Éves túraösszesítõ 2009
Az idén mindössze 8 szervezett teljesítménytúrán vettem részt, kb. 440km tettem meg. A szintrõl: voltak benne hegyek jócskán. Mellette még ledaráltam magamnak 1-2 ezer km-t gyalog(futva), plusz rengeteg terepkerékpározás, plusz a családi kirándulások. Az erre fordítható, aktív szabadidõm jó részét a Bükk, a Mátra és a Heves-Borsodi Dombság ösvényein, földútjain töltöttem. Ha valaki szembejött velem, az biztosan láthatott. (!) Hosszabb távokon egyedül futni az erdõben sokszor ismeretlen útvonalakon, némileg hazárdjáték, de eddig még nyerésre állok. Ez a kockázat plusz élvezetet jelent, bár kis balszerencsével könnyen médiasztárrá is válhat az ember.
2007-ben kezdtem a teljesítménytúrázást, akkor beleestem, mint az a bizonyos ló a gödörbe. Abban az évben kb. 17 túrát sikerült teljesítenem. Majd 2008-ban megint letámadt az építõipar, már csak 4-re tellett. A kapuzárás szindróma ûzött a pástra, s ez hajt máig is. Ha sikerülne az 50-es éveimet teljesen fiatalon átélni,megtartva a 40-es éveimbõl magammal hozott lendületet, amit még az üde fiatalság hatott át, ezt átsugározhatom a 60-as éveimre, végül is majdan fiatalon öregedhetem meg. Ez hajt. Na meg a függõség, mint nagy részünket. Esküszöm nem ismerek nagyobb élvezetet, mint amikor erõsnek, energikusnak, lendületesnek érzem magam, és úgy érzem áthat az erõ. Futok, valami ismeretlen erõ gyorsít, mint egy metrószerelvényt, valahonnan csak jön az energia. Ez csodás érzés, bizonyosan sokan ezt keressük.
Amikor elkezdtem a kocogást a nagy része szenvedés volt, csak le akartam fogyni. 2 nap múlva már úgy fájt a térdem, sokszor be is állt. Már akkor is abbahagyhattam volna, mint már annyiszor, amikor egy új tünetet fedeztem fel magamon. Hát persze, az elsõ jelre, kisebb nehézségre hagyjuk az egészet. Jó ürügy, hogy a kisördög tanácsára visszasüpphedhessünk a fotelbe, még a sört is a kezünkbe nyomja, a metabolikus szindrómáról is megmagyarázza, hogy ugyan már, az csak a korral jár. Aha ! A nagy túrót!
Visszatérve lassan elértem, hogy a szenvedés munkává alakult, és késõbb már némi élvezet is vegyült a dologba. Ma 50% tiszta élvezet- 40% munka 10% szenvedésnél tartok statisztikusan, de hosszabb távolságokon még megnõhet az utóbbi 2 aránya. Mindenesetre ma már a élvezet dominál, s ez akkora kincs, amit nem lehet lottón megnyerni, csak hosszú évek kemény teljesítményei alapján alakulhat ki.
Az idei 8 túra kevésnek tûnik, amikor az összesítõkben folyik a számháború, csattannak az 1000km-ek. Nekem viszont elég volt arra, hogy áthassa az életemet. A túrázás valahogy a lételememmé vált, mint mondjuk a táplálkozás, tisztálkodás, munka. Nem tudok már nélküle élni. Ha kell hason kúszva is teljesítenék, ha másképp nem menne…
A túrák:
Téli Mátra XL- egy ostoba provokáció gyalogos-futó konfliktust gerjesztett, aminek többen felültünk. Csak úgy záporoztak az önérzetes vélemények, mire rájöttünk, hogy valaki csak szórakozik velünk. Csípõtünetek.
Késõbb, a túrabeszámolómat elkérte a 3w.matrahegy.hu fõszerkesztõje, és megjelentette a honlapjukon. Öröm. Ugyanide felkerült a többi „mátrás” beszámolóm is.
Mátrabérc túra- 9 órás tervvel indultam. 10:03 lett. Egyszerûen nem sikerül 10 órán belül kerülnöm, van már egy 10:01 percem is. Jövõre viszek egy stoppert. Bokatünetek.
Vidróczki 61- kemény túra, a vége felé pedig laza kirándulás az Ágasvárra. Enyhe koffeinmérgezés, ami tudatom, semmit nem javít a sportteljesítményen.
Kaptárkõ 50- felkavaró gyermekkori élmények, és ebbõl fakadóan kissé szentimentálisra sikerült túrabeszámoló.
Bükk-fennsík 50 – vihar, felhõszakadás. Végre megértettem, miért nem szabad a viharban a fa alá állni. Találkozás Geriba-val. Úgy fut, hogy amikor pl. egy rövid ideig együtt haladtunk, és mondjuk egyszerre értünk egy hegytetõre, mire én lépést váltottam , és elkezdtem lefelé futni, õ már lent volt. Õstehetség és igazi karakter!
Eger Csillaga 50- emlékezetes versengés egy fiatal élvonalbeli futóval. Kiborította, hogy egy hosszú szakaszon (kb.15km) nem bírta az „öreget” lerázni. Eredményem: 6:59. A túrabeszámolóm felkerült a rendezõség , az egri Kárpát Egyesület honlapjára.
Less Nándor 60- Senior aranyérem, amire nagyon büszke vagyok. Egy jó ideig futókkal versengtem, és még maradtak mögöttem is a végén. A nagy igyekezet, és az elõzetes diéta miatt görcsökkel küzdöttem. Új felfedezés, hogy amikor a Ca és a Mg, (K) is becsõdöl már, egy szép piros alma elfogyasztása teljesen eltünteti az izomgörcsöket!! Príma futóhátizsákot vettem a célban (Deuter Race), és azóta már csak ennek köszönhetõen is javult a teljesítményem a hosszabb túrákon. Kekdroid ismeretlen ismerõsömmé vált!
Via Dolorosa 75- a Magas-Mátra megtréfálja az embert, ha nem veszi komolyan és okosan. Engem megtréfált, de a végére azért „feltámadtam”. Nem várt "emberi megérintés" a célban. Köszönöm!
Köszönöm a jó társaságot minden ismerõs és ismeretlen túratársamnak!
Mélységes hála a rendezõk önfeláldozó munkájáért!
Jövõre remélem újra találkozunk!!! Én ott leszek!
2009.12.31
SZILVESZTERI TÛNÕDÉSEK
Átsiklunk a kapun lassan,
Elnyel minket a jövendõ,
Pezsgõskupak hangja csattan,
Ma már nincs több teendõ.
A jövõ mit hoz, kérdezem,
Nem tudja senki biztosan,
De nincsen bennem félelem,
Csúszok tovább titkosan.
Az átjáró szûk és nedves,
Megfordulni nem lehet,
Minden ami jó volt, kedves,
Már a múlté emberek.
Ott, az a fény, az valami más,
Sóvárgok felé epedve,
Egy új helyszín, egy állomás,
Megjön az utasok kedve.
Tágas és napos a peron,
Valahogy minden ismerõs,
Nézd csak, ott áll egy haverom,
Mint tavaly, még mindig erõs.
Sõt, itt vannak mások is, sokan,
Megújult mindenki szépen,
Máshol az idõben,
de ugyanitt boldogan,
vidáman,
mint egy családi képen.
Most értem már a dolgok lényegét,
Amint a petárda durran,
Mert egy pillanatra
bölcsebb lettem én,
Míg siklottam a hangzavarban.
(Marton4 2009.12.31)
|
