Wass Albert-emléktúra 18 - harc az elemekkel, avagy Vagdalthúst nem szereti az idõjárás :)
Szegény Vagdalt, mindig valami jó kis idõt kap a túráira: hól ónos esõ, hol kánikula, hol pedig erõs hóolvadás.
Néhány hónap kényszerû mozgáshiány és a karácsonyi ünnepkör táplálkozási túlkapásai után jelentkeztünk erre a túrára, nem kis részben a Négy évszak a Börzsönyben mozgalom résztúra mivolta miatt. Eredetileg pontõrnek kértek fel, de akkor még úgy látszott, hogy nem lesz belõle semmi, de az aktuális programomat odébbrakták, így már mehettem.
Kényelmes start után indultunk Verõcérõl, párommal együtt, komótosan, beszélgetve. Puhányságunk a Borbély hegynél ütközött ki elõször, ugyanis elég nehéz volt belerázódni a dologba, de azért csak felértünk, még némi kilátás is fogadott. Pecsét után irány Magyarkút. A nap sütött, a hõmérséklet kellemes volt, ismerõs a terep, geocaching témában jártunk erre nemegyszer. A fogadó elõtt újabb EP, csoki, már robogunk is. A kékre érve keresztezzük a patakot, majd komótosan lépdelünk felfelé a gerincre. Ekkor még úgy nézett ki, hogy viszonylag kevés sárral megússzuk a dolgot... :)
A K+ jelzésre áttérve fogadott az elsõ meglepetés. A vízmosás lefelé meglehetõsen embert (és kutyát) próbáló feladat volt, alkalmi útitársaink meg is álltak félidõben egy idegnyugtató cigire. A sok olvadt hó, sár és nedves falevél keveréke nagyon veszélyessé tette a terepet, néha bokáig sárban jártunk de leértünk. Örültem, hogy elõzõ nap leimpregnáltam a bakancsokat és vittünk kamáslit is. A K+ és P jelzések egy darabig együtt haladtak, majd egy nagyon érdekes, kanyarulatos meredély után (talán le lehetne telepíteni lentre a jelzéseket) fel a sínekre, el az állomásig, majd fel Szokolya felé. Itt csatlakoztak a 28-asok, egyre többen lettünk. A faluban a bisztróig mentünk, ahol nagyon kedves hölgyek pecsételtek, majd némi táplálék és nedû elfogyasztása utána elindultunk visszafelé.
A falu szélén újabb sártenger fogadott, a megszaporodó embersereg kereste az alternatív megoldásokat: út széle, mezõ. Közben az esõ is eleredt, az idõ is hûvösebbre fordult. A tanyánál aztán az esõ is rákezdett, ez a hangulatnak sem tett jót.
Végül nagy nehezen elértünk az EP-ig, onnan gyorsan tovább a falu felé. Itt is nedves avar és sár fogadott, de nem volt olyan rossz, mint korábban. Viszonylag gyorsan leértünk, innen már a lábak is kezdtek tiltakozni, de azért bevánszorogtunk a célba.
Pecsét, oklevél, kitûzõ, szívélyes kézfogás, finom virsli és már indultunk is haza.
Köszönjük a túrát, jól esett, van még hova fejlõdni :)
ps1: A verõcei CBA elõtt zajlódott le a következõ beszélgetés két helyi között: - És te hol parkolsz? - Ott lent az X utcánál - Te jó ég! Hogyhogy? - Nem tudom, valami futkorászás van :)
ps2: az ablakunk alatt halad el a 44 km-es táv, ezekben a pillanatokban is mennek el emberek, hajrá mindenkinek |
