Téli Mecsek 30
Gondos, és elõrelátó logisztikatervezetemet tökéletesen és egészében felrúgtam, amikor pénteken offtopik P.Zoli fél öt körül értesített, hogy megy, jövök-e... sóhajtva vettem tudomásul, hogy el kell indulnom otthonról az elsõ busszal, amihez irtó korán kell kelni, dehát irtó rég nem túráztunk már együtt.
Pikk-pakk lenn voltunk Pécsen, az utunkat tarkította néhány bravúros utolsó másodpercben történõ sávváltás, de senkit nem söpörtünk le az útról, sõt, még mi sem borultunk fel. Ezen a ponton hadd mondjak köszönetet a lelkiismeretes, és technikailag magas színvonalon álló autókonstruktõrõknek az ABS-ért, a téligumikért, meg a biztonsági övért..
A rajtnál valódi fõrendezõi pusziban részesültem, ami sokat dobott az indulás hangulatán.. különös tekintettel arra, hogy a családi hegyünkre való felmenetelt már ismertem, és elõre rettegtem tõle, de hát az a fogadtatás szinte szárnyakat adott.. Késõbb persze kibújt a szög a zsákból, a túra után a kedves búcsúztatás mellett egy szépen burkolt életveszélyes fenyegetést is kaptam, hogy nehogy fikázzuk a levest, vagy valami ilyesmi.. A túra (a levestõl eltekintve) SZUPER volt.. :)
Szal remek lassú tempóban nyomakodtunk fel családi erõdítményünk, a Jakab-hegy felé, félúton majd meghaltam.. Persze ez a majd meghalás a Jakab-hegy után állandósult, tehát összességében elmondható, hogy végig pocsék formában voltam. A hegyen (mint utóbb kiderült) Szakee dörgölte az orrom alá, hogy mit majrézok, hogy mit rohantunk idáig ("4,5 kmh, hegynek fel!, minek rohanunk!" kijelentésemre reagálva), õ akárhány perc alatt nagy zsákkal fenn volt. :( naszóval, ez kellõképp borongós hangulatot utalványozott ki nekem, amit csak a következõ epizód oldott, Balázs bá, botját a ponton felejtvén, erõs dohányillattól övezve bandukolt visszafelé a csapáson. Biztattuk, hogy a botja a ponton van, láttuk. Lehet, hogy rá kéne madzagolni az alkatrészeit?
Orfûig csendes ereszkedés, az aszfalton egy kis kavarás után csapódtunk egy helyi erõhöz, Ibolyához. Aki a bokrok alatt felvezetett minket a pontot tartalmazó kulcsosházig, ami mellett bezony elmentünk volna, mert semmi nem jelezte, hogy ott van valami. Hát volt, aki túl is ment rajta. Isteni finom kenyér és forró tea volt a szemfülesek jutalma, valamint betekintést nyerhettünk a rendezõi gárda ifjúsági tagozatának jellemerõsítõ munkájába, a Jubileumi emlékkitûzõk összenyomkodásának méltó tevékenységébe. Komoly kapacitású gyermekek voltak az illetõk, meredeken felfelé ívelõ karriert jósolok nekik, ha netán Sztancsiknál szeretnék céhlevelüket megszerezni..
Onnantól bevetettük magunk a Mecsek legszebb részébe szerintem.. Nézegettünk zsombolyokat, szereztem kéktúra pecsétet a Büdös-kútnál, térerõt keresgéltem a Nagy-mély-völgyben, és utólértük JZ-t a melegmányi mésztufagátaknál. Ami hihetetlen szép vala. És szép nagyot estem egyet a térgyemre, az avar alatt meghúzódó vizes fagyökerek végett. Amit már csütörtökön elõre preparáltam, mert dobtam egy dupla-térdreesést a mûjégen. Már az alkony melegebb színeiben kezd éppen játszani...
Hiába másztunk, másztunk és másztunk egyre csak felfelé, a Kantavár annyira hihetetlenül gyönyörûen látszott, hogy vár, és azt mondta, hogy gyere... gyere... hogy felmásztam végül. és baromi jól nézett ki!! még asszem bástyaalpozás is maradt, de jól látszott a körvonal.
Dömörkapunál elõzõtt meg Rita + tartozék, valamint Csibuk, meg gazdája izé, na hogy is... a Csibuk gazdája.. szóval akit néha lehet Csibuk mellett látni.. szóval a gazdija, Nomád. :) Innen további kishalál, Misinán nem is idõztünk, de a Tubesen annál inkább. remek panoráma volt, a párás idõ ellenére is (ekkor már volt kis esõke is). Innen csorgás le, nagyon helyes kutyusokat meg macskeszeket lehetett látni & simogatni..
Célban kisebb topiktali, kint Szuszi meg Csibuk, benn mindenki más, de nem láttam vagy 5 percig mert párás volt a gukkerem. Mint kiderült Dinnye is rakott az egyik sarokban egy kis dinnye-fészket magának, de nem vettem észre.. VM viszont roppant aktív volt, és tök stréber, mind a két távon ment.. Franken túl vajszívû, ami az indulási intervallumot illeti.
Hazaúton Szusziékat követtük, nem tudtak lerázni minket sehogyse, végül egy benzinkúthoz tettek (alibi) kitérõt.. :)
Összegezve: a Mecsek gyönyörû, a kenyér finom, az itiner állat jó .
Egyetlen negatívum, hogy a résztávok/szintek a pecsételendõ rubrikákban vannak, amiket adott esetben a szponzormatricákkal leragasztanak (atomellenes bélyeg - hát a sötétzöldekrõl megvan a véleményem, egyszer mennének biciklivel egy fórumra, amin az atomenergia ellen szónokolnak, és ne autóval; meg a Kex-gyár matricája)
Jó túra volt. Idén eddig az elsõ helyezettem (abból a 2 túrából, amin voltam.. :) )
ps. Azt nem értem, ha rá van írva az itinerre, hogy az útvonal csak ajánlás, kötelezõ csak és kizárólag a pontok egymásutáni abszolválása, akkor miért volt titkos e.p. a Tubesen? Hogy Joey ne kapjon jubileumi kitûzõt? igazából én is csak azért nem mentem körbe, amikor már kicsivel elõtte rájöttünk, hogy nincs kötelezõ út, mert nem voltam még a Tubesen..
