Túrabeszámolók


Barlangtól-barlangig

ZETúra éve: 20102010.02.09 23:50:52
A tegnapi Kitörés 25 után fél nyolckor Újpest központ az elsõ privát ep, itt felveszem Annát, majd irány a Szemlõ-hegyi barlang fogadóépülete, ahova nyolcra kéne odaérni. Nyolcra épp sikerül egy "szûken befér" parkolóhelyen lerakni a kocsit, bakancs, kamásli, irány a rajt. Gyors bemutatkozás dyan-nak, majd nevezés, némi tollászkodás, rajtidõ/bélyegzés, és indulunk. Az útvonal ismert, negyedik teljesítés, ha jól számolom, úgyhogy nyugodtan bandukolok a csapat végén-közepén-elején, ahogy adódik éppen. A Mátyás-hegyre fölfelé picit csúszik a lépcsõ (Ez csúszik? Tegnap a Hárs-hegy oldalában a gyerekvasút átjárójánál a S- jelzésen -- na ott tényleg csúszott...) Felérünk, majd le, pont, újabb bucka, majd a K- fölfelé a HHH-re. Itt picit lemaradok, forgóm, térdem... de azért tartom a lépést, Vagdalthús pontjához együtt érkezünk. Szorzás-osztás, egy kóstoló bõven belefér, úgyhogy a körtébõl próbálok erõt meríteni az elõttem álló feladatokhoz -- némileg sikerül is. A Határ-nyeregnél azért elbizonytalanodok, nem akarok senkit feltartani, úgyhogy itt leszakadok a többiektõl. Ekkor az is megfordult a fejemben, hogy K- majd Hûvös-völgybõl tömegközlekedés, és elkönyvelem, hogy nem jött össze... Van viszont egy bökkenõ: "Nem adom fel!" és ezt komolyan veszem, úgyhogy kb. 15-20 perc agyalás/pihenés után nekivágok, és megyek tovább az elõírt útvonalon, bár az, hogy kettõre haza fogok-e érni, ahogy a délutáni program miatt szükséges, az egy picit kétségessé kezdett válni.
A lángosost, a tegnap esti, ellentétes irányú "sétán" :) látottakhoz képest most nyitva találom (na ja, az éjjel volt, most meg nappal van...), lángost nem kívánok, viszont egy forró teát kérek. A tea nagyon jólesik, de menni kell tovább.
A nagyrét után a parkolóban édesség, amit szép komótosan el is fogyasztok -- kell az energia fölfelé a P-, meg utána a jelzetlen ösvény leküzdéséhez... Küzdés az volt, pont viszont csak a barlangnál, a tegnapi tapasztalatok alapján a kötéllel biztosított lejtõ mellett kényelmesen le lehetett sétálni.
A Kis Hárs-hegy következett, majd némi kanyargás után végre-végre aszfalt. Soha sem hittem volna azt, hogy örülni fogok az aszfaltnak...
Az örömöm persze nem tartott sokáig, mert a jobb térdem sem adta fel -- csak õ fájni akart (én meg a túrát teljesíteni). Abban maradtunk, hogy fáslit már nem kap (ha már fáj, akkor késõ), nem lesz gúzsba kötve -- cserébe viszont a célig nem fog jobban sajogni :/
Az Apáthy-sziklához fölfelé vezetõ lépcsõket soha sem szerettem -- most sem lopták be magukat a szívembe... A pont szerencsére az ösvény mellett volt, nem úgy, mint tavaly -- itt egy utolsõ bélyegzés, és hiss tovább...
A buszfordulónál lévõ kisboltban némi folyadékpótlás egy flaska kóla képében, majd a városi tájékozódási képességek felmérése következett.
Ahogy olvasom dyan beszámolóját, már sajnálom, hogy nem mentem végig velük -- nekem ugyanis nem sikerült elkavarni :) A célban épp ott értem a fiatalokat, mivel nekem is sietnem kellett, így a kajaszakmai vizsgálódást kihagytam, a díjazás átvétele, meg a túranaptár beszerzése elindultunk haza.
A túrát végülis 5:01 alatt csináltam meg (a Határ-nyeregben eltöltött idõt leszámítva nagyjából a korábbi idõmet sikerült hozni), pontban kettõre haza is értem, úgyhogy akár pozitív kicsengése is lehetne ennek a napnak...