Túrabeszámolók


Csepel teljesítménytúrák

efemmTúra éve: 20052005.12.10 22:54:28
Csepel 25
Tökéletes túraidõ volt, a terepen mérsékelt sár (na jó, az eleján picit nagyobb), a hõmérséklet 0 fok körül, és szerencsére se hó, se szél. Társtopikos túrafutó csapattal indultunk fél kilenc után nem sokkal. Jó ötlet, hogy az ötvenesek az egyik irányba, a huszonötösök a másikba rajtolnak. A rajtnak helyet adó iskolában a külön asztalos nevezés, indítás tökéletes volt, a leadott csomagom is sértetlenül megérkezett a célnak helyet adó másik általános iskolába. Talán csak mellékhelyiségbõl kevés az egy darab. A rajtban nem volt tömeg, a középsõ távon a 49. sorszámmal neveztem.
Speti és DieM indultak a hosszú távon nemsokkal elõttünk, úgy volt, hogy ledolgozzák a hosszútávosok kb. 5km-es körét, de ez ma nem sikerült nekik. :) A FutóBolondok sötét oldal csapata is velünk együtt indult a hosszún, de õket sem láttuk többet. :)
Sanci az élre állt és Berzsoval olyan tempót diktáltak, mint egy öt km-es reggeli szigetkörön. Nemsokára elértük az elsõ gátat, amit a terepviszonyokat tekintve "hegynek" ítéltem, és felgyalogoltam rá, mint az összes többire. :) Rövid erdeti dagonya után elértük az elsõ pontot a "Yacht kikötõt". A bódéban elég meleg volt, úgyhogy bélyegeztetés után inkább kijöttem. Itt a szolgáltatás banán volt és víz.
További dagonya az akácosban, itt elõztük Joeyline-t és ELTE-s túratársait. (Nem invitálod õket ide a topikra?:) Hatalmas pocsolyák kerülgetése várt ránk a két gát között, majd egy 2km-es sárdagasztás szántóföld és akácos között. Közben megcsodálhattuk a Duna túloldalán lévõ finomító kéményeit. Végre felüdülés volt, hogy elhagyhattuk a sarat és a tököli börtön mellett felmehettünk a gátra, az aszfaltútra. Vagy mégsem?
A következõ 5.5km-es országúti rész bártan indulhatna a hazai teljesítménytúrák legunalmasabb szakasza címért. Komoly holtpontom volt, még szerencse, hogy úgy félúton találkoztam Güsziológus, Optika és Emgergo csapatával. Az ellenõrzõpont a sokadik kanyar után következõ sokadik végeláthatatlan egyenes után következett. Köszönöm a többieknek, hogy bevártak. Nád Bélától kaptunk szörpöt (korlátlan mennyiségben). Konstatáltuk, hogy az 50km-es OB is a mi csapatunkat láthatta. Itt a hosszú- és a középtáv elágazott.
Pár kanyar után -bár a szalagozás jó volt- nem hittünk neki, és vesztettünk pár percet téblábolással. Bevártuk Valtert és Povyágit, akik útbaigazítottak. SC belsõ iránytûje csak 180fokkal mutatott volna más irányt. :)
Innentõl egy gyors 1km-es szakasz következett, mivel az úton(!) éppen fácánvadászat közepébe csöppentünk. Azaz: vadász az út szélén áll, mi meg középen futunk, fácán az út jobboldalán felrepül, vadász próbálkozik, elvéti, a fácán átrepül az út felett, a vadász a fegyverrel fordul utána... Nem csoda, hogy ennyi vadászbaleset történik. Túléltük. :)
A feltételes megállónál ellenõrzõpont, víz és alma. Kicsit sokat ittam, utána lötyögött a hasamban. Szigetcsép elég hosszú volt, Sanci frissített közben. (Kólával!) A falu végénél, megcsodáltam a hatalmas hajót a holtágban. A horgásztanya büfénél forró tea várt minket. Itt jártunk 19.78km-nél és 2:25-nél.
Rövid sárdagasztás és kerülgetés következett, majd a túra valóban szép része, a Kis-Duna melletti turistaút a hétvégi házak és a horgászstégek között. Itt már mindenki küzdött valamilyen problémával, bár én csak a fáradtsággal, úgyhogy a megszokott elõrefutok-belegyalogolok ritmusváltásos futást választottam. Az egyenletes tempó egyszerûen nem ment.
Sajnos nem olvastuk el kellõ alapossággal az itinert, így nem kanyarodtunk le a Tököli parkerdõ felé, hanem az útvonalat jelentõsen megtoldva, elmentünk a hosszútávosok pontjáig, a Díszkútig. Kaptunk pecsétet azért Rozitától, majd a többi táv útvonalán mentünk a parkerdõ ep.-ig.
Ezen a szakaszon kezdett visszajönni lendületem, tetszett is a sárga sáv útvonala is.
A vadászháznál elfogyasztottam a két szaloncukrot (víz itt is volt), bevártam a többieket, Berzso kapott egy dícséretet az új futónadrágjára egy kislánytól :), aztán mentünk tovább.
Hullámvasútra emlékszem az útból, Sancival mentem elöl, itt már legalább annyit gyalogoltam, mint amennyit kocogtam. Volt még 34 percünk a 4.5km-re, hogy a bûvös 4 órán belül legyünk.
Szigethalomra beérve sok 15-ös távossal találkoztunk. Végtelennek tûnõ, hosszú utcán közelítettünk a célig, elõtte még megnéztük a szemben lévõ egészségügyi iskolát(?). Az utolsó 500m-en jól hajtottunk és végül 3:59:02-vel értünk be. A díjazás oklevél és kitûzõ volt, szolgáltatás -a melegen kívül- gulyásleves és szörp. Az elõbbit Sancinak adományoztam, én inkább a pogácsámat rágcsáltam el. Ja és elõtte átöltöztem, így négyünk közül egyedül én nem fagytam szét, amikor indultunk vissza a rajhoz, az autóhoz. :)
Ebolával beszélgettünk még az ebédlõben.
Ha jövõre is jövök, akkor is csak futva tervezem a Csepel túrákat. Sajnos az útvonal legnagyobb része nem túl látványos. Azért jól éreztem magam és el is fáradtam, az eddigi leghosszabb túrafutós távomon.
efemm.