|
|
Dobogókõi Hegyi Maraton harmadszor, avagy MackóApó visszavág
A revansot egy torokgyulás próbálkozás majdnem megvétózta, de aztán kedd este - Elm elõzetes szaktanácsaival, amellyel a tavalyi track-emet korrigálta - megalkottam a tervezett track-et. Hogy legyen némi fizikális felkészülés is - múlt étvégén egész végig az ágyat nyomtam - szerdán futottam egy Kápmegyer kört és szerdától péntekig ismét bringával jártam dolgozni. Ha nagy felkészülés nem is volt, a rápihenés jól sikerült :-)
Elm-es duónkhoz - legnyagobb örömemre vajonmerre is bejelentkezett -így jót dumálva jutottunk el a tetthelyre. A köd mögül már biztatóan hunyorgott a napocska, de a prognózisom - hogy napsütésben indulunk - tévvesnek bizonyult. Egy - a rajt elõtt 10 perccel megjelenõ - parkolóõr megpróbálta elrontani az eufóriát, de nem hagytuk neki. A rajtban Csike és barátja is csatlakozott hármasfogatunkhoz. Az eddigi évek legmelegebb reggelében indultunk, bár a szokásos nyirok azért nem maradt el. 10 percen belül elértük Fagyoskatonát, ahol egy fagyos-katona õrizte a pontot.
Pilisszentkeresztet is igen hamar elértük, de a hegymenet megfogta futólendületünket. A piros-zöld elágazásánál sikerült legalább 40 m-t optimalizálni, majd erõltetett menetben elértük a Szent-László kúpot. A pilisi szerpentin már jó ismerõsként köszöntött bennünket: megemlékeztünk Bobek T100-as ellenõrzõpontjáról aztán megkeztük a küzdelmes szerpentiátvágásokat. Pilistetõn majdnem beugrottunk az elsõ jobbosnak, de a józan ész gyõzött. A zöld szokás szerint egyenletes, jó tempójú haladást biztosított, viszont a Z-Z+ a maga sár-avar-kõ kombójával óvatosabb tempóra intett minket. Pilisnyeregnél már 50 perc elõnyünk volt a pontzáráshoz képest ! A mûutat minden gond nélkül elértük, viszont a Zöldre való lezúzást - talán a friss kivásások miatt is - elkapkodtuk, így összejött egy kis extra kaptató. A Zöld-négyzetrõl szerencsésen megtaláltuk a levágást a dózerútra, így a Hoffmann-vh-t és a Hoffman kutat tervszerint kihagytuk. A szakó-nyereg után továbbra is jó tempóban haladtunk, de sajna Körtvélyes elõtt néhányszáz méterrel Elm - tõle szokatlan módon - elvágódott: kiment a bokája. Így Csikével kétfõsre fogyatkozott csapatunk érte csak el az EP-t. Pontzáráshoz egy óra elõnnyel vágtunk neki a Lukács-Árok festõi lejtõjének. A patakon átkelve az elõttünk haladók szerencsére mutatták a Piros-háromszögig felvágó ösvényt, így gond nélkül megkezdõdhetett a szokásos türelemjáték: felvágás a Piros-háromszögig, Vadállókövek, és levezetõ mászás a Prédikálószékre. A megfelelõ frissítés és alapos kólázás megtette jótékony hatását és - ha nem is firssen és üdén, de - nem teljesen remerülve értünk a csúcsra. Csike is elismerõen csettintett a performeált mászásra, majd ütemes kocogásban elindultunk a Piros-háromszög-ön a másik irányban lefelé. Kisebb - GPS félrehordása miatti - elbizonytalanodás után megtaláltuk a Piros-háromszög kanyarját elvágó dózerutat, majd a bozóton átvágva, Piros-háromszög-et ismét keresztezve (evvel a mûút kanyarját is kihagyva) sikeresen elértük a mûutat. A korábbi évekkel ellentétben itt: nem fázott a vesém, volt még kedvem-erõm futni. Ez azonban csak a K->K+ elágazásig tartott, mert onnantól kezdve - Csike minden rábeszélõkéje ellenére sem - akarózott MackóApónak futni. Egy utolsó erõvétellel még bekocogtunk a Sikárosi EP-hez. Innen a Silágyi Bernát forrás EP már nem volt messze, de a Futóakaróka végképp lemerült. Szerencsére Csike innentõl át tudott csatlakozni Frank Tibihez, így nem nyomta a lelkem tovább, hogy visszafogom õt. Idõben még volt 1:15, így a szintidõn belüli beérés miatt nem aggódtam gyaloglás esetén sem. Gyaloglásom közben két középtávos srác többszörös de ja vue érzést okozott nekem, mert futva egymás után többször is megelõztek :-) A régi Kék felõl erõs mnkazaj hallatszott, így ezt - az elõzetesen pakliban lévõ - a lehetõséget kizártam. A Piros-háromszög kaptatatóján aztán a srácok elmaradtak és egyedül hódítottam a hegyet. A gerincet elérve elhamarkodottan a Kék-kör egyenes útját választottam, mert az adótoronyig egy sárga dózer "szétjátszotta" az utat :-)
Végre normális utat érezve a lábam alatt a célig már futottam, ímígyen ~4:45 alatt teljesítve a távott. Két megkönnyebbülés is ért: Elm is felküzdötte magát Körtvélyestõl a célig és vajonmerre is nem sokkal mögöttem célbaért. Két apró üröm volt csak a gyõzelem felett érzett közös örömben: a nevezésért járó plüssfigurák már elfogytak (az elején még nem volt, a végére nem maradt), ahogy az étteremben reggel kiszemelt remek almáspite is :-(
Az otthoni ebéd azonban kamatostól pótolta hiányérzetemet :-)
Ismét jó mulatság, jó kis túra volt. Jövõre veletek ugyanitt !!!
Reméljük, immár nõi szekcióval is kegészülve !!! |
| |
