Címlap

Túrabeszámolók


ExVisegrado, paradiso terrestri túrák

Rush2006Túra éve: 20092009.11.10 13:13:27
Ex Visegrado 40 terepfutás

Reggel busszal jutottam el a rajtba, és mivel 9-kor volt a tömegrajt, maradt egy kis idõm készülõdni, aminek ilyenkor azért tudok örülni.

9-kor semmi nem utalt arra hogy itt ma valamilyen indítás lesz, de végül kijött egy szervezõ hölgy és 9:02-kor útnak indított minket.
Endre futott elõl az aszfalton, én utána. A temetõnél elkezdtünk emelkedni, itt két sporttárs hagyott le, kezdtem érezni hogy ma sem leszek dobogós, ugyanis nagyon erõs tempóban távolodtak. Nyomom az emelkedõt is rendesen, pont 1 hete a Piroson jártam itt, akkor nem mertem ilyen erõsen tolni, meg volt már 30 km bennem.
Mögöttem látom egy darabig a Kabóca-Pepexy párost, szépen jönnek õk is.
Dobogókõ elõtt látom az egyik futót visszafele, elképesztõ tempóban rombol lefele.
Endre is jön, 2-3 percre van elõttem, a harmadik futó pont indul a ponttól mikor én odaérek. Dobogókõre 56 perc alatt jutok fel, ami nem rossz, fõleg hogy 8,5 km-re 720 m szint volt. Gyorsan iszok egy színes löttyöt, majd egybõl megjelennek Kabócáék. Nem izgulok, õk most a 30-on vannak. Indulok visszafele, hopp a térkép! Irány vissza, még jó hogy idõben kapcsoltam. A P-n szépen körbemegyek a Rezsõ kilátó fele, szintúgy mint felfele. Köszönés a még fölfelé jövõknek, majd a S- bokatörõs lejtõje jön. Utolérem a rövidgatyás futót, aki közvetlenül elõttem indult Dobogókõrõl, majd kihasználván hogy kicsit óvatosabban megy lefele a tényleg sáros-csúszós terepen egy mozdulattal kielõzöm. Most tényleg erõs tempót megyek lefele, próbálom leszakítani, ami viszonylag hamar sikerült is. A Lukács-árok partján haladok. Nagy sár, és sunyin megbújó pocsolyák jellemzik ezt a szakaszt. A tereprõl elmondható hogy nem volt a mi barátunk ma, iszonyú nagy sár volt, és ezáltal a láb jobban is volt terhelve mint általában.
Az aszfaltról pont idõben térek le, és hamarosan jön a Szentfa kápolnai ellenõrzõpont, ahol még nem pakolták ki a sós dolgokat, így én fogok belõle elõször enni. Legyûrök egy magnézium italt is, ez jó hogy volt itt.
Indulok is tovább, lelkiekben felkészülök a következõ mászásra, ami nagyon nem gyenge, a Prédikálószékre kell feljutni, ami 2,8 km-re 470 m szintet takar.
Eleinte még kocogok amíg nagyon nem vált meredekbe, ezután viszont erõsebb gyalogtempóval jutok fel a Vadálló-kövekhez. Szuper látvány, ahogy a völgyben megbújnak a felhõk. Máris a felhõk fölött vagyok :)
Innen ismét kocogva érek fel a csúcsra, ahol Kontha Gabi pontõrködik.
Elég kemény volt eddig az út (17 km - 1238 m - 2:01). Kb 2-3 percet pihenek, frissítek, ami most nagyon jól is esik. Gabi mondja hogy az elsõ srác csak a 30-on van, és Endre is csak pár percre van elõttem. Kicsit megkönnyebbülök..
Lefele ismét tempózok tovább. Elég sok túrázó jön szembe velem, õk vajon melyik túrát teljesíthetik? Mert hogy nem az Ex Visegradot az tuti, ugyanis az nem erre jön. Látok itinereket is a kézben, így beigazolódott a gyanúm..
Sajnos rátok a "vitéz" szó az oklevélbõl nem fog vonatkozni szemeimben :(
No mindegy, a P+ jelzésen járok már, ami az elsõ néhánytól eltekintve elég siralmas. Még jó hogy van szalagozás. Pár km után ismét szép új jelzések fogadnak. Jó tempóban haladok, de érzem a lábamban hogy elég erõs ez a mai nap, ami nem baj, mert így volt tervezve is. Elhaladok a Kis Rigó mellett végre egyszer világosban. (Beac 110-en itt már mindig sötét van)
Leérek, a Gesztenyés Sörözõben van az ellenõrzõpont. Itthon számolgatva 12-es átlagot jöttem a Préditõl idáig ami yoo, fõleg hogy volt egy kisebb hegy is közte.
Szentlászlóról végig a K- fog kísérni már. Egybõl egy nagyobb emelkedõvel nyit, majd az aszfaltútra térve megszelídül. Az Urak asztalánál még visszafele nem jártam, de továbbra is nagyon tetszik ez a rész. Kicsit fáradok, gyorsan frissítek egyet, majd haladok, de már nem abban az erõs tempóban ami eddig megvolt.
Pap-rét, majd jön a Moli-pihenõ csanya nélkül. Lefele a meredeken valami elképesztõ módon fájt a térdem, minden lépésnél felszisszentem egyet, alig vártam hogy szintben haladjon tovább az út. Lejjebb hatalmas sár volt, de már toronyiránt átmentem rajta, nem izgatott. A szerpentines résznek sosem akart vége lenni, majd a K+ elágazásnál nem volt senki.. Ide volt hirdetve a pont, no mindegy, a lényeg hogy jártam itt. Jön az utolsó kisebb emelkedõ, már gyalogolok rajta görcsöl a vádlim és a combom is kissé, és nem akarom hogy itt a végén csináljak valami hülyeséget. Fönt a rétnél meglelem Nád Bélát. Na mégiscsak van pont, csak kicsit odébb. Béla szívélyesen kínálna, de én most nem kérek semmit, mindjárt a célban vagyok. Azért az energiaitalt elfogadom, és hazafele késõbb le is gyûröm.
Innen már közel vagyok. A Kálvária-hegynél a meredek lefele megint nem esik jól, de most már nem tulajdonítok neki jelentõséget. Az utca elején még egy gyors megállás, itinerolvasás hogy merre tovább, majd berobbantok a célba.

4:08 lett a vége, amivel teljesen elégedett vagyok, fõleg hogy 1763 m volt a szintkülönbség. Második helyen értem be, az elsõ, Endre 5 percet vert rám, ami szintén nem rossz. Kaptam egy érmet, meg egy szép emléktáblát extra dobogós jutalomnak:) Józsi még csinált is képet a dobogósokról, amit várunk majd! :)
Hazafele Pepexy, Kabóca, és Kriszti lett az utitársam.
Pepexynek nagy köszönet hogy ilyen mocskosan is elhozott haza:) Nem lett volna semmi kedvem a világ legtöbb buszmegállóját számláló fél naposnak tûnõ busszal hazajönni :-)

Köszönöm a túrát, jó szervezés volt. A kellemes szombati nap után még egy Monoton Maraton + Mini kombót lenyomtam vasárnap a zuhogó esõben :))
Úgy kell neki..