Túrabeszámolók


Margita

biborTúra éve: 20102010.02.09 11:28:19

Margita 40

A hétvége elsõ felvonása a Margita volt nálam. A HÉV szinte kiürül a Szabadság térnél ebbõl is látszik a reggeli arcok többsége azért kelt korán,hogy sétálhasson:) Sorban állással nincs gond,és bár már picit elmúlt 7:20at íratok az itinerre könnyebb legyen számolni ha már nem születtem matekzseninek:)Kicsi szöszmötölés után útnak eredek. Vagy 100 méter után kezd fázni a kezem, hát igen vittem kesztyût ami persze a rajt-célban melegedve várt rám. Vissza nem megyek érte, legalább gyorsabb leszek ha nem akarok fázni:) A Szabadság úton rövidke idõre csapódok egy lányhoz, beszélgetve jobban telik a városi rész. A letakarított aszfalt kényelmesen járható, de a jeges részeket természetesen megtalálom. Olykor egy- két érdekes figurát bemutatok a jégen, de nem esek el. Az elsõ kilcsik után kezdek belejönni, kilépek és nemsokára már az emelkedõn vagyok. Itt a letaposott lábnyomokba lépek, az elõttem menõ úttörõk jó nagyokat léptek szedhetem a lábam:) Megkapom az elsõ pecsétet, 6,2 km-re 1:03, szeretném ha végig megmaradna ez a 6os átlag.Ezért elhatározom, hogy a következõ pontig lévõ 3,6 km-t még 9ig meg kéne oldani biztos ami biztos alapon. A dombról lecsusszanok,majd a ponton kapott csokit eszegetve átballagok az aluljárón. Az aszfaltot pár centis hó borítja nagyon jó rajta sétálni. Elõzgetek, pár szót váltok itt- ott és elhaladok Babatpuszta mellett. A hóban piros vércseppekre leszek figyelmes. Furcsa mert nem szabályosan vannak a cseppek mint mikor pl. egy lelõtt állatot vonszolnak vagy egy sebesült húz, hanem össze - vissza. Egy marha nézi ráérõsen az elhaladókat, vagy fordítva?:) Ha tudna gondolkodni és esetleg naplót írni kb. ilyen lenne a szombati bejegyzése:ma kérõdzés közben sok embert láttam, némelyik érthetetlen módon rohant pedig nem kergette õket senki. S még rám mondják hogy marha..:)
A tanya után vissza a fák közé, majd nem az az elõrelátókkal hanem a pirossal tartok a széles út helyett, pár perc múlva ismét találkozok velük. A 2. ponton iszok egy keveset, idõt nézek:óra 54 vagyis jól állok. Az õrök elmondása szerint tizenvalamennyien vannak elõttem és a vége felé lesz rosszabbul járható az út. Ösztönzésképpen ismét számolok hány km/perc a köv. e.p.-ig. Késõbb egy futó elõz, de õ még nem "hivatalos" 8 perc alatt azért rázós lenne 11 km-t lenyomni:) Egy éles jobb kanyar elõtt leszalagozták az utat, ketten mesélik hogy elõzõ években sokan letévedtek itt Erdõkertesre nézelõdni.. A Margitára felmenet próbálok gyorsabb lenni és az utánam jövõket nem feltartani. A toronynál újabb pecsét, óra 45-kor.Csoki, pár korty&go. Ismerõsöket elhagyva tovább "sárgulok". Ezen a szakaszon volt talán a legnehezebben járható a terep és a leghavasabb. A futóknak fent tartott ponton is kapok inni:) Egy újabb pont után a kerítés mellett haladva már a legelsõ futót engedjük el,aki valami elképesztõ iramban húz el.. háát én még lefelé, extra erõs hátszéllel se mennék így..:) Néhány terepismeretét kihasználót ismételten leelõzünk és késõbb Petamival addig beszélünk amíg közvetlen a pont elõtt nem kanyarodunk le a sátorhoz hanem maradunk az addigin. Pár méter havon átvágással azonban ott termünk és tezással múlatom az idõt. Az utánunk jövõk is késõn kapcsolnak és megnyerik a havas utat a sátorhoz. Nemsokára Domonyba érünk ahol a 10-12. futók jó kedvû csapata halad el mellettünk. Meg pár sunyiban szaladgáló:) A fõúton néhány autós kínosan közel hajt el,ám akad olyan is aki dudálva biztat minket:) Az aluljáróban nem aprózták el a jelzést, biztos kellett rá vagy fél vödör festék. A síneknél természetesen jön a vonat, nem elõzködünk inkább hagyjuk elmenni. A vadkerítés alatt vki átbújik szép mutatvány volt:) Mi a létrán,aztán kapok egy jólesõ biztatást az emelkedõ elõtt;) Biztos használt mert felfelé kicsit ellépek és felérve még mindig sárga, majd továbbra is sárga, sárga.. Mikor vki rövidgatyában és pólóban elõz nézek egyet.. Rém hosszúnak tûnik ez a szakasz, de egyszer csak elfogy a sárga és bejön a kék mielõtt én is elsárgulnék. Innentõl a Kõkeresztig kényelmes havas aszfalton jutok el közben egy kis fekete kutya csapódik hozzám aki a késõbbiekben Petami elválaszthatatlan társa lesz:) A ponton ismét teázgatok. A Phsz. nem túl jól letaposott ösvényén tovább haladok. Innentõl sok - sok futó elõz, úgy átlag 50-100 méterenként egy, ilyenkor félre a hóba hagy menjen aki bírja.Úgy 35-40-ig számoltam aztán felhagyok ezzel mert pár ember kimaradt a számolásból a nagy elõzgetéseknél:) Aztán a lejtõn lefelé belehúzok én is mert én itt bírom:D Egy túl lapos létra után kis kanyargással Máriabesnyõn vagyunk. Azt hittük a kutya nem tud átjutni a létra/kerítés miatt. Tévedtünk. Néhány utca után ismét papír: még 150 m a pontig. Tetszett, hogy minden e.p. elõtt volt kint 150m-el cetli. Az utcsó pecsét is megvan, Petami szerint még 2,3 km van hátra. Végigkanyarogjuk az egyetemi erdõt majd fel a vasúti felüljáróra.Hát még ekkora emelkedõt a végén ráadásul pár méter múlva úgyis le kell menni..:)) A lámpák elõtt van a futók célja a gyalogosoké pedig a suliban. Így át kell menni az úton, magától értetõdõen piros van ez Murphy - törvény:)De az autósoknak is úgyhogy nem sokat pózolok zöldre várva..Megúszva ezt néhány méter és ott a cél. A papírra 14:05 kerül, én órám szerint 14:08 van mindegy, az akart 6os átlag és a 7 órán belüli idõ megvan. Tehát jól sikerült a felvezetõ séta:)Néhány óra aztán folyt. köv..