Túrabeszámolók


Börzsönyi vulkántúra

csibaTúra éve: 20102010.01.10 15:52:38
Börzsöny Vulkántúra

2009 után másodszor vágtam neki ennek a túrának. Nagyon szeretem, mert nem épp a legkönnyebb terepen kalauzol végig, és ha még az idõ is besegít, akkor igen csak megnehezíti a teljesítést. De az idõ idén annyira nem volt a túrázók ellen.
Kora reggel, még hajnalban indulok Nyugatiból, ahol összefutok Rushboy-jal, és Zolival pár vonatmegállóval késõbb. A vonaton már felkészülök teljesen a rajtra, hogy ott már csak nevezni kelljen és nekilódulni. Kismarosnál megrohamozzuk a buszt. A buszsofõr a win-win stratégiát alkalmazta, zsebre dolgozva. Õ is jól járt, meg a túrázók is. Királyréten irány a nevezés vaddinóval kiegészülve. Rövid készülõdés után nekivág Zoli és a 2 Dani, én még kicsit szórakozom a mûholdak keresgélésével. Jó pár percet eltöltök így, de aztán 7:15 körül felhúzom a nyúlcipõt, és futva megpróbálom õket utolérni. Már a Taxi-nyiladék elején járnak, mire befogom õket. Kicsit saras a terep, de annyira azért nem vészes. Vízálló cipõ és kamásli tökéletes párosításnak bizonyult végig. Sajnos Zoli folyamatosan kezd leszakadni, a Px elágazásnál már nem is látjuk. Innentõl hárman megyünk, amíg én bírom a lépést tartani. Érzem, hogy ez most nem fog úgy menni, mint a Nahát alatt, de tapadok míg bírok. Folyamatosan érjük utol az embereket, csak egy-két futó hagy le minket. Ahogy közeledünk a Magas-Tax felé – vagyis pontosabban csak jócskán mellette megyünk – és emelkedünk egyre hidegebb lesz, valamint szép lassan a hófoltok is feltûnnek. Egész közel van már a Nagy-Hideg-hegy is, a hótakaró is már összefüggõ, és a távolban meg is jelenik a turistaház. 8:30-kor már meg is van a pecsét, ami egész jó tempót jelent. Érzem is rendesen. Szerencsére most nem olyan durva szakasz jön. Ami egyedül nehezít, az a terep. A hó már sok helyen keménnyé van fagyva, és igen csak csúszkálok olykor a sziklákon. Daniék már néha kezdenek elszakadni, de még ragadok, ahogy tudok. Csóványoson újra befogom õket, majd lefelé rohanás a Z-n. Magosfánál a jól megszokott pontõrtõl kapjuk pecsétünket, majd innen is lefelé visz utunk. Elsõ holtpont valahol ezután jön nálam. Lefelé sem bírom már Daniékkal a lépést tartani, így lemaradok. Saját tempómra váltok, ami kényelmesebb kocorászást jelent. 10 óra után nem sokkal kopogtatok a Fekete-völgy Panzió ajtaján. Sajnos a beígért ellátás nincs, mint késõbb megtudtam vadászok miatt nem lehetett megoldani. Itt letolok egy cukros löttyöt, Daniékkal újra együtt, de már tudom, hogy az újabb fölfelén esélyem sincs a tempójukat tartani, de nem is zavar. Egy szûk 10 perces regenerálódás után folytatom tovább. Fölfelé rendesen haldoklom, de a kilátás kárpótol mindenért. Egész tiszta az idõ, Csóványos is mutatja magát a távolban. Kövirózsás után egy kis kocogás lefelé a Vár-nyeregig, majd egy rövid, de velõs emelkedõ következik. Ahogy közeledek, úgy idõvel feltûnik a lobogó Árpádsávos zászló. Jó látni, és jó látni azt is, hogy megint ugyan azok a pontõrök vannak itt, mint tavaly, no és persze a kis kutya, aki megint kunyerál mindenkitõl:). Salgóvárnál eltöltök egy jó 5-10 percet. Induláskor kicsit nehezen találom meg a lefelé vezetõ ösvényt, de inkább óvatos vagyok, mert nem akarok gyorsabban leérni, mint kéne. Úgy érzem erõm visszatért, és lényegében egyhuzamban sikerül lekocogni a Magyar-völgy elején lévõ ponthoz. Itt betolok egy szelet zsíros kenyeret és egy jó forró teát, majd csokival a kézben repesztek tovább. Lassú és sunyi az emelkedõ Bányapusztáig, a sár mennyisége is növekszik. Aklok rétjéig még jön egy kis mászás, ami néhol fától fáig húzósra sikeredett a saras terep miatt. Ezután újabb emelkedõket kell leküzdeni, amik közül a Hanák rét utáni a legszivatósabb. Az aljában le is kell ülnöm egy kõre, hogy rákészüljek. Egy túrázó megkérdezni, hogy valami gond van-e, én meg kb. annyit mondanék legszívesebben, hogy igen, ami itt van elõttem felfelé. De nem panaszkodom, felkelek és mászunk felfelé. A célig innentõl lényegében együtt mentünk. Ismét Nagy-Hideg-hegyen, ahol megint csak nem idõzöm sokat. Lefelé az elején kicsit korcsolyapálya, de pár száz méter megtétele után már tûrhetõ. Magas-taxi turistaháznál megvan az utolsó pecsét is, innen meg már csak tényleg le kell gurulni. Javarészt kocogunk, rátérve a Taxi-nyiladékra meg kocogás és korcsolyázás lett belõle, fõleg onnan, ahol becsatlakozik a Px. Durvább a sár, mint reggel volt, ami valószínû annak köszönhetõ, hogy már sokan jártak erre. A célba 14:45-kor nyitok be, aminek igen csak örülök. Egész jó kis idõ lett, pedig volt, ahol meg akartam halni. Díjazás átvétele után letelepszem Kulcsár Attila (?) mellé a kandalló elé, és elfogyasztjuk a jutalom pálinkánkat. Majd busszal le Kismarosig, és vonatozás Budapestre.
Összességében csodálatos túra volt. A megszokott jó Börzsöny Akciócsoportos színvonalon megrendezve. Idõjárásra panaszunk nem lehetett, bár néhol kicsit sok sár volt már a vége felé. Jövõre újra itt!

Mért adatok (GPSmap 60CSx és SRTM_HUN):

-táv: 43,138km
-szint: 2265m