Túrabeszámolók


LeFaGySz

Pap GáborTúra éve: 20102010.03.02 17:47:20

 LeFaGySz 58 Zemplén


 Péntek:


 Indulás az utlosó IC-vel . 0 perces átszállás az utolsó buszra Újhelyen, de Borsod Volán megvár. Esõ, hó, sár, zúgó patak, Pusztafalu. Helykeresés, hõség az emeletes ágy tetején.


 


Szombat:


 Reggel a tornácról majdnem látszik a közeli Bába-hegy, és esik. Olyan sûrûszemû áztatósan. Bálinttal megegyezünk, hogy ez a nap a küzdésrõl fog szólni, nem az élvezetrõl, bár kinek hogy :) Eszembe jut egy régi burgenlandi kirándulás, amikor a kocsira várva álltunk az esõben. Jött a sofõr mosolyogva, „Az idõ nekünk kedvez!” felkiáltással. Azon hétvégén végig szakadt :) Igen! Ez lesz a mai napi jelmondat!


 Reggeli rutin után 7:30-kor táska nélkül két biztonsági csokival a zsebembe indulok a bemelegítõ körre. Egészen az aszfalt végéig száraz maradt a zoknim (300m) utána jön 57 kilométer hûtõfürdõ. A Hupcsér-kút környéki patakátkelésig csak a szántóföld melletti szekérút gázosabb, egyébként lehet haladni.


 Tetszenek a szúróbélyegzõs-bólyás pontok. Az adatlap egyszerû, pont a kellõ mennyiségû információt tartalmazza. Lehetne ezeket alkalmazni más túrákon is, kímélve a pontõröket.


 Lipovecen rámosolygok a határkõre, melynek tövében próbáltam összeszedni magam Kazinczyn. Ami emelkedõnek hosszú és kimerítõ, az most csak egy ártatlan lejtõ. Még csak nem is igazán meredek. Megadom a kellõ tiszteletet az árkoknak, és óvatos vagyok, így sikerül elkerülni a cipõöblítést. A határsáv egyik törésében feltûnik a Tolvaj-hegy nyiladékával, rajta apró fekete pontokkal. Még egy kis tekergés, és már én is ott  vagyok a lábánál. A széttaposott havas-földes-avaros katyvasz középsõ rész helyett kihúzódom a nyiladék szélére, de így sem egyszerû.


 Jöhet a jutalomereszkedés Pusztafaluba. Kellemesen lejt a piros háromszög, ami jól is járható, mindjárt az Öreg Bencében pecsételek. Jaat szól, hogy nem kell fölmenni a várba, mert lefagytak a lépcsõk. Egy órával késõbb zár a cél, és még rövidebb is a táv? Ez kérem így luxustúra:)


 Le a polármellényt, föl a hátizsák, indulás. Rushboy épp beér, mikor olajra lépek. A faluban találkozom Fridmannal, nemsokára Bálint-Tinca féle csoportot is utolérem, majd Álmost. Akkor ez már a mezõny eleje lesz. Füzéren kicsit bizonytalankodom a pontot illetõen, de hamar megvan. Élvezem a hollóházi aszfaltot, a porcelángyár utáni meredek emelkedõt is megfutom végig.


 A Pányoki kútnál találkozom tavalyi LeFaGySz-os túratársaimmal, Végh Attilával, és Molnár Petivel. Váltunk néhány szót, és Peti jön velem tovább. Beszélgetve gyorsan telik a táv, meg jól jönnek az emlékek is.


Szurok-hegyen nem csak a szél kellemetlen, hanem a lejtõ is. Megint félek…


 Eszkárosi átkelõ elõtt nem emlékeztem, hogy van patak. De nemcsak hogy telepítésre került, hanem átugorhatatlan méretû is. 20 méterrel feljebb fekszik egy kõ a közepén, amin alig bukik át a víz, itt nagy gáz kis szerencse alapon átjutok. Petinek csak a nagy gáz van meg, térd alatt alvázat mos.


 Drahosi rét 2 éve Rákóczin nagyon megfogott szépségével. Most inkább a vizes hóval. A végében vár ránk 3 újabb patakugrás a Nemzetközi Zergeképzõ Intézet ajánlásával. Ahogy haladunk fölfelé, a talaj fokozatosan megfagy, és az esõ is átvált hóba. Találkozom a szlovák zölddel, Kazinczys eltévedéseim egyik emlékezetes pontjával. Milicig egyre nehezebb a terep, jobbára csak gyalogolunk a tömör hóban, utána viszont lehet kocogni Füzérig. Jól esik a déli oldal szélárnyéka. Meglep, hogy több túrázóval is találkozunk. Vaskapuig jó tempóban lehet araszolni. Bizonyosan beérünk világosban, de az Északi Zöld nehezebb mint a Milictõl nyugatra. Pecsét, jöhet a lejtõ tulajdonképp a célig.


 A felsõ meredek részen még nem árt az óvatosság, de 1-2 km után már lehet ereszteni. Peti szeretne 10 órán belüli idõt, ehhez a Senyánszki-rétrõl 10 perc alatt kell lejutnunk a célba. Sikerül.  Nekem 9:21 lett a vége.


 Kéjes örömmel szedem le magamról a vizes gúnyát, és zuhanyozok takarékosan a meleg vízben, majd legalább ekkora örömmel döntöm magamba a levest pár pohár tea kíséretében.


 Kaja után maradtam az ebédlõben, együtt örülni, és beszélgetni a célba érkezõkkel.


  


 Hogy a mátrai vagy a zemléni volt nehezebb? Nem tudom. Javarészt ismertem az útvonalat, és az nagy elõny, ha nincsenek illúzióid :) Tavaly jobban elfáradtam, de idén kedvezõtlenebbek voltak a körülmények. Kedvezõtlenebb? Inkább méltóbb, hiszen Szivatás :) Fölösleges is összehasonlítani a kettõt. Minden LeFaGySz más!


  


Köszönöm a szervezõk munkáját, és gratulálok a teljesítõknek!