Túrabeszámolók


Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18

MúzslaTúra éve: 20102010.01.09 16:52:32
Wass Albert emléktúra
2010. január 9.
Pontõrködés a Borbély-hegyen és 18-as táv teljesítése

Az elõzõ két Wass Albert túrán én pontõrködhettem a Borbély-hegyen. A fõrendezõk annyira tutira vették az itteni munkavégzésemet, hogy elég volt pénteken délután egy rövid telefont ez ügyben lebonyolítani. A logisztikám az elõzõ két évivel megegyezõ volt. Pénteken leutazás anyósomékhoz (Göd), majd pedig szombat reggel onnan közelítettem meg a túra rajt/cél helyszínét, Verõcét.

Kicsit késõbb sikerült elindulnom, így csak 6.40-re voltam Verõcén. Ez évben a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. Mikor beléptem, már elég hosszú sor kígyózott az asztaloktól. Gyorsan jeleztem Zetének és Vagdalthúsnak, hogy kérem a bélyegzõmet. Sajnos, így beszélgetni nem maradt idõm, így is jól ki kellett lépnem, mert hamarosan már indultak is az elsõ túrázók, én pedig nem szerettem volna útközben pecsételni. Nem is lett volna egyszerû, mert tele voltam cuccal. Két polisztirol lap ülõkének és állókának (ez utóbbi most nem kellett), a tartalék felsõk az ácsorgáshoz és egy esernyõ az esetleges zuhé ellen.

Idéntõl már jelzett úton lehetett feljutni a Borbély-hegyre. Ismét meg kellett állapítanom, hogy nem egyszerû hegy. Szerencsére nem hosszú, így mire kifárasztaná az embert, már fel is ért.

7.13-ra sikerült felérnem. Mivel hivatalosan 7.15-kor kellett nyitni, így gyorsan ki is pakoltam. A kilátás a három alkalom közül (2008, 2009, 2010) most volt a legelfogadhatóbb, ami a nap folyamán folyamatosan változott. A legszebb tíz óra körül volt, akkor még a Visegrád feletti Zsitvay kilátó is látszódott, míg a legrosszabb negyed kilenc körül adódott, amikor még Verõce is alig látszódott a ködbõl. A kilátás mellett az idõjárás is talán most volt a legkedvezõbb. 2008-ban egész napos ónos esõ, 2009-ben pedig -7 fokos hideg volt.

Az elsõ túrázó érdekes módon, nem a jelzett úton jött, hanem szinte nyílegyenest a magyarkúti út felõl. Azt mondta, hogy eltévedt. Aztán elkezdtek szálingózni az emberek. Általában kényelmesen tudtam bélyegezni, a múlt évi „sorozatvetõzésre” nem volt szükség.

Sok ismerõs jött, de többeket hiányoltam is, fõleg az igazán oszlopos túrázók közül. Úgy érzem, hogy a múlt évben többen voltak. Talán a Téli Mecsek teljesítménytúrán lehettek vagy elriasztotta õket az idõjárás elõrejelzés?

Azért voltak szép számmal így is ismerõsök. Gudluking például élénken érdeklõdött a Kohász-kék jelvényrõl, hogy megkapja-e majd májusban a teljesítménytúra végén. Megnyugtattam õt, hogy megoldom. Szemkeõ Ferinek volt a legtöbb pecsételni valója. Az igazolófüzeten kívül adott még vagy négy féle lapot pecsételni.

A legjobb találkozás Bödõ Bettivel és Nyakas Gabival volt. Velük tekertem végig a múlt évben az 1000/7 túrát. Jól elbeszélgettünk és Betti szinte az összes sütiét nekem adta. Aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól és megbeszéltük, hogy most már reméljük, sûrûbben találkozunk.

Volt egy rövid zápor, amikor ki is kellett nyitnom az ernyõt, de aztán gyorsan elállt. Az idõjárás késõbb abszolút kellemes lett. Idõnként még a nap is kisütött. Ekkor kiköltöztem a korláthoz, amire felülve osztogattam a bélyegzéseket. A kilátás mellett még napfürdõzhettem is.

Idén egy órával tovább kellett kint maradnom, így negyed tizenkettõ körül jött a telefon, hogy elindult Zalán, aki egyben az utolsó túrázó.

Megvártam õt és együtt indultunk el Magyarkút felé. Útközben leszedtem az eligazító táblákat. Közben jókat beszélgettünk Zalánnal. Elárulta, hogy az elsõ teljesítménytúrája a Mátrabérc volt, még 2001-ben. Gyorsan meg is állapítottam, hogy jó kis túrával kezdett.

Magyarkúton, kidobtam a szemetet és megoldottam a cuccaim elhelyezését. A tervezett gyalogtúra tempómhoz ugyanis sok volt rajtam a ruha, így egy nagy szatyorba mentek a plusz ruhák és a szatyrot valamint a dzsekimet ráakasztottam az esernyõ végére és azt, mint vándorbotot a vállamra vetve mentem tovább. A ponton Oláh Tamás és felesége fogadott bennünket. Leadtuk a bélyegzõket és ki-ki elindult a saját tempójában. Zalán Nógrád felé ment, mert „mozgalmazni” készült arra a részre. Én pedig a 18-as távon mentem tovább. Ez most idén kicsit módosított úton ment. Elõbb fel kellett menni a Magas-hegy-nyergébe, majd onnan a kék+ jelzésen leereszkedni a piros sávra. Jó kis emelkedõ volt ez, de a lejtmenet sem ment könnyen, mert az erõteljes olvadástól, mindenhol patakzott a víz.

Közben sorra értem utol a túrázókat. Meg is lepõdtek rajtam, hogy esetleg én vagyok a seprû, de megnyugtattam õket, hogy én már csak privátban gyûröm a távot. A szokolyai emelkedõ most elég gyorsan megvolt. Idén a Társa-mezõ esett nehezemre. Itt már kisebb tavacskák is voltak a mezõn és ahol éppen nem ért bokáig a víz, ott a marasztaló sárban kellett tapicsgálni. Ettõl függetlenül jól haladtam, mert fél kettõ után nem sokkal már el is értem a Csattogó-hegyet. Mindig meg kell állapítanom, hogy így a túrán egyértelmûen látszik merre kell menni (nem csak a szallagok miatt), de amikor õsszel csináljuk a bejárásokat, itt mindig gondolkodnunk kell.

Innen már nem volt messze a cél. A lépteim szaporázását eredményezte az a tény is, hogy elkezdett esni az esõ. Kabát fel és gyorsan el is értem a falut. A célban megkértem Zsú-t, hogy intézzem nekem Katánál egy elismerést. Amíg átöltöztem már el is intézte nekem. Még egyszer köszönöm nekik a gyors segítséget!

Nagyon jó érzés ezen a túrán évrõl-évre részt venni és segédkezni!