Összefoglaló 2005
Ebben nem fognak szerepelni számok, kilométerek meg szintek. Maximális tiszteletem a bajnokoké. De engem idén nem (sem) érdekelt a pontgyûjtés. Csak az élmények meg az emberek. Pár hangulat. Ami megmaradt az erdõbõl, s amit majd mesélhetek egyszer a szomszéd unokáinak.
Szóval, január.
Rengeteg ember a Hûvösvölgyben, jelvények és aluljáró. Hanyattesés a Kutya-hegyen, csúcstalálás és célbaérés. Forraltbor és hóvirág, mosolygós rendezõlányok a Szekszárdi-dombságban. Csúszós utak, emelkedõk és túl kevés erõ a Mátrában. Csontig hatoló hideg, sorbanállás és kedves kifestõkönyv a Vértesben.
Február.
Jó menet, a kedvenc kilátóm, hó és szép idõ a Cserhátban. Térdig érõ hó és rohanás a pontzáráshoz na meg a buszhoz Tatabánya környékén. Hazai pálya, nem akaródzó felkelés, havazás és vidám beérkezés. Aztán már megint Nagykovácsi, meg a Csúcs-hegy, hideg volt a buszmegállóban. Megint Nagykovácsi, még nagyobb hó, megrángatják a kabátomat, mert meg akartam elõzni valakit.
Március.
Elvileg tavasz, de a hó a Papodon térdig ér, az év legszebb rajthelye és leglehangolóbb célja. Fertõzés a Bián, minden kanyart kívülrõl, de azért valamiért mégis minden évben. Lassú menet, harc az árral Márta Pista szántóföldjein, térdig érõ jeges víz, majd kései hazatérés. Szabadságharc méltó ünneplése, végre, világdíjas zsíroskenyér meg fenéken megoldott lejtõk. Olvadás folytatódik a Mátrában, kishalál Galyatetõ elõtt, a lemenõ nap utolsó sugara kacsintott Mátrafüred szélsõ utcáján, zöld kereszt jelzésû patak. Születésnapi túra, most nincsenek vaddisznók, a lábam is száraz marad, két óráa vonatozás helyett húsz perces autóút. Húsvétkor locsolkodás helyett bélyegzés az Árpád-kilátóban.
Április.
Tavasz elsõ jelei a Börzsönyben, csak rövidtáv, valami koncertre rohantam. Saját túra, szakadó esõvel, állhatatos pontõrökkel és túrázókkal, köszönöm mindenkinek. A tömegtúrán idei sebességrekord, nem tudom miért, talán a tavasz motivált ennyire. Andezitömlések egy rakás topikossal, talán az elsõ túrán való leülés a fûbe. Végre sikerül az ötvenes Salgótarjánban, mert autóval visznek, Középföldén jártunk.
Május.
A nyár levegõje, csébétések, komó, felapappzsoltira, szalonnasütõk. Koránkelés illetve lesemfekvés, varázsos Érchegység, sóssajtfalás, álombazuhanás, libegõtúra. Léggitározás piros kabátban a Prédikálón, egyetlen pontõr csak én csak én vagyok, pünkösdi menüvel a Kisrigóban. Az elsõ hõguta a Káli-medencében, nekem a Balaton a riviéra, túrázni ott szeretek a homokon. A százasok százasa, sorállás, még egy hõguta, nevetések, sikerélmény, csapatszellem ami erõt ad.
Június.
Pihenõ, Kispálkoncerttel. Kaposvárosnézés, túra és dagonya az éjszakában, próbálnak az aszfaltra csalni, de nem sikerül nekik. Hirtelen felindulás, a nagy kaland, egyedül (ketten) az éjszakában a zúgó szélben, fanfara, barkochba, esõ. Utazás haza, holdkór 25 a budaiban, de az ígéret szép szó, csak két botom bánja. Mátrai lassúzás, végül is 10 perc maradt a szintidõbõl, durva mászások meg lejtések, csalánosok, többet soha a Mátrába.
Július.
Szakadó esõben hajnali négykor két szatyor csokival 16 km, pontõrködés, majd túra napsütésben, végre egyszer a rendezvényen Corvin János nyomában. Neki az oroszlánnak, esõ, máffinmérgezés, alulmaradás, végsõ kétségbeesés, autós mentés, rosszkedv. Egy kis revans Sopronban, három gombóc fagyi, hét deci üdítõ, fél liter víz, fejmosás, drukkoló pontõrök, elért ícé.
Augusztus.
Újabb bukta, a kerítések hálójában, szembe a tömeggel, megtalált és elveszített csúcsok, éjfélre haza. Gyermekvasút hatodszor, végre öt órán belül, nagyonrossz virsli, keskennyomközû bézé. Alvás nélkül tovább, üvöltözni nem kéne, hascsikarás, lenevezés a Vértesben. Klasszikusok új köntösben, a Hideglelés hiányzik, nehogy már körbemenj, ötszörös trappoló, név szerint.
Szeptember.
Végre Mecsek megint, alvás Balázsbával, nemhorkol, beszólások, de a táj szép, még mindig nyár van, begipszelt fõrendezõ. Újra egy jubilium, sok a mûút, de a Gaja-völgy fenséges, becsali büfé és megúszott felhõszakadás. Vissza a gyökerekhez, zúzás az esõben, nosztalgia, itt kezdõdött minden, egy újabb Meteor-jelvény. Rángass le a vonatról, ha még egyszer, de van, akinek tetszik, a kukoricák meg a csónakázás viccesek, de nem történik semmi, azért biztos idén is.
Október.
Pontõrködés az ország legérthetetlenebb túráján, de a cukrászda jó utána. Vasas, a kedves nénik házi sütivel, a kedvenc mászás és elterelt jelzés, ide mindig jó jönni. Nomegálljatok, a lekésett túra, mindegy, a Bükk így is szép, összeveszés és tisztázás. Harc a bójákért a bozótban félkómásan, akkor is kedvenc, kinizsisták emberléptékben, megvannak a pontok, de túl nagy a lábam. Jelzek majd egy réten, a busz megáll és én mégis nevezek, de minek a lakcím az itinerre, nyolcas átlag, persze, nyilván, Szentlélek sem óv meg a sötéttõl. Bébébé, a Verseny, barlangok és kutyák, hegyek és bónuszok, meg aranyérem, kicsit büszke vagyok.
November.
A múlt siratása, de jólmagaérzés, sétatúra, végigesemesezve, meg persze bablevessel. Fogadalmak töbszörös megszegése, fájerwehr, macskasimogatás, meg nézés és csevegés. Saját túra, aggódás és megkönnyebbülés, pozitív energia a háromszáz résztvevõtõl, csillogó szemek, elégedett lelkek. Pecsételés újra az Árpádnál, törzshelyem lesz lassan. Majd rábeszéltetés az éjszakára, nyitott kocsma meg a csülkösbabos a tûz mellett, ja és orkán a Hegyes-tûn. Utolsó, ide el kell menni, csak kis esõ, de extrémek a hegyek, a kilátásokért meg kell küzdeni, kupizmus a tetõfokon.
December.
Vulkánperem, egyedül nem megy, vagy mégis, dér a fákon, nyolcszáz felett, egy csoportnyi akció. Miskolc-Eger, a mér nem vonattal, hóval és napsütéssel, és egyetlen holtpont nélkül. Végül megint rendezés, mák az idõvel, meg a kocsmával, pech a vonatokkal.
2005
Hát ez volt az év. Emlékezetes. Köszönettel tartozom nagyon sok mindenkinek. A rendezõknek, akik idõt, pénzt és fáradságot nem kíméltek azért, hogy mi jól érezzük magunkat. A jelzésfestõknek, az erdõkarbantartóknak. A családomnak, hogy türelemmel viselik ezt az õrült hobbit. A rengeteg túratársnak, akiket most nem kísérelek meg felsorolni, úgysem menne, meg a sok új barátnak, akiket megismerhettem. Annak a sok-sok embernek, aki megtisztelte rendezvényeinket, és segített abban, hogy sikeresek lehessenek. És azoknak a barátaimnak, akik egyetlen kérésre, szó nélkül vállalták a nem éppen jó idõjárás ellenére a segítséget. Szóval, egy újabb klassz év elmúlt. De már itt a következõ. |
