Túrabeszámolók


Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs Emléktúra

r.eszterTúra éve: 20102010.02.16 17:29:45
Görgey 50

Pilis – Visegrádi –hg. (48,8km/1980m)

Eddig 2 alkalommal jártam a Pilisben – nyáron és õsszel -, de mindkétszer teljesen megbabonázott. Így már decemberben elhatároztam ennek a túrának a teljesítését, szerencsére Czigót sem kellett sokat gyõzködni. Nagyon rég volt már olyan túra, amit ennyire vártam volna, és amelyiknél még a hajnali fél 5-ös kelés sem okoz problémát. Tudtam, hogy nem lesz könnyû, tudtam, hogy a sok szint és a hó nem fog hazudni, na de hogy ennyire…

1. rész: Esztergom – Pilisszentlászló (lelkesen és vidáman)

A túra Esztergomból, a Babits emlékházból indult. Nevezés után érdeklõdésünknek megörülve kaptunk egy kis idegenvezetést a nemrég kialakított házban. Nagyon hangulatos volt, szívesen maradtam volna még, de az idõ sürgetett, így elindultunk. Rögtön felfelé vettük az irányt, kb 2,3 km-t és 263 m szintet megtéve a PZ elágazásnál lévõ Mária-oszlopig. Itt a pecsét mellé nagyon finom csokit kaptunk. Ezután egy kis lejtmenet következett, ugráltunk a néhol térdig érõ hóban, mint a bakkecskék. Elértük a Z-t, megnéztük a Fári-kutat, majd egy mezõ mellett mentünk és csodáltuk a távolban magasodó hegyeket. Kb. 2,5 kilométeres kellemes séta után beértünk az erdõbe a P jelzés emelkedni kezdett. A túrán elõször (és nem utoljára) volt nagyon nehéz a hóban közlekedni, mert itt nem egyenletesen taposták le elõttünk, mindemelett ezen a nem egész 1,5 km-en 200 m szintet kellett legyûrni. Nagy lihegve elértük a pontot, ahol is felkészítettek bennünket, hogy még csak most jön a fekete leves. A pontõr igazat beszélt: félméteres hóátfúvások, és nagyon nehezen járható terep volt a jellemzõ a Pilisszentlélekig vezetõ 10 km-re. A hónak olyan állaga volt, mintha búzadarában lépkedne az ember, csak fötörtünk de alig haladtunk. Hozzáteszem, habár fáradtam, de itt még jól tûrtem a terep okozta megpróbáltatásokat, annyira feldobott voltam, hogy újra a Pilisben lehetek.
A falu határában észrevettem, hogy elveszítettem az itineremet, de szerencsére utolért két sporttárs, akik megtalálták. Az ellenõrzõpont a pilisszentléleki falumúzeumban volt, ahol innivalót kaptunk, pogácsát és ropit.

2. rész: Pilisszentlélek – Dobogókõ (az elsõ mélypont)

Amikor a pilisszentléleki ponton tudatosult bennem, hogy eddig mindössze 17 km-t mentünk közel 5 óra alatt, teljesen megzuhantam. Hirtelen eltûnt a lelkesedés, csak arra tudtam gondolni, hogy elõttünk Dobogókõ és még több, mint 30 km-nyi küzdelem a hóval. A legbénítóbb az volt, hogy nem saját hibánkból jöttünk ilyen lassan, hanem ez a tempó a nagy hóban tett maximális erõfeszítés „eredménye” volt. (Mindezek tetejébe, másodszor is – immár végleg- elhagytam az itineremet. No comment:) Dobogókõre felfelé 5,8 km-en 420 m szint volt. A félig-meddig kitaposott, de keskeny ösvényen csak lassan haladtunk elõre. Felfelé érve az idõ egyre cudarabb lett. Elõbb csak köd, majd szél, ami idõnként heves lökésekkel csapta a havat és a jégdarabokat a fákról az arcunkba. Végre elértük a pontot, ami a Turistamúzeumban volt. Itt túl voltunk a táv kb. felén és a szint kb. 2/3-án. Gyors pecsételés után hamar továbbindultunk, innen kezdõdött a túra könnyebbik fele.

3. rész: Dobogókõ – Hegy-tetõ (újra visszatért az életkedv)

Ahogy Dobogókõrõl elindultunk, szintben nem sokkal lejjebb érve már sokkal barátságosabb idõjárás volt. A P∆-ön haladva óriási élmény volt a túrabakancson való síelés :). A Királykúti-nyereg után már a terepviszonyok is jelentõsen javultak, hála az elõttünk elhaladó 25-ös távnak. Sikárosig könnyed sétával jutottunk el, és még beszélgetni is volt erõnk :) További pihentetõ sétával gyönyörû, és könnyen járható ösvényen jutottunk el Pilisszentlászlóra. A falu „hivatalában” volt a pont. Itt rövid szünetet tartottunk és egy tábla csokival próbáltuk pótolni energiáinkat. Ücsörgés közben kényelmes körülmények közt átnéztük a hátralévõ útvonalat, majd útnak indultunk. Rövid kaptatóval felértünk a Hegy-tetõ nevû ep-hez, ahol forró boros teával és csokival vártak bennünket az odafagyott pontõrök. Szerencsénkre Andrással, a 2. ponton strázsáló rendezõvel itt találkoztunk, kitaláltuk, ha bírjuk vele az iramot vele megyünk. Így vele tettük meg a

4. részt: Hegy-tetõ – Visegrád (mélypont 2.)

A Pap-rétre vezetõ úton indultunk, majd a K jelzésen hullámoztunk le a rétre. A Vízverés nyeregnél létrán kellett átmászni a kerítésen, majd egy emelkedõs rész után egy szélesebb útra értünk. Soha véget nem érõ hullámvasutazással értük el a Görgey bércet. A Görgey-bércrõl már csak 2 km volt a célig, felemelõ érzés volt belépni az iskola ajtaján. Azt gondoltam, hogy ez a hátralévõ kb. 12 km már szinte semmi, pikk-pakk bent leszünk. Az elsõ pár száz méter után rájöttem, hogy tévedtem. Azt hiszem túrázó pályafutásom legdurvább mélypontját éltem át ezen a rövid szakaszon. Ezt nehéz leírni, hogy miért dobja le az ember agya az ékszíjat, miért érzi úgy, hogy õ erre már nem képes. Tudom, hogy nekem nagy ellenségem a hó. Pszichésen (meg fizikailaig is) teljesen kikészültem attól, hogy mennék, de nem tudok jobban haladni. Tipegek a keskeny ösvényen a porhón, mint egy pingvin, néha már nem tudom koordinálni a mozdulataimat és egy egy rossz lépés után combig merülök a hóban. A többiek is el-elhúznak, majd mindig bevárnak, zavar, hogy nem tudom tartani a tempót. Mindig azt hiszem, most már itt lesz a pont, na most, na most, de egyszerûen soha nem akart eljönni. A hóátfúvások ezen a szakaszon sem kíméltek, hideg szél fújt, majd a ponton közölték, hogy elment az utolsó busz is…

Összegezve szép túra volt,- örülök, hogy a téli arcát is megismerhettem a Pilisnek- de nagyon nehéz is. Sokan fel is adták, amit nem csodálok. Így kipihenve egyáltalán nem bánom, hogy elmentem és végigcsináltam, a nagy küzdelmek edzik a jellemet állítólag :) A szolgáltatások, a jelzések és a szalagozás is rendben volt, a menetlevélhez viszont jó lett volna egy térképvázlat is. Szerencsére mi vittünk, de néha bizony kicsit meg lettünk volna lõve nélküle. A pontõrök és a célban is mindenki barátságosan fogadott. Köszönjük Andrásnak az utolsó szakaszon való húzást, és Beugró lánynak a fuvart Pestre!