Less Nándor emlékére
Elõször ezen a túrán
Hetekkel ezelõtt a kolleganõmtõl hallottam errõl a túráról, hogy milyen jól szervezett és milyen szép ilyenkor az erdõ, és hogy milyen sokan vannak. Hát tényleg sokan voltak. Alig találtunk parkolóhelyet fél 9 magasságában, amikor megérkeztünk Debrecenbõl Cserépfaluba. Kicsit borongós volt az idõ és féltünk, hogy elmossa majd a várva várt túrát az esõ, de az a néhány csepp, ami túra közben esett, még jól is esett:) 8.45-kor rajtoltunk el párommal, Robival és Bekivel, a vizslánkkal, aki már nagyon izgatott volt, ahogy kiszállt az autóból és megérezte azt a tömérdek új szagot, amit a friss bükki levegõ adott. Alig bírtam visszafogni a pórázzal, amíg elrajtoltunk és beértünk az erdõbe, ahol már nem fenyegette az a veszély, hogy a nagy kóborlásban elüti egy autós. Az elsõ ep. Mangó-tetõ volt. 9.36-kor értünk fel a kaptárkövekhez. Beki meglepõen jól mászott a nagy sziklaköveken. Ekkor találkoztunk pár debreceni túrázóval is. Utána Dobi-rét következett végig a piros jelzésû túraúton. Mivel elõször voltunk ezen a túrán két dolog tûnt fel igazán: hogy tényleg nagyon sokan vannak (néha tiszta majális hangulatunk volt emiatt) és hogy végig volt szalagozva a túra útvonala. Itt tényleg csak az idõ volt a döntõ. Egyszerûen nem lehet eltévedni. Egy óra alatt értünk a Dobi-rétre. Már ekkor levettük a polárfelsõt, mert nagyon jó idõ volt és mert néha felfelé is kellett menni. A 3. ep. az oszlai tájház volt, ahol Less Nándi emlékoszlopa is áll. Körbe - körbe sárgás-zöldes-pirosas lombú fák, szép nagy sárga diófa és rengeteg túrázó. Az oszlai tájháznál kaptunk ivólevet és zsíros, vajas, lekváros kenyeret. Nagyon jól esett!!! Bekinek is adtunk, mert amit ettünk, persze mindig azt nézte ki a kezünkbõl. Megitattuk, pihentünk egy kicsit, aztán megálltunk egy percre Nándi emlékköve elõtt. Hatalmas és nagyon nemes tett volt az övé. Feltérképezni a Bükk teljes növényvilágát és a BNP-ot bejárva megalkotni egy térképet, nem kis feladat volt, fõleg olyan fiatalon. Fájdalmas veszteség volt a halála, de ez a túra úgy gondolom méltó köszönetet és emléket ad a munkásságának. Fejünk meghajtása után tovább indultunk a feltételes ep felé, mely Egres volt. A túra kezdetén, ahogy nézegettük az itinert, nem igazán értettük, hol van ez az Egres. Amit mi találtunk Egeresi völgy és Egres-völgyi rom, majdhogynem még 20 km-re volt, és ahogy számoltuk, sehogy sem jött volna ki a 26 km. Mikor odaértünk az ep-hez a pontõrök azt mondták, hogy nem is Egres, hanem talán Egeresnek hívják, de hogy mit, azt még most sem tudjuk. Mindegy. Megkaptuk az igazoló bélyegzõt és indultunk tovább a majd 270 m-rel magasabb szinten lévõ Ódorvár felé. Nem igazán rémlett nekem ez az útszakasz, addig míg meg nem láttam, pedig már egyszer az idei Bükki kilátások elnevezésû túrán megmásztuk ezt az emelkedõt. Ha akkor sikerült csak most is feljutunk valahogy! Hát 40 percbe került! Fõleg miattam kellett megállni, de felmásztunk! Itt találkoztunk újra a debreceni kis csapattal. Bekinek is nagyon lógott már a nyelve. Meleg is volt, szomjas is volt már. Az ódorvári ep-nél a pontõrök nagyon aranyosak voltak, adtak vizet a kutyusunknak, és kapott egy kis szeretetet és simogatást is. Mi meg kaptunk marcipános csokit! Szintén csaknem egy óra múlva már az 5. ep-nél voltunk a Nyomó-hegyi ep-nél. Itt picit felgyûltek a túrázók, és a pontõröknek a bélyegzõjük is feladta a nyomást, nem úgy a túrázók. Nem jött be a bozótos emelkedõ, megcsináltuk! Bírtuk! Aztán már csak az utolsó pont volt hátra, a cél! 15.11 lett a vége. Szintidõn belül, de számunkra elég rossz idõvel érkeztünk meg. Ha nem fotózok annyit és a kutya nincs velünk, talán jobb idõt is mehettünk volna, de azért ez sem olyan rossz így elsõre. Ráadásul több hónap kimaradt most mióta az utolsó túrán voltunk, nem edzettünk, nem készültünk rá a túrára. De nagyon szép nap volt a mai. A Bükk ezer arca közül ismét megismerhettünk egyet. Egy bánatunk volt csak: a babgulyásból sajnos nem tudtunk enni. Annyian álltak sorban az iskola aulájában, hogy nem volt már türelmünk kivárni. Talán megérte volna. A túrát köszönjük, azért így is nagyon megérte! A jelvényt eltettük a többi túrán kapott jelvény közé. Köszönjük neked is Nándi!
Beki, Sziszó és Robi.
A túráról képeket itt találsz:
http://indafoto.hu/Sziszo/less_nandor_emlektura_26_km |
