Túrabeszámolók


Magas-Börzsöny

biborTúra éve: 20102010.01.24 17:44:27
Érdekes elgondolás csóványosi rajt-céllal túrát indítani, ez olyan amit nem tudnék kihagyni:)
Diósjenõrõl a majdnem végig csak emelkedõ Z-n mentem fel a Csóvira. Fél 9 körül értem fel, a csúcskönyvben megkerestem a szilveszteri bejegyzésem kicsit szöszöltem aztán nekivágtam a túrának. Jó útvonalleírás mellé még térképet is kaptunk bár erre nem volt szükségem. A Phsz-ön volt "szerencsém" elsõnek az érintetlen hóban utat taposni. Pogányvárnál hiányoltam a földbõl szinte kézként kinyúló gyökerek látványát, ezeket most vastag hóréteg fedte.Innen hosszú ereszkedés következett, több mint 400 szintet vesztve érkeztem meg a Bodosházi - kúthoz ami az elsõ pont. Lett volna. Kicsit vártam mivel épp pontnyitásra értem oda, közben utolértek 3an. Csináltunk egy fényképet aztán továbbindultunk. Itt sikerült a második patakbalépés /elsõ egybõl Diósjenõ után összejött:)/. A Tûzköves forrásig további kalandos patakon átjutások sorozata várt ránk. A P - PN elágazásra szalag is felhívta a figyelmünket. A PN -en fel a Rakottyás - bércre. Szomorúan láttam egy nagy tarvágott területet, közben arra gondoltam hány helyre van kitéve olyan Ipoly Erdõs tábla amin azt magyarázzák, hogy újfajta erdõgazdálkodást folytatva nem vágnak ki egyszerre nagyobb területet.. A József- emlékmûhöz jobbos kitérõ, itt már voltak pontõrök. Iszok egyet közben olvasom mi vár a következõ e.p.- ig : 2,7 km és majdnem 300 szint. Hiába, Magosfára feljutni nem egyszerû.. A PN-en a nyári viharban bedõlt fákat átlépdelés, közben egy helyen elcsúszás közelebbi ismeretséget kötve a puha hóval:) A Nagy Mána gerincérõl érkezõ pirosra rátérve hosszas emelkedés, a mögöttem jövõ meg is jegyzi felérve hogy azt hitte estig így megyünk felfelé..végülis nem tévedett sokat. A zöldön eszembe jut, hogy a Csóvi innen tíz percre van, de mi azért mentünk több mint 10 km-t mire idejutottunk. Ez benne a poén:) Magosfán pecsét, aztán 500 szintet vesztõs lefelé séta. Ekkor még mindig mi 3an voltunk az eleje, a nem letaposott hóban néha jócskán megmerültem mikor a hó által elfedett gödrökbe léptem. A Nagy- Orosról lefelé nosztalgiáztam, itt vertem le a Nahát közben a körmöm..Közben elõz minket Vadmalac az egyetlen ember akitõl a túra során futómozgást láttam. A vaddisznók néhol feltúrták az utat de fura módon csak a zöld útvonala környékén. A kerítés elõtt a fára festett létra jelen poénkodunk hogy fel kell mászni a fára:) A Bacsina patak elõtt még egy lábgyilkos meredek lejtõ. A patakparton szalagozás segítségével megérkeztünk a 4. pontra. Itt kétféle szaloncukorból választhattunk. A ponton utolér a gyorsabb szekció kb. 17 km alatt behozták a félórát..:) Innentõl kicsit átrendezõdött a társaság, továbbiakban javarészt R. Istvánnal és RushBoy-jal tartottam. A KN hosszasan néhol sunyin, néhol szemtelen módon emelkedik így értük el a pontot ahol csokikból lehetett választani mellé alma közben megcsodálhattuk szemben a Nagy- Mánát, Pogányvárat. Nemrég még ott kezdtem a túrát..Továbbmenve elérjük a KN-Z elágazást. Néhány órája erre mentem fel a Csóvira. Lefelé azért könnyebben ment. Az Õz- Berek patakból merítek vizet mivel szûknek bizonyult a fél liter amit hoztam. Csehvárnál újabb pont, innen a cél már csak 13 km, igaz 800 szinttel. Olvasom a leírásban, hogy kérjük csak akkor menj tovább ha erõsnek érzed magad. Nos itt semmi erõt nem éreztem magamban , a Px-en eléggé elfáradtan nem bírok egy értelmes tempót menni. A hó nem nekem való erre már sokszor rájöttem. A Foltán- keresztnél majdnem lepecsételtettem a lapom az ott pihenõkkel ebbõl is látszik mennyire észnél voltam:) A K-en épp favágók dolgoztak, aprították a rönköket. A PX-K- nél ismét ott vagyunk a Csóvitól egy köpésnyire ám még egy kicsit körbe kellett kerülnünk.. A Rakodóhoz érve még mindig nem éreztem azt, hogy már csak 5 km mindjárt vége. A Fekete- rét felé tarva a nap végleg lement vörösre festve a hegyek felett az eget. A Khsz se fel se le nem tartozik a kedvenc útvonalaim közé, persze ez nem meglepõ nagyon mazochistának kell lenni ahhoz, h vki ezt szeresse.A sziklát megkerülve elkezdjük a szerpentinezést. A régi toronyiránt vezetõ jelzés nekem jobban tetszett, szívósabb de hamarabb felért az ember. De ha átfestették akkor persze kanyargunk egészen addig amíg meg nem álltam csokit enni és inni. Azannyát, úgy vártam a Phszet mint zsidók a messiást. Valahogy eljött az is, innentõl már szép szintút vezet ki a P-Z-ig. Ettõl pár percnyire voltunk Magosfa felé menet.. Így minden irányból körbeudvarolva a Csóvit lassan elérkezett az ideje, hogy végre felmehessünk rá. Lámpát nem vettem elõ, a csillagos égbolt és a félhold elég fényt adott. A torony sötét foltja kibontakozik , mögötte fény és a Cél. Két pohár teát megittam, közben nagyon fáztam bár ez -10ben nem meglepõ. 9 órányi mászkálás után jutalomképpen még le Diósjenõig bõ 8,5 km.
Hát, kemény móka volt ez a Magas- Börzsöny. Grat minden teljesítõnek és az õröknek- szervezõknek a kitartó hidegben várakozásért!
U.i.: azt álmodtam utána éjszaka, hogy leértünk D.jenõre ott állt a falu szélén egy pontõr pecsételt és azt mondta, hogy még menjünk tovább Závozig onnan Királyháza- Nagy-Mánán újra fel a Csóvira. Hm, még jó h csak egy rémálom volt!:)