Túrabeszámolók


Tanúhegyek nyomában

Boszi72Túra éve: 20092009.11.30 09:58:47
Hajnali 4 órás kelés, botorkálás a fürdõszobába, szinte csukott szemmel készülõdtem. Kocsival mentünk, egyébként nem vállaltam volna be a több órás vonatozást. Így viszont egyértelmû volt, hogy most megmászom azokat a hegyeket, amiket a balatoni hosszú hétvégék során mindig megcsodáltam. Jó dolog néha nézõpontot változtatni, máshogy látja az ember a dolgokat. Eddig alulról néztem a hegyeket, most a csúcsokról akartam letekinteni. Végre!

Csabival gyorsan leértünk, 8 környékén rajtoltunk. Hamar leszakadtam, õ gyorsabban szedi a lábát, és nagyon nehezen melegedtem be. A túra nagy részét egyedül teljesítettem, így aztán a hullámvasút során jött az agyi tisztulás: no gond, no gondolat, csak a mozgás és a természet.
Bár a túra elején még viccelõdött velem egy túratárs, hogy milyen tiszta még az öltözetem, ez a látszat elég gyorsan megváltozott. Jó kis kaptatók voltak, amit felfelé menet és lefelé is megnehezített a zuhogó esõ, s ennek következményeként a csúszós kövek és a különbözõ állagú sár. Keményen csúszkáltam a bazalton, a hosszú lépcsõsor volt az egyik „kedvencem”, de utána is gyakran vesztettem el az egyensúlyomat az avar alatt megbújó nedves köveken. Most is köszönet az õrangyalomnak, mert megúsztam esés nélkül. Gyorsan elázott minden ruhadarabom, egyedül a cipõm adta meg a kívánt komfortérzetet – hála a gore-tex-nek, amit hétrõl hétre egyre többre tartok. Lassabban haladtam, mint szoktam, gyakran alkalmaztam a fától-fáig biztonsági ereszkedési taktikát, fõleg a Tóti-hegy esetében ölelgettem lelkesen a fákat mint a jól ismert mesében Döbrögi. :-)

Egy németjuhász kutya Szent-György hegy magasságában egy idõre mellém szegõdött. Barátságos volt, elég nagy aktivitással, s bár játszani akart, tisztáztam vele, hogy nekem a sárdagasztás most a fõ feladatom. Duplán teljesítette a távot: elõre futott egy darabig, aztán vissza mögém, majd megint megelõzött. Egyik alkalommal majdnem rosszul sült el a lelkesedése. Baktattam felfelé az emelkedõn, õ pedig szembõl iszonyatos sebességgel loholt lefelé a lejtõn, csakhogy pont egy kanyarban találkoztunk. Én még nem láttam ilyen döbbenetet kutya szemében, mint amikor meglátott, de valószínûleg hasonló döbbenet lehetett az én arcomra írva. Õ próbált fékezni, én pedig jobbra húzódni, így pár centivel elkerültük egymást. Nem sokon múlt, hogy telibe talált. Csak egy „Mit csinálsz te kutya?” kiáltásra telt tõlem ijedtemben. Utána kellett pár perc, hogy lehiggadjak, a kutyus pedig elrohant.

Sajnos az idõjárás nem sok esélyt adott arra, hogy az arra érdemes helyekrõl az ember elégedetten körbetekintsen és élvezze a panorámát, mert elõször a Csobánc csúcsán ért némi napsütés-féle. A pontõrök többsége a sátrakban bújt meg, elismerésem a kitartásukért, nem lehetett könnyû dolguk. A Kulcsos-házban nagyon kellemes volt a hangulat, finom étkek és kedves szavak vártak minket, na és a túra egyik csúcspontja volt számomra az az isteni forralt bor, ami teljesen átmelegített. Meglepetés volt, hogy ott találkoztam egyik régi kolléganõmmel, örültem, hogy ilyen körökben hozott össze minket újra a sors. Remélem, máskor lesz alkalmunk kicsit beszélgetni is.
A Tóti hegy környékén szembe találkoztam Brigivel, a Gulácsról lefelé gyorsabban ereszkedett mint én, így aztán együtt kocogtunk a célig.
Nagyon hálás voltam a fürdési lehetõségért, a meleg víz és a tiszta ruha értéke megnõtt a szememben.

A szervezés hibátlan volt, az útvonal könnyen követhetõ, minden ellenõrzõpont jól látható, az ellátás és a szervezõk, pontõrök figyelmessége és kedvessége is csillagos ötös! Köszönet érte.
Egyedül az aszfalton megtett út hossza érintett rosszul – nagyon nem szereti a lábam, de hát ez elég lakott terület, valahogy össze kellett kötni a hegyeket.
Meglepõen sokan voltak a rossz idõ ellenére. Gratulálok a szervezõknek és minden teljesítõnek!