Túrabeszámolók


Kincsesbánya

dnvzoliTúra éve: 20102010.02.03 15:24:44
Kincsesbánya 30(27,vagy csak gyenge 25?) 2010.01.30.

Egy 20-25-ös túráért bevallom nem szívesen autózom el 80 kilométerre,de ha mégis olyankor mindíg valami távfelturbózáson töröm a fejem.(Kincsesbánya persze eleve más kategória:két hónap kihagyás után az elsõ tt.,kihagyhatatlan:)Most egy 10+30-on gondolkodtam,az indítási ablak elvileg elég hosszú volt ehhez.Viszont közbeszólt a jelentõs mennyiségû hó,nem voltam biztos benne,hogy idõben sikerül elrajtolnom,na meg abban sem,hogy tudom tartani a ki tudja milyen terepen a szükséges sebességet a 10-esen annyira hogy legkésõbb 9-kor elrajtolhassak a 30-asra.Nem mellékesen pedig nem akartam egyedül túrázni,ha van lehetõség társaságra,így Janival és Lacival beszéltem meg a találkozót Kisbéren,ahol átültem hozzájuk majd 8 óra után pár perccel meg is érkeztünk a rajtba.Az odaúton épp hogy csak szállingózott a hó,letérve a 81-esrõl aztán Bodajkon már hókásás út fogadott bennünket,felkanyarodva Kincsesbánya irányába pedig már rendes havas úton kapaszkodott a Fiat.

A nevezés viszonylag gyorsan haladt,megkaptuk a tavalyról már ismerõs igényes igazolófüzetet(nekem jutott mûanyag védõtasak is)majd a papírunkon 8:20-as rajtidõvel fél kilenckor nekivágtunk a távnak.A tíz perces különbséget Jani és Laci produkálta mindenféle védõitalbevitellel és egyebekkel,miközben én már szinte helyben jártam annyira mehetnékem volt,nevettek is rajtam az iszákosok:)

Na,de aztán csak nekilódultunk,pár méter után aztán nekem kellett kikérni az elsõ idõmet,a hó ugyanis eszeveszettül elkezdett zuhogni,gondoltam jobb ha felveszem a széldzsekimet.A polár pulcsi+polár mellény a hõmérséklet szempontjából bõven elég lett volna,de annyira esett,hogy látszott,ha így maradok fél órán belül sz@rrá fogok ázni.

Pár méter hóval borított aszfalt után aztán felkanyarodtunk a Szeg-hegy oldalában futó ösvényre amin a haladás nem volt épp egyszerû,mivel az elõttünk elhaladt szépszámú túrázó már rendesen legyúrta a havat.Próbálgattam,hogy hol könnyebb a kapaszkodás,a szûz hóban,vagy a csúszós ösvényen,de még mindíg inkább a járt út tûnt egyszerûbbnek.Mire felértünk rendesen bemelegedtem,de a ruházaton könnyíteni nem lehetett,mint már említettem szakadt a hó.A pirosra való rátérésnél idén nem volt ellenõrzõ pont,így egy Sport szelettel szegényebben folytattuk utunkat.Sebaj,indulás elõtt benyomattunk egy giga-túrórudolfot,így a csoki elmaradása nem okozott különösebb fennakadást.

Haladtunk tehát tovább,ha jól emlékszem többnyire szintben,szépen lassan jöttek elõ a tavalyi túra képei,azok a szakaszok amikre nem emlékeztem kristálytisztán.(ilyenek persze még most is maradtak:)Hamarosan túljutottunk az elsõ ell.ponton is,ahol egy régen látott középiskolai osztálytársnõmmel is összefutottam.A Vontató-hegyet kerülve közeledtünk a Fehérvárcsurgói-víztároló felé,majd elérve azt az erdõbõl másik irányból épp kiérõ vadászokba botlottunk akik az általunk esetleg látott vaddisznók után érdeklõdtek.Nemleges válaszunk után továbbhajtottak,késõbb szerencséjük lehetett,úgy fél óra múlva lehetett hallani néhány lövést.A vaddisznók valószínû erre az eseményre nem a szerencse szót használnák elsõsorban.

Nem gyõzöm eléggé hangsúlyozni,hogy a hó mindeközben rendíthetetlenül szakadt,a mérték szemléltetésére talán azt írhatnám,hogy a víztározó mellett haladva nem látszott annak túlpartja,ami talán 5-600 méterre lehetett.

Áthaladva a Gányás nevû 7végi házas övezeten hamarosan rákanyarodtunk a tavat nyugatról kerülõ mûútra,amin az utat borító jelentõs hó ellenére is a relatív gyorshajtás tényállását prodokálva száguldottak el mellettünk az autósok.Valahogy nem mérték fel,hogy elég egy bármi okból történõ megcsúszás,és mi a tekebábu nem éppen kellemes szerepébe csöppenünk azonnyomban,a teke egy olyan változatában ahol a golyó egy 1-1,5 tonnás vasdarab.Na,de ezt megúsztuk,és hamarosan már a 2. ell.ponton kapott müzliszeletet majszolgattuk az erdõ biztonságában.Következett az útvonal legszebb része!

Igen,a Gaja-szurdok...

A mederben most közel sem volt annyi víz mint múltkor,viszont a tavalyi hómennyiség többszörösét kaptuk a nyakunkba folyamatosan.Néha letértem a járt útról itt is,de megint csak meg kellett állapítanom,hogy a legyúrt rész igaz hogy csúszik,de nagyságrendekkel könnyebb még ezzel együtt is ott haladni,mint a helyenkényt 20-30 cm-es hóban.Akik az elején indultak,és nem volt kigyúrva még az út szenvedhettek rendesen.A szurdok nagyon szép,aki nem csak a lába elé figyelt,hanem néha felfelé is tekintgetett gazdagodhatott néhány emlékképpel.Varjúvárnál a kapaszkodás elõtt tartottunk némi technikai szünetet,én ezzel együtt pólóig vetkõztem,le kellett már ráznom a rám rakódott hómennyiséget,mert már kezdte hûteni a nyakamat a kapucni tartalma.A kapucnit azért nem használtam mert akkor már nagyon melegem lett volna.Így jobbára hógyûjtõként funkcionált:)

Hát,a kikapaszkodás a szurdokból nem volt épp leányálom,botok nélkül nem is tom mi lett volna(jó,persze tudom,akkor is felértem volna valahogy:)Rendesen csúszott a keményre taposott hó.És valahogy hosszabb is volt ez a szakasz,mint amire emlékeztem...
A tetõn a szép kilátás most kimerült abban hogy láthattuk milyen szépen ömlik a hó.....Azért szép volt ez is.
Két kerítésmászást követõen aztán már a bodajki sípályán szakítottunk lefelé a városba(marha furcsa ezt leírni,nekem Bodajk inkább falu mint város).A sípályán nem volt az a zsúfoltság,a szánkózó részen is csak pár ember lézengett.Igaz a felvonó-gondolom anyagi okokból-nem mûködik.Viszont Jani elmesélte,hogy még pár éve is mikor ennyi hó esett a környezõ utcákban nem lehetett leparkolni annyian voltak.Hiába,korcsosodik az ember,a számítógép,a tv,lényegében a technikai fejlõdés ezt eredményezi.Még ha nem is kellene egyértelmûen ezt eredményeznie,nem lehet letagadni hogy bizony ezt teszi.Ettõl a konkrét esettõl elvonatkoztatva gondoljunk csak bele pl.régen a "matávos"idõben az összes haverunk telefonszámát vágtuk fejbõl!És hogy is állunk ma ezekkel a számokkal?....a mobil tudása bizony sorvasztja a mi tudásunkat.

E kicsitt off gondolatmenet után visszatérve a túrába Bodajk utcáit koptatva hamarosan a 3. ep.-n találjuk magunkat,ami egy vendéglátóipari egységben ütött tanyát.Nem szeretem ezeket a füstös kocsma-ep.-ket,de megértem hogy télen nagy könnyebbség a pontõröknek(persze ha bírják a füstöt)Így amilyen gyorsan csak tudom elhagyom ezeket,így itt pl. nem vettem észre hogy volt tea.Így jártam.A frissítést,kalóriapótlást tehát kint a friss levegõn oldottuk meg,így viszont a beizzadást is elkerültük.

Bodajkot a Kálvária dombon át hagytuk el,ekkor kezdett kissé alábbhagyni a hóesés intenzitása.Viszont a haladás nehézségén ez semmit se csökkentett,a forrás felé vezetõ emelkedõn eléggé morcosan egyensúlyoztam a letaposott ösvényen.Szinte minden lépésnél visszacsúsztam valamennyit,és ez nem tetszett túlzottan.Valamint itt vettem észre,hogy a sapkám gyakorlatilag egy merõ víz,és mivel cserével nem készültem,az eddig mellõzött kapucnit használtam idõnként.
A felfelé tartó bukdácsolás után aztán egy intenzív ereszkedéssel "leestünk"az Alba-Regia-forráshoz,ahol a következõ ep.-t találtuk.Leereszkedni persze csak azért kellett,hogy minél lejjebbrõl kezdhessük meg az emelkedést a Vasutas-pihenõ nevû hely felé,ami persze egy jó magas domb tetején található.És ilyen körülmények között nagyságrendekkel nehezebb a haladás mint normál esetben.A domb tetején Janiék ismét frissítést vezényeltek,na meg Laci fényképezett is párat,így én elindultam,nem akartam megfázni,szomjas-éhes nem voltam,fél órája sincs hogy eljöttünk Bodajkról.Tudtam úgyis utolérnek,jó tempót diktáltak eddig is.Az utolérés elõbb megtörtént mint gondoltam,leérve a dombról ugyanis két gondban levõ 20-as kollégával próbáltuk kitalálni,hogy õk most jó helyen vannak-e.Azt hiszem ez volt az a pont ahol összeér a két táv,bár én ezt késõbbre vizionáltam,de mondtam nekik,jöjjenek velünk abból baj nem lehet.

Az utolsó kerítésmászásnál jól feltorlódott a sor,ezt láttuk már messzirõl így lassítottunk kicsit,felesleges volt sietni.Aztán az is kiderült mi a torlódás legnagyobb oka.Átmászva a létrákon az ember egy durván 45fokos métereken át tartó csont jeges részre volt kénytelen lemászni,ahol bizony nem volt egyszerû talpon maradni.Lényegében az elsõ útjába kerülõ fa fogta meg az embert.Aztán ami utána jött az is elég vidám volt.Ugyanezekkel a jellemzõkkel bíró lejtõ csak jóval hosszabban.Haladni csak fától fáig lehetett,a botok maximális kihasználtság mellett mûködtek.És hogy a megpróbáltatások ne merüljenek ki ennyiben Jani(nyilván viccbõl:) egy óvatlan pillanatban megpróbálta kirúgni alólam a lábaimat egy eséssel,de gonosz terve nem ért célba:)Páros lábas hátulról történõ becsúszását a focipályán piros lappal,és minimum egy éves eltiltással díjazták volna:)

Ha kalandosan is,de csak leértünk a 7végi házak közé,ahol elõször követve a többieket jobbra indultunk,de jó sokan jöttek szembõl,így Janinak leesett,hogy itt bizony balra kell kanyarodni,majd egy jobbos kunkorral ráállni a fenti útra a házak között.Tavaly is itt jöttek sokan jobbról,azért gondoltam én hogy itt csatlakoznak be a húszasok.De csak sok iránytévesztõ lehetett akkor és most is.

A kék jelzést követve elhagyva az üdülõõvezetet hamarosan a víztároló gátján haladhattunk,itt kezdtem úgy érezni hogy kiürültem kajailag,és bár nem volt messze már a cél ettem pár falatot.A kedvem mindjárt jobb lett.Becsali büfénél letudtuk az utolsó ellenõrzést is,Kincsesbánya határában még át-és túléltünk(lényegében hõsiesen visszavertünk:) egy helyi gyereksereg által ránk zúdított hógolyótámadást majd hamarosan célba értünk.Babatáv ide vagy oda elfáradtam rendesen,nehézségileg szerintem símán megfelelt ez a túra egy száraz idõben teljesített 35-ösnek.Az idõnk,ami itt amúgy picit mellékes 5:30 lett.

Beérve átvettük a díjazást,ami egy oklevélbõl és egy teljesítés számától függõ kitûzõbõl állt.Idén a rajt/cél és az etetõállomás más-más helységben kapott elhelyezést,így átsiettem a zsíroskenyerekhez,hátha ott találom még valamelyik ismerõsömet.Nafe kollégát még ott értem így tudtunk váltani pár szót.

Errõl a túráról tényleg csak jót lehet írni.A rendezés kifogástalan szerintem.Kezdõdik az egész ott,hogy már a faluban polgárõr-mellényes kollégák irányítanak a parkolókhoz.Igényes az igazolólap,ráadásul figyelnek a visszajelzésekre,így a fényes papíron elmosódó bélyegzést felváltották matricákkal.Az igazolólaphoz védõtasaskot adnak,bár úgy láttam ez nem mindenkinek jutott,lehetett látni néhány saláta kinézetût a túra során.Bár aki akarta az a tasak nélkül is meg tudta óvni a lapot,már ha tényleg akarta.Az ellátás a babatávnak megfelelõ,szerintem elég.Egy müzliszelet útközben,tea annak aki észrevette,a végén meg korlátlan zsíros-vajas-lekváros kenyér fogyasztás teával,ami ráadásul még finom is volt.A konyhásnénik sürögtek-forogtak én úgy láttam mindent megtettek az ellátás folyamatosságáért.A hely valóban elég szûkös,de hát véleményem szerint egy faluban ennek is nagyon örülhetünk.Az idõjárási körülményeket is nagyon körültekintõen intézték,emlékezetessé téve számunkra ezt a napot:)Úgyhogy jövõre ugyanitt,ha minden és mindenki úgy akarja.

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli