Túrabeszámolók


Tanúhegyek nyomában

nafeTúra éve: 20092009.12.01 19:02:28
Tanúhegyek nyomában 40
GPS-el mért távolság: 42,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1685 m. (Az adatokban benne van az a kis 2-300 m-es 20 m szintû elkeverés is.)
Reggel gondban voltam, hogy öltözzek. Érdekes ez a túra, hiszen a nehéz terepet jelentõ hegyeket, könnyen járható hosszú szakaszok kötik össze. Mivel járok jobban? Könnyû bakancsban, nagyobb sebesség az összekötõ szakaszokon, vagy biztonságosabb haladás a hegyeken a nehéz bakancsban? Kellemes volt az idõ, viszont a békák esõvel riogattak (sajnos? a franc se tudja, de nem alaptalanul). Végül is, a várható esõnek megfelelõ ruhát vettem föl, a nehéz, de valóban dagonyaálló bakanccsal. Nem bántam meg.

Jó hosszú sort kellett végigállni a nevezéshez, de azért elég jól haladt. Kézhez kaptam az igazolólapot, itinert, bögrét, s frissen nekivágtam a távnak. A Bazalt templom után megkezdtem a Kisfaludy-kilátóhoz vezetõ bemelegítõ emelkedõt. Minden esetre, nem aprózta el a bemelegítést, a bõ két kilométeren keresztüli, majd 15 %-os átlag meredekséggel! A kõkapu, és az azt követõ szakasz igen szép. Megvan az elsõ ellenõrzõ bélyeg. Megyek tovább. A Hertelendy-emléknél újabb bélyeg, s sajnos elkezd csöpögni az esõ. Alig mentem egy-kétszáz métert, mire rendesen rákezdett. Esõállósítás, majd továbbmenetel. Szerettem volna még a Bazalt-orgonákat is megúszni esõ nélkül, de már a Bujdosók-lépcsõjét sem sikerült. A kilátást teljesen agyonvágta az idõ. Minden szürke lett.

A Bujdosók-lépcsõjén sokkal könnyebben jutottam le, mint számítottam. Érdekes, de nem a lépcsõk, hanem az õket összekötõ kis alig lejtõ szakaszok csúsztak jobban. Egy ilyenen majdnem dobtam is egy hátast. A lépcsõ aljában megyek jobbra a többi túrázó után. Nem kellett volna. Vagy száz méter után utolértem a Bödõ família két ifjabbik tagját, s szöget ütött a fejemben, vajon a két kiváló túrázó miért nézi olyan bõszen az itinert. Mentem még egy kicsit s én is elõvettem, meg megnéztem a GPS-t is. Hoppá! Eltértem az útvonaltól. Nem az elsõ alkalom, hogy így faragjak rá a kényelmességre, vagy inkább lustaságra. Irány vissza. Immár a jó útvonalon szaporáztam tovább a lépteimet. Esõvel együtt kissé demoralizáló, így ettõl kezdve gyakrabban használtam az itinert.

Eseménytelen aszfaltos talpalást követõen, Szigligeten egy kis kitérõ az újabb bélyegért, majd megmásztam a várhegyet. Itt is igazoló bélyeg. Az esõ miatt semmi kedvem nézelõdni, pedig volna mit. Újabb monoton aszfaltos szakasz a Szent-György-hegy lábáig. Rövid letérõ a turista jelzésrõl, a következõ feltételes ellenõrzõ ponthoz, majd egy darabig megint aszfalt. A fölfelé vezetõ jó kis kaptatón, közvetlenül az újabb EP elõtt értem utol Verát, aki elõttem negyedórával indult. A túra hátralévõ nagyobbik felét együtt tettük meg. A hegytetõre felvivõ emelkedõ meglehetõsen csúszott. A Bazalt-orgonáknál lefelé vivõ szakasztól nem kicsit tartottam. Nem is volt könnyû. Itt vettem elõ a fényképezõgépet másodszor, nem tudva ellenállni a csábításnak, hogy lefényképezzem a bazaltoszlopok elõtt úszó pici felhõpamacsokat.

A kulcsosháznál rövid frissítés. Ettem egy kis margarinos kenyeret. Nagyon vártam a jó forró teát, ami ilyen idõben igencsak elkelne. Helyette, valami alig langyos íztelen akármit kaptunk. Sajnos ez a kulcsosház nem alkalmas ekkora tömeg kiszolgálására, ilyen idõben, illetve más szervezést igényelne, a kint felállított pavilon felhasználásával. Összefutottam az egyesületbõl Annával, aki itt fejezte be a 20-as távot. Beszélgettünk egy kicsit, majd gyerünk tovább. Itt István, akivel együtt csináltuk az Óbudavár éjjelt, s eddig kerülgettük egymást, mivel most rövid távos társakkal volt, végleg elhúzott. Beszéltünk egy kicsit a Lõvérek tt-rõl. Elmondta, hogy bizony még a turistautak.hu-ról letöltött térkép sem segített mindenütt, akkora a katyvasz arrafelé a jelzéseknél.

Jobb-rosszabb földutakon közelítettünk a Csobánc felé. Az egyetlen nehezítést az Eger-víz „gázlója” jelentette. Sajnos nem volt rajtam mellescsizma, így az igencsak ingatag bürüszerûségen keltem át. Az egyik deszka törött volt, de ezt csak akkor lehetett észrevenni, ha az ember súlya rákerült, így csaknem beleveszekedtem a vízbe. Még csak ez hiányzott volna, a csaknem öt órás esõ után! Hamarosan bent voltunk a faluban, amit ugyanolyan gyorsan el is hagytunk, s megkezdtük a Csobáncra vezetõ kaptatót. Nekem igencsak tetszik ez a kanyargós, az elsõ feltételes ponttól igen szép kilátású útvonal. A hegy derekára érve, megszûnt az esõ, s néhol a nap is kikandikált a felhõk résein. Egyszerre megjavultak a fotózási fényviszonyok. Sajna Vera gépe eddigre bemondta az unalmast. A vár elõtti utolsó kanyarból jó pár képet készítettem, hiszen az esõ minden koszt, párát kimosott a levegõbõl, aminek köszönhetõen nagyon élesek lettek a kontúrok, s a látástávolság is kiváló. Ilyen tisztán még nem láttam a Sümegi várat, illetve a Somlót. Csobánc várában újabb bélyeg, egy kis aszalt sárgabarack, s gyerünk tovább. Tavalyelõtt jártam erre utoljára, azóta sokat dolgoztak a várromon. Távolítják el a törmeléket, illetve gyûjtik össze a vár építõköveit. Már most is sokkal inkább vár formája van!

A leereszkedés elsõ szakasza itt sem egy leányálom, de nem is vészes, csak lassú. Káptalantótiig eseménytelen szakaszon talpaltunk, viszont szép a környezõ tanúhegyek látványa. Érdekes és szép, a különleges vízmosta „kavicsokkal” díszített virágágyás a falu központjában. Hosszú, sunyi emelkedõn kezdtük meg a kaptatást a Tóti-hegyre. Gyorsan ettünk is egy kis csokit, a kezdõdõ éhség miatt. Az alap saracska mellett volt egy szakasz, ahol már igazi ragadós sárral találkoztunk. Mondjuk, mi szívesen eltekintettünk volna ettõl a találkozótól. Persze a Deák tt-hez képest még ez is éppen csak kiérdemli a kis sár elnevezést, a többi maximum saracska néven illethetõ. Késõbb a cél elõtt két túrázó panaszkodott a sárra, mi pedig rögtön megjegyeztük, hogy ezek szerint nem jártak a Deák-on, mert az volt csak az igazi sár! Velük együtt jót nevettünk rajta. Sokáig fogjuk még emlegetni, s akik végigszenvedtük, nekünk az vált sár igazi etalonjává. Így válik valami nehézség az idõ nem is olyan nagy távlatában legendává.

Hamarosan a zöld háromszög jelzésen ráfordultunk a hegy csúcsára vezetõ egyenesnek, ami igen meredek, és jó csúszós. A legmeredekebb részen, az elõzetes tapasztalataim alapján nem is kísérleteztem az ösvénnyel, hanem minden tiltó tábla ellenére irány a bozót. Gyorsan fölértem. Újabb ellenõrzõ bélyeg beragasztása után nézelõdés és fotózás, amíg Verára vártam. Csodaszép kilátásban volt részünk. Bõ félórával voltunk naplemente elõtt, s szerintem mi, akik ebben a körülbelül háromnegyed-egy órás idõszakban értünk fel (természetesen a pontõrökön kívül), voltunk a legszerencsésebbek, a kilátás szempontjából. Általában zivatarok után, évente alig néhányszor van az embernek esélye ilyen éles súrlófényben élvezni a kilátást, s ráadásul mindezt ilyen remek kilátópontról! Ez bizony, még a rendszeresen túrázóknak is csak nagy ritkán adatik meg. A hegyek megnyúlt árnyékai, a kisebb felhõk éles árnyékfoltjai, nagyon éles kontúrok, a hegyoldalakban szinte világító fehér házfalak még nagy távolságban is, kék balatoni víztükör, gyönyörû narancsszínbe forduló égbolt szín nyugaton, és óriási látástávolság! Hab a tortán, hogy ezt még az ultrakompakt gépem egész jól vissza tudta adni. Már ezért a kilátásért megérte eljönni erre a túrára. Lehet, hogy nem is olyan nagy baj az a délelõtti esõ? Nélküle biztosan nem lett volna részünk ilyen kilátásban. Ennek az esõnek az hiszem az igazi vesztesei a korán induló futók és más nagyon gyors lábú túrázók, valamint a rövid távokon indulók voltak, akik a táv zömét, vagy egészét esõben teljesítették.

Megérkezett Vera is, igazolt, nézelõdött egy picit, s elindultunk lefelé. A zöld háromszög jelzésrõl lekanyarodva, a lankásabb lejtõn megettem egy szendvicset, mert igencsak megéheztem, s még elõttünk meredezett a Gulács. Biciklis tapasztalatok alapján, ez a szendvics igazából nem ad energiát másfél órán belül, sõt csökkenti az izmokba tüzelõanyagot és oxigént szállító vér mennyiségét, de mégis jobban éreztem magam, mintha egy akármilyen szuper energiagélt nyeltem volna le, s többlet energiával de korgó gyomorral kaptatok.

Rövid idõn belül már a Gulács oldalában veselkedtünk neki az utolsó emelkedõnek. A GPS-re feltöltött track-nek köszönhetõen meglehetõsen pontosan tudtam, mennyi van még hátra. Szerencsénkre, az egynyomsávos szakaszon nem túl sokan jönnek szemben sem fölfelé, sem lefelé. A fölfelé vezetõ ösvény végét, már majdhogynem úgy kellett kitapogatni a túrabotokkal a sötétben. Megvolt végre az utolsó EP-is.

Még egy feltételes pontot kell teljesíteni. Elõ a fejlámpákkal, s gyerünk lefelé. Az már látszott, nem fogunk 10 órán belül beérni, de ez nem is érdekelt bennünket különösebben. Lefelé az egyesületünkbõl Andrással futottunk össze. Rövid infócsere, megyek-e az Észak-Dunántúl Kupa díjkiosztó túrájára Nagykarácsonyba. Elmondtam, hogy nem, mivel messze van Pápától; a cél és a rajt között nincs megoldva a szállítás, s semmi kedvem a 16 km-es távot busszal 46 km-en megtenni majd két óra alatt. Majd egyszer megkapom a kupát. Ebben maradtunk, s ment mindenki a maga útján. Lefelé még átmászhattunk néhány fatörzsön, s az aszfaltutat fényvisszaverõ matricás iránymutató tábláknak köszönhetõen keresztezve, felragasztottuk az igazolólapra az utolsó bélyeget, s egy jó hosszú utcán beballagtunk a célra. Itt már nem voltam éhes, viszont nagyon szomjas igen, így gyorsan megittam két bögre jó forró teát, s hazafelé vettem az irányt.

Esõvel nehezített, de nagyon látványos, jól szervezett túrán vehettem részt. Kicsit túl sok benne a monoton aszfaltos rész, de ezt tudtam elõre, s itt nem is kerülhetõ el. Utoljára még a Nagy Lajos szervezte változaton vettem részt. Emlékezetem szerint két pici eltérés van az útvonalban, s az elõnyére szolgál a mostaninak. Persze lehet, hogy csal az emlékezetem. Az egyik az Avasi templomromi kitérõ, a másik pedig a Badacsonyba visszavezetõ szakasz. Ez utóbbival kiváltottak egy kis aszfaltot. Másrészt akkor a jegesre tiport hónak köszönhetõen tényleg voltak életveszélyes szakaszok (Bujdosók lépcsõje; Bazalt-orgonák; Csobánc lefelé; Gulács-hegy lefelé irányon).

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000/900 Ft-ért. Mûanyag bögre; jó minõségû szürkeárnyalatos, de csak itinerrel együtt alkalmazható térkép (nincsenek rajta a turistajelzések), kiváló itiner (utcanevek is vannak!); a Szent-György-hegyen és a célban, zsíros-, margarinos-, lekváros- és tepertõkrémes kenyér, hagyma, savanyúság. A Szent-György-hegyen forralt bor és teának nevezett alig langyos valami, a célban forró tea, a Csobáncon aszalt sárgabarack. A közeli pizzériában, 15 %-os kedvezményre jogosító bón. Kiváló útvonal jelölés. A távok GPS track-jei két formátumban is letölthetõk voltak a szervezõk honlapjáról, a térképekkel és az itinerrel együtt. Hatásos kispistázási lehetõség csökkentés a feltételes EP-kkel, bár tényleg lehetne õket automata, vagy önkiszolgáló pontnak nevezni.