Lõvérek 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 41,5 km / 1290 m)
Miután én Sopronban nõttem fel, ráadásul olyan idõkben, amikor ennek a túrának az útvonalát nem hogy bejárni, de még csak megközelíteni sem lehetett, mert géppisztolyos katonák állták az ember útját már rögtön a város szélén, így számomra mindig egy különleges alkalom, amikor Magyarország és Ausztria határvonalán gyalogolhatok. Emiatt nekem ugyanilyen nem hétköznapi dolog az sem, amikor felkereshetem a Soproni hegység legnyugatibb „csücskét”, a Herrentischt, körbejárhatom az egykor megközelíthetetlen határköveket vagy éppen átsétálhatok a határtól ma már alig 50-100 méterre lévõ Helenenschacht-ba, úgyhogy a hétvégi túralehetõségek közül nem volt nehéz dolgom, amikor választanom kellett: irány Sopron!
Tudom, hogy a ködös reggeleket sokan utálják - én imádom! Gyönyörû olyankor az erdõ, s mivel idén még nem volt részem olyan igazán komoly ködös túrában, én örültem, hogy ködben ezúttal nem volt hiány! Ködben indultunk, amely idõvel egyre komolyabb lett, az ország csücskén mégis ragyogó napsütésben jártunk, aztán visszafelé haladva megint egyre erõsödött a köd, s Sopronba természetesen már ismét komoly ködben értünk.
A köd és a napsütés együtt néhol gyönyörû képeket varázsolt elénk, emiatt nekem nagyon tetszett a túra hangulata! Néhol misztikus volt, már-már félelmetes, de ugyanakkor gyönyörû - szóval klassz!
Akárcsak a nevezéskor kezünkbe nyomott itiner-térkép kombináció, ami szintén nagyon szép, leírás nincs benne, de a térkép ránézésre szükségtelenné is teszi, mert kifogástalannak tûnik! Sajnos a szép és igényes kinézet mellett meg kell említenem azt is, hogy a kapott térképen bejelölt útvonal néhány ponton nem egyezett azzal, amit a szalagozás mutatott…ez nem igazán szerencsés dolog, de hála a jó szalagozásnak, nem volt ezzel olyan nagy problémánk!
A Soproni-hegységre sajnos jellemzõ a néhol kusza jelzésrendszer, ez nem feltétlenül a szervezõk hibája, ettõl függetlenül ebben igaza van az elõttem hozzászóló dnvzoli túratársnak, itt bizony néha tényleg nagyon furcsán variálódtak a jelzések, s én ugyan e régióban viszonylag jó helyismerettel rendelkezem, ennek ellenére nem tagadom, hogy nekem is voltak egyszer-kétszer problémáim a jelek követésével...
Az egyetlen „szívfájdalmam” ezen a túrán az a Herrentisch, az Urak asztala, amely a Soproni-hegység legnyugatibb „magyar” pontja, közvetlenül az országhatáron, a határkövek vonalán, s amely magyar részrõl nagyon elhanyagolt és olyan semmilyen… Sokkal többet érdemelne ez a hely! Nagyon jó lenne, ha valóban nem csak osztrák táblák mesélnék el a hely történetét (németül), hanem lenne valami magyar is itt, mert a hely megérdemelné, akárcsak azok, akik kigyalogolnak ide…
Azért pár szeméttel teli hordón kívül mást is jó lenne it találni…
A másik számomra csalódást okozó dolog a Magasbérci kilátó, amely tovább gyarapítja hazánk kilátást nem nyújtó kilátóinak népes sorát, sajnos a fák koronáján kívül ebbõl sem látszik semmi… Van még pár ilyen kis országunkban, sajnos ez is közéjük való… A Várhely kilátó viszont nagyon klassz – igaz, a köd miatt nem tudom, hogy ott van-e kilátás, de maga a kilátó nagyon szép lett!
Összességében szerntem egy kifejezetten jó túra volt ez, jó szervezéssel, szép tájakkal, sok köddel, a végén egy nem túl gazdag (alig pár vékony kolbászkarikát tartalmazó, amolyan igazi menzás feelingû) gulyáslevessel… Hát ez utóbbi azért nem volt egy Mezõföld vagy Kõrös túrán kapott gulyásleves színvonal, de egyébként minden rendben volt!
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(sok érdekes helyet érintett a túra, szép tájakon át, egyedül a Sopronból kivezetõ szakaszt éreztem egy kicsit hosszúnak, azért ennyire nem nagy város Sopron, mi pont a "leghosszabb" oldala felé vettük az irányt, sok kilométer után értük csak el az erdõt…)
Szervezés (szerintem): 5
(a szervezés rendben volt, azért az jó lett volna, ha a célban nem kell sorban állni a kitûzõért és az oklevélért…de ezzel együtt is 5!)
Itiner/útleírás (szerintem): 5
(az itinerként is szolgáló térkép nagyon szép és igényes, mint mondottam, az útvonal nem egyezett pár ponton a térképen jelölttel, de ezt „elnézem”, ennél soha rosszabbat!!!)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(20 km-nél kaptunk egy csokit, 27-nél a szokásos kaját nagyon kedves és barátságos pontõröktõl, a célban pedig teát és egy menzás gulyáslevest…)
|
