Túrabeszámolók


Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúra

dzoli1Túra éve: 20102010.02.15 17:30:21
Börzsöny Éjszakai

Alig 3 éve teljesítmény-túrázom, így talán megbocsátható, hogy még nem hallottam errõl a túráról. De amikor meghallottam a becenevét, rögtön tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. :) (Az igazsághoz tartozik, hogy én csak "Dögölj meg!"-nek hallottam, és teljesen magamra vettem :), nem tudtam, hogy eredetileg a Börzsönynek kívánják ezt. Nos, én még a túra után sem kívánom neki. :) )
Mivel nem akartam kocsival menni, és betársulni sem sikerült senkihez, így vonatoztam/buszoztam Budapestrõl. Szobon a buszmegállóban már láttam, hogy nem leszek egyedül. :) Kapóra jött a társaság, mert nem ismertem Kemencén a rajt helyét, így csak utánuk kellett mennem. Eközben megettem a Nyugatinál vett 2 péksüteményt. Mint késõbb kiderült, ezzel szinte teljes egészében "le is tudtam" a túrán a táplálkozásomat. :(
A rajthelyig a leírás szerint kellett volna úgy 3 km-t sétálni, szerintem 1-1,5-nél nem volt több. Ott már többen a rajtra vártak, de kevesebben voltak, mit a korábbi túrákon - legalábbis ezt mondták a bennfentesek.
Végül 130 indulóról hallottam, de majd a statisztikából pontosan kiderül, gondolom.
A Magosfa volt az elsõ ellenõrzõ pont....hát tényleg kutya magosan van! Az út eleje egészen jó volt, már éppen azon gondolkodtam, hogy mi volt ez a nagy ijesztgetés, nem nagyobb a hó, mint a Margitán volt. :) De csak pár kilométeren volt így, aztán eldurvult a helyzet. :) Az egész túrán jellemzõ volt a térdig/derékig (csak magasság kérdése :) ) érõ hó. A legtöbb helyen 1 nyomsáv volt, szó szerint 1 lábnyomot hagyott maga után a mezõny. :) Persze nem mindenhol, de nagyon sok szakaszon. Nagyon nehezen lehetett haladni, sok helyen már a 2-es tempónak is örültem. Rengeteget csúszkáltam, sokszor térdre estem, illetve csak azért nem dõltem el, mert a hófal megtámasztotta a combomat. :) Egyszer megpróbáltam porrá zúzni a térdemmel egy hóbucka alatt megbúvó sziklatömböt, de ezen az estén még ez sem sikerült. :) Nagyon fárasztó volt ez így, de persze meg is volt a maga szépsége. :)
Az elsõ ellenõrzõ pont elõtt elhaladtunk a Geomikulás láda mellett. Tettem egy 20 m-es kitérõt és megkerestem. Egy nagy szikla alatt volt, így a hó nem tudta betemetni, könnyen megtaláltam. De a jelszót elírhattam, mert nem fogadja el. :(
Mivel nem jártam még erre, nagyon megörültem az elsõ ellenõrzõ pontnak...gondoltam, nem is rossz az átlagsebességem. :) Aztán kiderült a turpisság, volt még jó pár méter a csúcsig. :)
A Rakottyás-völgybe érdekes volt a leereszkedés...maga az út/járás szinte minden lefelé menetre elmondható: nagyon nehezen lehetett az egyensúlyt megtartani, "szakmabeliek" biztosan ivócimborának néztek volna. :) Sokszor kényszeríteni kellett magamat, hogy lassabban menjek, így kevesebbet dülöngéltem.
A völgyben meg akartam enni az egyik szendvicsemet, de nem tudtam...és késõbb sem. :( Csak forgott a számban, nem volt nyálam, nem bírtam lenyelni. A felét leküzdöttem, aztán feladtam. Elõvettem a kõvé keményedett csokit, de azzal is így jártam. :( Azért azt idõnként elõvettem és pár falatonként magamba diktáltam, hogy legyen bennem valami. De az egész túrán éreztem, hogy hiányzik a szilárd táplálék. :(
Viszont rengeteget ittam. Amikor elõször felmentünk a Csóványosra, már el is fogyott a 1,5 l vizem, pedig még csak 18 km-nél jártunk. :( Ekkor már nagyon nem volt erõm, szerintem vércukrom sem. Felvergõdtem az ellenõrzõ pontig, ahol nem várt frissítés várt. :) De a nápolyi szeletek sem akartak lemenni. :( Azért kettõvel megtömtem magam...kb. úgy, mint a libákat szokták.
Ez a zombi üzemmódom egészen a Spartacus kulcsosházig tartott, de éltetett a remény, hogy itt lesz tea, és bíztam benne, hogy fel tudom tölteni a kiürült palackjaimat. (Ami egyébként így is történt. :) )
Nagyon rossz volt úgy lejönni a Csóványosról, hogy közben tudtam, mindjárt vissza is kell jönnöm. :(:) De a Spartacus háznál jól teleittam magam teával, ettem mazsolát, mert ezt le tudtam nyelni. És volt ott alma, amit nagyon megkívántam és nagyon jól is esett. Rengeteget ettem, gerezdekre volt vágva. Ott le is ültem, volt pár horgász szék, pihentem úgy 20 percet, közben tömtem magamba az almát és feltöltöttem teával a palackjaimat. :)
Itt nagyon sokan kiszálltak - nem volt (lelki)erejük visszamászni a Csóványosra. Én megtettem. :) Más úton mentünk, ez sokkal barátságosabb volt, mint elsõ alkalommal. Kezdett az erõm is visszajönni, a pihenés, a mazsola, a tea és az alma csodát tett. Vagy bármi más, most nem nyomozok utána. :)
Innen már csak Nagy-Hideg-hegy volt az utolsó emelkedõ, de közben útba ejtettük a Hamuházat...ami azt hittem, sosem következik be. :( Nagyon hosszú ereszkedés volt. Még Csóványoson csatlakoztam egy túratárshoz, aki nekem pont megfelelõ tempót ment...és közben kiokosodtam térképészeti ismeretekbõl is. :) Nem néztem az itinert, azt hittem, ez a szakasz is 5 km körül van, ezért tûnt olyan soknak a 6. Viszont idõben talán 2 óra sem kellett, igazán jól haladtunk...persze a mostani viszonyok között. Pontban 6 órakor vágtam neki a hegynek. A legutálatosabb oldalán kellett felmenni, a szálló hátoldaláról. Ismerõs volt a tavalyi Vulkán túráról...
Itt már erõs hascsikarásom volt, többször meg kellett állnom, hogy leküzdjem a kijönni kívánkozó nem tudom mit...hiszen szinte semmit nem ettem. Többször elképzeltem, amint két szimpatikus és kedves angyalka leszáll az égbõl, megragadnak a hónaljamnál fogva és szép kényelmesen fellifteznek velem a csúcsra...de aztán gyorsan elhessegettem ezeket a sportszerûtlen gondolatokat az angyalkákkal együtt. :)
Persze angyalkák nélkül sokkal nehezebben, de felértem, és itt is eltöltöttem úgy 20 percet. Rendbe raktam a ruházatomat, közben meglátogattam a WC-t is. Ittam egy forralt bort és vettem egy kólát is, mert éppen elfogyott a 1,5 l tea is.
Innen már könnyû volt az út, a piroson lerobogtam Királyrétre a Turista Szállóban lévõ célig. (Egy kis segítséggel, mert minden szálló jellegû épületbe benéztem, csak éppen oda nem. :) )
Végül olyan 15,5 óra alatt végeztem, nem sikerült az eredeti szintidõn (15 óra) belül beérnem. De egyáltalán nem bánom, nehéz terep volt. A módosított 18 órán pedig bõven belül voltam. :) Nagyon szép oklevelet adtak, a kitûzõn viszont alig lehet kivenni ugyanezt az éjszakai képet. :(:)
A túra után a büfében kaptunk virslit meleg étel gyanánt. Itt találkoztam a már a túrán is megismert egyik túratárssal. Éppen indult vissza kocsival Pestre, volt még helye, engem is elhozott. Ezúton is köszönöm neki. :)

Nehéz, de szép túra volt. :)) És nagy köszönet a rendezõknek/szervezõknek, akiknek talán még nehezebb volt ebben az idõben kiszolgálni minket, mint nekünk lejárni a távot. :)