Túrabeszámolók


Piros túrák / Magyar Vándor

yoyoTúra éve: 20092009.11.03 21:54:34
Piros 85 terepfutó változat !

88,5km 3205m 14:10

Szombat reggel meglogisztikázzuk,hogy Steve kocsija Budaörsre kerüljön ,így ott találkozunk. Kocsit ott hagyjuk a cél elõtt ,.hamar a rómaira érünk ,nevezni még nem lehet ,csak 8 tól addig várunk, gyülekeznek az emberek,jön Béla ,és Böki ,késõbb Joci,és Bozót is elõkerül. Meglepõdöm mikor Balázst meglátom,hiszen azt mondta nem jön .Váltunk néhány szót , alaposan megfázva jött el ,De azt gondolja ,hogy majd jól kiizadja .Szurkolok neki nagyon ,és minden jót kívánunk egymásnak . Közben gyülekeznek a rajthoz ,és ebola elindítja a versenyt 9 órakor . Elindulunk ezen a szép napos ,de annál hüvösebb reggelen még a kesztyû is elkel olyan friss az idõ.

A hegymászó utcában mindenki gyalogol, úgy gyorsabb is ,hamar beérünk az erdõbe ,majd ki a tisztásra a Kevély felé. Nyúlik a mezõny rendesen ,van aki már a Kevélyen van ,mi a közepe felé tartunk a hegynek . Steve,Böki ,és Béla is elõrébb egy picit ,Jocival hátrébb vagyunk, ekkor elõveszek két darab madzagot ,amivel majd jól hátrakötöm a sarkukat .Steve ettõl ijedhetett meg,mert solkimával ritmust váltottak,és hamar felértek a Kevélyre . Béla Böki ,joci,valamint bozót jöttek mögöttem mint a kisangyal :) Bozótót sokáig hallottam csacsogni aztán egyszer nagy lett a csönd ,Joci mondta,hogy kicsit lemaradt . A kevélyen nagyon hideg volt( 8,14km) mire felértem Stevéék már indultak is .én is gyorsan pecsételtem ,de a lefelén nem tudtam futni annyira köves ,így egy kicsit lemaradtam én is ,ezért volt az,hogy Béláék nem vettek egy éles jobbost ,hanem a sárgán szépen tova futottak...és akkor én ..a Kevély nyeregbe toppanék,és jönnek szembõl a banditák nagy nevetve

.Azanyátokúristenit mit cináltok arra ? nem megmondtam,hogy jöttök mögöttem mint a kisangyal ! :P ,itt az út cillagaim,na szaladunk is lefelé ,csak úgy repülünk a kéken lefele :) ami monnyuk párhuzamos a pirossal,de tudom,hogy egy mély árok lesz közte ,így gyorsan átvágunk az avaron. Kiérünk a csobánkai mûútra ,majd be az ösvényre ,olipapáék itt fényképeznek ,Böki megy elõl ,én mögötte Béla utánam ,Visz a lendület Stevéék után ,mert nagyon elhúztak. Ekkor megbotlok valamiben,és szó szerint berepülök egy bokor alá,ami ráadásul egy lejtõn van,így még csúszom is néhány métert . Egy pillanatra mindenem sajog ,majd kúszni kezdek felfelé a bokorból ,ekkor jön Béla és még valaki,együtt felhúznak az avarból.

Pár pillanatig csak sántikálok,de érzem,hogy nagy gond nincs ,csak sajog a bal lábszáram végig. Bõki lent vár az út szélén .Mikor meglát sikoltozni kezd a nevetéstõl ,,megálj megálj bitang bandita . A hajamtól a lábamig faleveles vagyok . Nem baj majd a menetszél leviszi ,gyerünk Stevéék után cillagaim ,itt hagytak a bitangok ..Futunk a csobánkai úton ...és történelmi pillanat ,mert Béla felismeri a tészászról ;) Bekanyarodunk a földútra,és mintha egy neonos ruhát láttam volna mögöttem ami ugye Stevén van,de õk elõttünk vannak,így õk nem lehetnek . A ponthoz érve aztán kiderül,hogy debizony kár volt így teperni,mert megálltak valami kútnál ,így mögöttünk voltak . Na innen megint együtt ment a karaván,egészen a Tölgyikrekig 18,31km amit szépen megkocogtunk. A fiúk hamarabb felértek,de megvártak . Lefelé még frissek üdék voltunk ,Béla és Böki megint bekavartak valami más szinû jelzésbe ,én ugye nem láttam,mert jöttem a piroson bizony ! ,aztán egyszer csak mögöttem voltak,ekkor értünk ki Bükkipusztára. Stevék elõl solkimával,mi mögöttük még látótávolságban .Aztán a Szõke -forrás- völgynél már nem láttuk õket. Hárman maradtunk Béla Böki és én .

Meseszép ez a része a túrának ,a csodás fények és a szines levelek,és maga a hely is igen népszerû ,sokan jöttek szembe kirándulók. Kiértünk a Szentfa -kápolnához ,itt feltételes pont volt . Béla ismét felismerni vélte a helyszínt ,tehát van remény ,csak most nem a piros háromszögön megyünk ,hanem a P sávon egészen le Dömösig 29,15km . 3:43 Na ott aztán mindenki megkapta a magáét ,aki ott éhen maradt az meg is érdemli. Béla olyan szendvicset csinált,hogy hétnyelven beszélt . lekváros kenyér párizsival,meg csalamádé, az igazság,az,hogy itt már megijedtem ,sajgott a fenekem ,a hátsó combom,bogárka körbe ugrált ,mint valami kis szöcske ,hozott magnéziumot ,hozott vizet,és nagyon örült .Béla is hasonlókat érzett a lábaiban,ez boldogsággal töltött el . Böki nagytakarított a cipõjében, adtam neki is egy sótablettát,már csak 3 szem van ,mindíg mindenki az enyémet zabálja :P meg kalciumot is kapott a teste .

Aztán még tollászkodtak,én meg elindultam,mert a fogaim csattogni kezdtek ,elég hosszú depó volt ,de legalább jól laktunk a nagy hegymenet elõtt. A fenti kocsmánál utól értek,éppen ott ahol kanyarodni kell . Mindíg megcsodálom ezt a szép fekvésû temetõt ,egy kiránduló csoport megkérdezte merre van a Vadálló kövek. Ejj,hogy nem Bélát kérdezte ..de talán jobb is . Ahol tudtunk ott bele bele kocogtunk persze túl sok értelme nem volt ,mert gyalog is pont annyira haladtunk . Szakó nyereg elõtt értük utól Tandit kókuszt a 35 ös túrán ,majd fentebb ,Móni is elõkerült,,valahogy nem irigyelték ,hogy nekünk még 50 hátra van .Aztán felértünk Szakó-nyeregbe 33,80km ,villám pecsét ,és mentünk felfelé keményen,futva ez kegyetlen lehet .


Aztán ahogy laposodott, kocogtunk tovább ,majd újra gyaloglás.
Bélának a térde már eléggé fájt butaságokat is beszélt ,hogy kiszál meg ilyenek . Aztán még arra is volt idõ,hogy a Rezsõ kilátóba kimenjünk ,ahol Elek,és Bocsi már felértek a túráról,és hát köszöntünk illedelmesen :)
én innen is húztam a csíkot majd jönnek úgyis ,perceken belül Dobogókõre értem 37,29km ,kaptunk banánt ,meg valami energia italt . Nekem nagyon jól esett,bár mindet nem tudtam meginni.Bõki is beért,de hol van Béla ? Na egyszer aztán jön sántikálva Mónival . cillagom nagyon fáj a térdem mondja ,de ha állás közben is mozgatom akkor jó . . Bökivel elindultunk ,majd úgyis utól ér ,mert még tollászkodott valamivel. Matyinál hosszú sor volt,így nem vettünk kólát ,pedig Bökinek csorgott a nyála érte. Lesz még kocsma cillagom gyerünk fussunk,mert olyan hideg volt,hogy a pocsolyákon vékony jégréteg volt. Kocogunk Béla sehol ,várunk topogunk ,,,gyaloglunk ,hátrafordulunk sehol ,közben sokan leelõznek. Megint kocogunk hol a pcsába van ez a gyerek? Nem akarjuk itt hagyni ,mert tuti leszalad a S+ felé ,mint egyszer én is .Böki elindul visszafelé érte ,na egyszer aztán elõbukkan , lehet futni ,használjuk ki hiszen végig lejt Szentkeresztig . Kiérünk az útra ,futunk tovább az út szélén .Béla kérdezi biztos erre kell menni ? Nézzünk oda nem hisz nekem ,mintha õ jobban tudná ,majd kíváncsi vagyok ,ha olvassa tudja .e,hogy merre járunk :) Biztos jó ,gyertek nyugodtan,aztán ott a piros az oszlopon ,futunk a temetõ mellet ,majd egy jobbos kanyarral ismét be az erdõbe . Már egyre lentebb süt a nap ,de ez a dimbes dombos rész olyan csodaszép ,a színes levelekkel zöldelõ dûlõkkel .

A piros itt bement az erdõbe balról,de sokan kivül mentek ,ugyan oda vezet ,de mi becsülettel ott mentünk belül.Aztán a Magas-hegyi nyeregben egy feltételes ponton ,kaptunk kólát ,nem tudom a nevét a srácnak ,de mondta,hogy ezt a futóknak hozta ,itt is köszi mert jól esett. Szegény Bélának a megállások után mindíg fájt az indulás ,így most is nehezen indult el , Bökivel futottunk lefelé elég jó tempót ,aztán egyszer csak hopp egy kõ,és már hasaltam is végig az úton , de a lendület olyan nagy volt,hogy még egy bukfenc is belefért mire megálltam . összegörnyedtem mint valami csecsemõ ,és nevetni kezdtem ,és csak feküdtem feküdtem,Béla csak a nevetésünket halllotta a távolból,mert bökivel alig bírtuk abba hagyni . egy gyalogos túrázó is oda jött segíteni. Nagy esés volt ez is ,talán még az elsõnél is nagyobb. Percekig sajgot ,aztán az adrenalin hormon oda ért a sérüléshez,és meggyógyította a lábamat . Futottunk tovább ,és hosszú kilómétereken át ezen nevettünk .Böki annak örült a legjobban ,hogy láthatta az esést ,ezt Budaörsig elmonta vagy 10x .


Kiértünk a szántói mûútra, majd jobbra a murvás úton ,felfelé a kápolna felé. Béla megint panaszkodik a térdére ,na elõveszem a térdgumit ,már korábban is ajánlottam neki,de akkor nem köllött.most már fájt annyira ,hogy köll . De ,hogy húzom a gatyámra ,meg a cipõmre kérdi ? .Nem kel semmin áthúznod Te ! mert tépõzáras. Na odaadtam neki,.,,kár,hogy nem tudom elmondani ,hogy akarta felrakni. Ugye a luk az a térdnek van kialakítva,Béla a combjára tette, add már ide te szerencsétlen mondtam nevetve,majd rácsatoltam a térgyére ügyesen . Hûû kiállt vidáman .ez olyan mintha rúgós lenne a térdem ,na akkor rugózzá elõre ,cillagom,mer' sose érünk a kopárhoz. Vágytunk már nagyon a gulyásra,és fáztunk is a vizes ruhákban . A múrvás útról letértünk a kökényes felé . Tudtam,hogy itt nagyon kell figyelni lefelé a dombon,és egy éles jobbos lesz a bozotos mellett . Két csapáson is próbálkoztunk,de elfogyott az út. Aztán lentebb mentünk még egy picit ,a jelzést ugyan nem láttuk,de egy nagyon pici szalag csonk volt a bokron,Letépték volna? vagy tényleg ilyen pindurka volt ? Lényeg,hogy jó úton voltunk ,majd némi hullámos futás után elértünk a Csévi-nyeregbe 46,70km ,Kaptunk cukrot ,és futottunk tovább ,eléggé fájdogált már a bokám ,inkább azt éreztem jobban mint az eséseket .

Elérkeztünk Iluska-forráshoz ,jobbról kerüljük a sár miatt ,futunk rajta egy darabon,majd éles bal kanyar ,és rögtön egy jobbos fel a kerítés mellett ,a Fehér-hegy felé . Szerencse,hogy nem tart sokáig ez a szinte függõleges menet ,vannak akik felfutnak rajta,ezután a Vörös-hegy gyönyörû fenyvesei közt hullámvasutazunk .A fenyõk ágai mint megannyi drótkefe simítanak végig az arcunkon. .Élvezzük... bár mikor salikó elhúz mellettünk ,olyan mintha állnánk.Miután felismerem ,és rákiáltok a tempó miatt ,gyorsan magyarázkodik,hogy csak 50B.n van . Sûrû fenyõk közt kanyarog utunk ,néhol rengeteg kidõlt fán kell átmászni ,erõsen alkonyodik már ,mire leérünk a pontra, talán sötét is lesz..


16:45 kor pecsételünk a Kopár csárdánál 54,81km ,már majdnem sötét van..Mennyire megjósoltam elõre,hogy sötét lesz mire ide érünk. Sok túrázó eszi a forró gulyást,Steve is itt van legnagyobb meglepetésünkre . Salikó kér nekem levest ,és leteszi az asztalra , odébb túrázók állnak fel,és indulnak tovább ,mi is leülünk gyorsan .Míg hül a leves addig piperézek magamon ,ez azt jelenti,hogy kiöntöm a szemetet a cipõmbõl,és felhúzok egy bokaszorítót . Hamar belapátolom a levest Béla csak lesi,hogy ilyen forrón,hogy lehet enni. Tele töltöm a kulacsomat ,elõveszem a fejlámpámat,a napszemüveget elrakom ,már nem kell.
Steve közben telefonál helyzetjelentést ad magáról, kb 20 percet itt voltunk ,majd bekapcsolt lámpákkal elindultunk együtt négyen . A Kakukk-hegyi pont nagyon közel van.Felmászunk a meredek hegyoldalba ,és máris a ponton voltunk 55,87km . Meleg tábortûznél pecsételtünk. Futottunk lefelé a villa negra felé ,ez már Szentiván széle ,hamarosan elérünk a homokos útra,tök jól lehetne futni ,de folyamatosan küzdünk a homokkal,az utolsó lejtõ aljában ott a mécsesekkel kivilágított ellenörzõ pont 60,44km kétféle csoki is van ,és kapunk kólát is . A forgókaput olyan lendülettel pörgetem meg a fõdemen ,hol felakad a sarkamra , úgy döntök már semmi nem tud fájni ezen a napon .
Elindulunk a Hosszú-árokban felfelé ,ameddig csak tudunk kocogunk . Az árokból fekete sötétség látszódik ,a fák közt párás ködös a levegõ mintha még szintálna is valami pedig csillagos az ég. Hosszú az út felfelé ..aztán fordulunk balra ,és még meredekebben megyünk . Egy kidõlt fán A4 es papír Hajrá pirosozók ,majd feljebb egy lelkes szurkoló fagyoskodik ,egy szál pólóban ,Dömötör néven. Már nagyon várt minket Dömi ,rá is fagyott a mosoly az arcára mire ide értünk . Almával kínált ,de senki nem kért , Bökivel ,és Stevevel oda áltunk fényképezkedni .

Mondtuk neki,jól viselkedjen,mert sokan jönnek még mögöttünk . Az árok tetején Steve ,és Böki még ment volna torony irányt tovább , aztán ott voltunk a Nagy-szénási epen 63,32 km ,csak pecsételtünk és mentünk is,mert kovácsiba lesz nagy etetés. A Szénás most is egy nagy hajszárító volt ,csak most fagyott levegõt kaptunk a pofánkba szerencse ,hogy nem mentünk feljebb . A köves úton lefelé már fájt futni ,inkább lekocogtuk ,ahogy tudtuk . A temetõhöz értünk ,Stevéék eltüntek a kanyarban Bökivel,én beszaladtam egy mécsessel a temetõbe,mert ,hogy vittem végig magammal . Béla megvárt a kapuban, siettem ahogy tudtam, de be kellett mennem Anyuhoz ! Gabi már a plébánián 66,10km hozott tiszta meleg ruhát , forró kávét ,pecsételtünk ettünk ittunk ,volt forró tea ,és mindenféle kenyér ,és kávé is .

A mosdóban gyorsan átöltöztünk ,fõleg Steve volt szétfagyva a térdnadrágjában ,csupa vizesek voltunk ,és nagyon hideg volt olyan fagypont körül . A jó meleg helység ,és a puha bõrkanapé 30 percet lehúzott rólunk . Steve még 25 kor kénylemesen simogatta a mesztelen talpát , és beszélt ,miközben a tiszta ruha is kezdett rám izzadni .Na ekkor tapsoltam egy nagyot ,ébresztõõõ cillagom indulás van ! .Hatott ,mert 5 perc múlva már kint topogtunk a dermesztõ hidegben . A Kolozsvár téren egy csoportot útba igazítottunk ,mert keresték a pontot, felkapaszkodva a meredek úton beértünk az erdõbe ,szép csillagos este volt a fûszálakon kórókon,már megcsillant a dér .Érdekes,de nem zavart,hogy még nem mehetek haza ,pedig még a kapu elõtt is elmenetünk . A hegymenettõl elkezdtünk bemelegedni , elhagytuk a Vörös -pocsolyát , Béla balján a meleg térdgumi ,az én jobbomon a bokagumi ,így kocogott a két hikomat Böki és Steve után . Nekik jó volt mert semmi bajuk nem volt :P Ezután kellemes kis hullámvasutazás jött megint ,a köves részeken egészen ki a tisztásig.Az y elágazásnál nem volt szalag, pedig nagy kispista hely ,(de mondjuk,még véletlen is mellé lehet menni ,mert inkább a bal szára a hivogató )de mi futottunk tovább a Juliannamajori útig,ott volt is feltételes pont,sisivel.finom süteménnyel kínált,és ittunk kólát is ,Steve asszem sört..bár lehet nem itta meg,mindegy .... aztán siettünk,mert nagyon hideg volt futó ruhában ácsorogni.

A lovarda mellett gyorsan tova röppentünk ,és máris a Fekete -fejen voltunk 73,39km Gyors pecsét ,és futás lefelé ,alig bírtunk megint a meredeken lefutni .Közben a három fiú ,dobbantani akart egy másik szinû útvonalon,de nem sikerült nekik ,mert észre vettem :P A szépjuhászné szerpentinjére kiérve,jó futósra vettük,mert elég sok autó jött . Aztán irány a meredek ösvény ami szintén jó köves ,és a Hárs -hegyi körútnál feltételes pont várt .Steve cipõt kötött ,én melegedtem .Béla addig ugrált,hogy mozogjon a térde ,aztán sipirc tovább ,Steve szerint még akár a 14 óra is meglehet . János-hegyre úgy emlékeztem,hogy sokkal keményebb lesz ,végül egész jól felmentünk persze nem futva,azért annyira nem könnyû. Az Erzsébet kilátónál 78,10 km,és 2982méternél jártunk . pecsételtünk ,és rohantunk Makkos felé lefele ,Szó szerint rohantunk ,már semmi nem fájt ,vitt a lendület a széles úton.Steve,és Böki mentek elõl mi mögöttük rohantunk Bélával,szerintem bõven 6 alatt futottuk ezt a részt . Az éles jobbosra szinte ráfékezve álltunk meg ,majd a kissé köves úton ,itt már fények és kutyaugatás is volt elértünk Makkomáriára . 82,41 km . Itt még reménykedtünk a 14 órában,indultunk is hamar,de sajnos felfutottunk a sárgán egy jó darabon .

Vissza petamiékhoz,majd újból rossz felé akartam vinni a fiúkat. Petamiék oda kiáltottak ,hogy merre menjünk,és csak éppen a szememet nem szúrta ki . Hát ez volt az egyetlen nagyobb kavarás. Ezután már sinen voltunk ,vagyis kövön,mert itt is csak kõ kõ ,és kõ volt .Stevének elõre kiabáltam,hogy figyeljen ,mert éles balos jön,megis állt ,de az még a p+ volt ,eggyel lentebb viszont ott volt a Psáv,azon végig robogtunk,és már látszottak Budaörs fényei ,a keskeny kis ösvényen rengeteg idõt elcsesztünk.Nemhogy futni ,gyalog is alig haladtunk ,hiszen két láb is alig fér el a vízmosásos ösvényen . Kereszteztünk egy mûutat,és a sziklák közt már érezni lehetett a virsli illatát :).Futottunk is ahogy csak tudtunk, az útra kiérve már a mustár illata is érzõdik ,,futottunk még gyorsabban mindenféle utcákon ,érezzük a torma illatát is ,futunk egészen ki a fõútig,Szabadság út a neve ..szerencsére nem jött autó,így a lendület megmaradt.

Futunk ,Böki szerint mehetnénk gyorsabban is ,na az annyaúristenit ,nem fáradt el a teste ,gyerünk cillagaim akkor ,van még itt kakaó . a járdán lévõ embereket majdnem elsodorjuk ,A virsli egyre erõsebben érzõdik ,már a következõ sarok után ott lesz a cél ,Gyorsítunk még jobban ,már 5 ös az átlagunk cillagos ötös :P a kanyarban úgy sodródunk ki,mint valami kisiklott vonat,,de a lényeg ,hogy a mustárosvirsli betölti az utca légterét. Óra lenyom fékezés ,és kistermbe toppanék a 4 bandita . Örülnek mert megcsinálták ,kicsit sántán ,kicsit kéken zõden, de beértek ügyesen ,,gratulálnak egymásnak ,mennek virslit enni,teát inni ünnepelni . Ebolától megkapjuk a szép zománc kitûzõt,az érmet majd késõbb kapjuk ,mert nem számított ennyi emberre ,nekem még tartogat egy meglepetést is . egy szobrot ! amin gyerekek tiszta márvány talapzaton, szín ezüst és szín arany anygyalka van :) Nekem legalábbis ennyit ér a mûanyag :) Megtapsolnak a fiúk is ,õk is örülnek ,hiszen kicsit az övék is ,de persze sohasem lehet majd nálluk :)


Lassan elhagyjuk a termet elköszönünk Steve szét dobja a társaságot ,Bélát ,és Bökit a Moszkván tesszük ki,de még ne induljunk mondom stevenek,mert látni akarom,ahogy elindulnak :P simán futnak azannyukúristeni ,csak sírjon a szájuk legközelebb,de nem a szájukat,hanem a sarkukat fogom hátra kötni .
Jövõre egy kissé bõvített társasággal,de újra pirosozááás .