piros 50A
En teljes egeszeben le akarom irni, hogy mi volt, az legelejetol a vegeig. nem muszaj elolvasni...
es itt felhivnam a figyelmet, hogy amikor az ember megy, foleg ekkora tavot, egyszer csak kikapcsol. ilyenkor nem rogzit, nem gondolkodik, megy. ezt nem lehet leirni, at kell elni. ezer van az, hogy nem fogom tudni teljesen leirni, mer nem emlekszem. egyszeruen nincs meg. persze lehet, hogy csak nalam van igy, de ez van.
A teljesitmeny tura, mint olyan, (illetve ilyen) uj volt, nevezetesen ez volt az elso. De a tura, mint olyan nem volt uj, kisebbeken voltam mar. A harcmuveszeti edzeskrol az erofeszites, mint olyan sem volt uj. Ugyhogy, en mint a legnagyobb balfa*, osszehivtam a csapatot, hogy igy, a pentek esti edzes utan, egy cirka 50 kmt dobjunk be, mi az nekunk... de egy szot nem szolhatnak, joval elotte szoltam. sokan mondtak, hogy jonnek, de van akinek csak a pofaja nagy... gyulekezo hetkor volt a battyhanyin. mivel en kozel laktam, jo tiz perccel korabban kinn voltam. De raoo ugy latszik nem fekudt le aludni, meg nalam korabban is kinn volt... vele eggyutt kezdtunk el bolyongani, felkeresni a tobbieket. aronnal fenn talalkoztunk, kisember is ott volt mar, csak nem talaltuk. felhivtam, mondta, jon. mondom nagyon jojjon, 0659 van, a hetoras hevvel menni akarok... hat, nagy vinnyogas, lampa eges, de vegul felugrottunk. uton csillaghegyre csak a legfontosabbakra volt ido: kunyiztam szendvicset, feltoltottem a kulacsom a szinten nem magammal hozott vizzel, es bemutatas, mindenki mas mas helyrol jott. mivel nem tudtuk mire szamitsunk, mentunk a tomeg utan. ami volt, megtalaltuk a rajtot. eljen :D. miutan nemi uvoltozes aran megtudtuk hol kell az 50esre menni. megnezes, karteritest semmilyen formaban nem kovetelek resznel rohoges, alairas, pecseteles, menes. mindenki pulcsi, kabat, en polo. (A harcmuvesz nem fazik, csak erzekeli a hideget. :D) fel het elott elrajtoltunk. miutan ra lett nekunk mutatva a legkozelebbi fara, felfedeztuk a piros feher piros jelzest. hatalmas eljenzes utan utnak indultunk. amikor elertunk a beton utas szerpentinhez, reflexbol kanyarodtunk.(mivel jobb kez szabaly van) negyed ora mulva feltuno volt, hogy nincs jel. hat, mentunk foljebb, majd egy arra jaro nenit megkerdeztunk, mondta, hogy jo helyen vagyunk csak epp tettunk egy meretes kerulot. nem baj, mi az nekunk. ujabb hullamvasut utan, megtaltuk a pirosat, a tomeggel eggyut. mondom, skacok, soroljunk be vki moge, mer elfogunk tevedni. igy is lett. marmint besoroltunk. tovabb. amikor az elso nagyobb emelkedo fele ertunk, kezdtek lekerulni a kabatok pulcsik. mar akin volt persze. a nap pont hatulrol vilagitott, reflektor fenyben folytattuk utunkat. miutan szembe jott egy erdekes alak, hogy miket mondogatott, azt nem reszletezem, mentunk tovabb. innen mar csak az elso ellenorzo pont (vagy chekpoint charlie, ki hogy hivja) elotti sziklas szakasz a kov ami ugy megvan. ez igen erdekes volt, mer menni kelett, de nem lehetett, nehez volt a terep. itt volt az a pont, amikor kisember, megvalt tarsosagunktol, nem birja ezt a merteku hulyeseget. nem sokkal kovette peldajat raoo is.miutan legyoztuk ezt a reszt, itt tudatosodott bennem, hogy vki ezt igenis vegig futja. az hatszazezredik futo utan ami lehagyott minket kezdett idegesiteni, hogy ok mer birjak, en mer nem. es az effektus szinte vegig kitartott, vannak akik nem szoszmotelnek ennyit. mondom, hogy akkor lejton lefele fussunk mi is, legalabb annyival jobb lesz a szintido is, meg konyebb is. mar erosen avaros volt a terep, igy osztatlan figyelmet kovetelt. legfokepp aront feltettem, mer o edzo cipovel vallalta be, ami tulzottan nem tamasztja a bokajat ha kifordul... de hat ugye o is harcmuvesz, nem esett el. illetve itt nem esett el. csobankanal a metro tabla kiirasnal felvetettem, hogy mer nem megyunk metroba(aki nem ismeri: ez egy marha nagy kiiras, hogy metro, 10km, es egy nyil az ellenkezo iranyba), mi az nekunk, nehany plusz km. raoo erre, a legmuveltebb leven, felelevenitette, hogy nincs metro kartyak. nehany "kussoljalbe" utan vegulis a piros mellett maradtunk. az emelkedo megerkezesevel a dumalas is kezdett elhalni, mi meg meghalni... (szovicc hegyek, hova legyek)itt nehany nagyobb ugralas, futas lefele, es fakkozott, rengeteg avar kivetelevel nem volt semmi. amikor leertunk nagyon nagy tocsak voltak. az egyikbe el is tuntem bokaig, de hal isten kicsit magasabb, igy nem lett semmi. miutan kiertunk az erdobol idegesetivo valt, hogy nincs jel. mivel itt nincsenek fak, igy csak a kovetkezo erdos reszen talaltunk. na ezer nem jo kopar helyre menni. vhol ez elott volt megy ez ellenorzopont, ahol tesco gazdasagos cukrot osztogattak. a kovetkezo ami megmaradt az a volgyes resz. menet kozben vhol elhagytuk raoot. illetve o hagyott el minket. itt megtalaltuk. mi is felfele mentunk, majd mikor lattuk, hogy sokan mennek lenn, felmerult, hogy nezd mar, ez a sok hulye mind ott lenn megy... majd amikor a lenti uton talaltam jelzest, nyilvanvalova valt, hogy ki a hulye... a leereszkedes (szamomra) nem okozott kulonosebb gondot.innen mar nemi futas, es ember kerulgetes utan domoson voltunk. itt jol bekajaltunk, (parizsis szendvics) es ittunk par szorpot, tovabba nagyobb mennyisegu kexet veteleztunk, mentunk pecsetelni. kisember itt mar joval elorebb tartott. de nem baj, mentunk harman parbaaaaan (mar megint marha humoros vagyok...) a temetonel megtalaltuk a jelzest, mentunk tovabb. amikor ugy hirtelen lett az erdo, raadasul emelkedo, akkor meglepodtunk, de hat mentunk. ez egy nem megmaszhatatlanul meredek, de azer jocskan erezheto, de legfokepp baromi hosszu emelkedo. hat mentunk. amikor ennek vege lett, es nagyon felfele kelett menni, ott raoo lemaradt. mivel nem szolt, bevartuk, nehogy mar elvesszen itten... :D miutan megjott, mentunk tovabb, o vezetett. meglepoen gyorsan ment valoszinuleg o is kikapcsolt, hiszen kevesen tudnak alapban olyan gyorsan menni mint en (az onbizalom hiany komoly betegseg... :D)igy hat, nemi fakitermeles elhagyas utan megerkeztunk a kilatoba. egyedul itt vettem elo a terkepet, hogy megnezzem milyen messze vagyunk meg dobogokotol. hat, minden navigacios tudasomat bevetve megallapitottam, hogy nincs messze :D mondom, hat, ugy kb 2-3 km. na mindegy. vegul odaertunk a kajaldaba. na mar most tudni kell rolunk nehany dolgot: tudunk komolyak lenni, amikor a legnagyobb teljesitmenyt kell leadni, de ennyi. nem keszulgetunk kulonosebben, etrendet sem tartunk. en egy ideig probalkoztam, majd rajottem hogy felesleges, a szellemi resze a lenyeg. amikor a korulmenyek nem kovetelik meg, akkor nem vagyunk ilyen egyhegyuek(ez nalam a magas foku osszeszedettseget jelzi). tehat csak majdnem mindig vagyunk ilyenek. amikor nem kell, akkor ez a majdnem van. mint amikor beertunk a kajaldaba, akkor is ez a majdnem lett. ettunk almas retest, raoo bacsi meg egy zsiros kenyeret is bevallallt. ezt az almas retesre nekem nem fekudt, ugy hogy en maradtam a kvnal. kaja, pia, pihenes. ez utobbi abbol allt, hogy lerogytunk egy szekre, es elveztuk, hogy nem tortenik semmi. ilyen melyen pihentunk pontosan addig, amig ki nem hoztak a sutit... utana mentunk. kozben en elrohatam pecsetelni, hoztam almat, (megkaptam a mottot: almat vegyel hogy eros legyel...)felhivtam kisembert, mi, hogy van. mondta hogy o egy csoppet mer elorebb van, de kopar csardanal megvar minket. helyes. mivel kajalas kozben attanulmanyoztuk a magassag terkepet, kicsit felengedtunk, hogy innen mar konyebb lesz. nem kelett volna, hiszen pont a szellemi resze a lenyeg, es igy pont egy masfel oras kesest szereztunk. tehat kenyelmes(ebb) tempoban haldtunk tovabb a pilis mittomenmilyen faluk kozott, majd a sarkanyrepulok megcsodalasa utan elegansan eltevedtunk. itt felemeltuk hangunkat, hogy "nem tudja vki hol van a piros", majd az "itt" valasz iranyaba mentunk. mivel ez mar nem erdos,a jelzesek szama igencsak megcsappant. mentunk nagyjabol a jelzes utan, majd a feher, voros hegyek elotti ellenorzo pontnal feltunoen kezdett szurkulni. itt mar kezdtem hajtani a csapatot, hogy menjunk mar, gyerunk. raoo bacsi leblokkolt, hogy o nem, mi csak menjunk majd o is jon. gyengeden tajekoztattam, hogy ez ki van zarva, nem lehetoseg. ez abbol allt, hogy vissza mentem erte, es feltoltam, hogy de igen, mesz, megyunk, egy csapat vagyunk, osszetartunk, es kuss legyen. innen eros fegyelem uralkodott, mindenki ment, nem kerdezett, tudtuk, hogy most egyhegyuseg kell, hogy ne tevedjunk el. nekem nem volt hasznalhato lampam. az 1000ftos magnes lampaval emberek nem lehet elmenni turazni. erre max a 15000ftos magnes lampa jo. azer jo a magnes lampa, mer nem kell bele elem. de hat ugye, az most nem volt nalam, meg egyebkent sincs meg, igy hat jo alaposan kinyitottam a szemem, es ugy mentunk tovabb. inkabb erzekeltem, mint lattam, de mentunk, megtalaltuk az utat. a varos fenyei fontrol borzasztoan hivogatoak voltak, csak feltunoen messze. de mentunk.fel, le, de innen mar nem volt tul hosszu resz, bertunk kopar csardaba. a szintidot epphogy teljesitettuk. kisember aktivan aludt az egyik padon kinn, kozolte, hogy o cirka masfel oraja itt van, var rank. gulyas eves, tobbszor is. ez egy csoda. meleg volt, ize volt, es sok volt belole. ettunk, majd, mivel ezt elhataroztam, be mentunk a kopar csardaba, korul nezni. azt hittem csarda, olyan kajalda mint itt zalaban. hat nem. tobb szempontbol sem. nincs az kozvetlenseg a piner es az emberek kozt, es az arak miatt sem. mindenkinek az izlesere bizom, de ez szemelyes tanacs: a forro csokit a kopar csardaban ki kell hagyni. nem egy nagy elmeny ellenben jo draga. en meg mondom oszinten, nem birtam meginni. maradtam a viznel.na, menjunk, irassuk meg a oklevelet, hatha mar nincs sor. nem volt. megkaptuk, mentunk a busz megalloba. hat a busz most ment el. jellemzo. cirka fel ora mulva jon a kovetkezo. itt mar nagyon osszevoltunk torve, faztunk, de leginkabb ki voltunk. szocialis maz itt mar nem volt rajtunk, ektelen uvoltozesbe keztdtunk. hat, ilyenek vagyunk... elhataroztuk, hogy mivel az elozo busz nem allt meg, mindent megfogunk tenni, hogy ez megalljon. meg is tettunk. jott a busz, es mi kimentunk az utra, onnan integettunk, hogy alljon meg... megallt. fellszalltunk, elveztuk a meleget es azt, hogy igen gyorsan haladunk, anelkul, hogy gyalogolni kene.
vegul bertunk budapest nepligetbe. itt bevasaroltunk csokibol. a feher csoki volt a legjobb, aztan mindenki elszeledt, ki ki merre.
nagy elmeny volt, megyunk majd tobb hasonlo tavra is. egy 65-sel be kene probalkozni... van aki csak beszel rola. aron, kisember, raoo es en vegigmentunk. tudjuk hova rakni, hogy mennyi az, hogy 50km, mennyi az, hogy 2000m szint. gratula mindenkinek. |
