majd a P négyzet jel vezet bennünket Ráktanyáig.Egyszer csak kiált valaki:hé,pecsét!
Így betértünk egy jó teára Ráktanyára.A néni mesélt a hátralevõ pár km-rõl,a várható kuvasztámadásról,így felcsatoltam az övemre a kutyariasztót,megbecsült tagja lettem ezáltal egy társaságnak,két srácnak és egy leányzónak Budapestrõl.Ha kutyaugatást hallottunk mindíg elõreengedtek:-)Így lehet kérem elõnyre szert tenni:-))
Ráktanyát a sárgán hagyjuk el,majd ráfordulunk a P+-re.Elhaladunk a Mester-hajag mellett,majd az Iharos-tetõ oldalában vezet az út,jobbról gyönyörû a táj.Megállapítjuk,hogy itt aztán lehet feltöltõdni,nagyon szép Pénzesgyõr környéke.Hamarosan beérünk aztán a faluba,beballagunk a célba.11óra21perc a menetidõ.Ebbõl minimum másfél óra az útkeresés.Átvesszük a díjazást.Megtudjuk ki volt Sumi,akinek az emléktúráján részt vettünk.Tragikus...Ha élne biztos büszke lenne a csapatára hogy így megemlékeznek róla....Becsülendõ hozzáállás.És megható.
A lányok még egy nagy tál makarónit is prezentálnak nekem,amihez még ketchupot is kerítenek....köszönöm,nagyon jól esett!
Jó kis túra lesz ez,ha kinövi a gyerekbetegségeit.Szép vidéken vezet,egy kicsit jobb útvonalkijelölés,szerintem az ellátás jobb elosztása a javára fog válni.Bosszankodtam sokat,bevallom,de mindíg abból kell kiindulni,hogy nem akar nekünk senki direkt rosszat,tévedni meg emberi dolog.Lehet,ha gyakorlottabb térképolvasó vagyok,az elején sem a szöveget olvasgatom,hanem,ha látom,hogy a rétre kiérve jobbra megy a jel akkor akárhogy,de megkeresem ott.Persze itthonról,utólag könnyû okosnak lenni.Meg az eredményes jelzéskeresésnek egyik alapfeltétele,hogy ne legyenek úton-útfélen már használaton kívüli ezeréves jelek,mert nincs ami jobban ki tud cseszni a túrázóval,mint a rossz irányba vezetõ jel.Ez meg azok felelõssége szerintem akik felfestik az újat(becsülendõen)de ott hagyják a régit leszürkézés nélkül.
Találkozunk még.
dnvzoli
|
