Túrabeszámolók


Népek Tavasza

Kona HossTúra éve: 20102010.03.16 11:26:49

Népek Tavasza 30 km teljesítménytúra, azaz: kaptunk mindent, amit egy túrán lehet



Hideg volt. Ahhoz képest, hogy március 15-ét írtunk. Tavaly is csípõs volt a reggel (ahogy visszaolvastam a tavalyi túrabeszámolót), most sem volt ez másképp, ugyan a napocska szépen sütött, és a kocsi szélvédõjén keresztül jó idõnek tûnt, de nagyon fújt a szél a rajthelyrõl. Nem tudtam eldönteni, hogy a két polárpulcsin kívül vigyem-e a mellényemet, de azt hiszem jól döntöttem, amikor nem hagytam a kocsiban. Inkább melegem legyen, mint fázzak! Fehérkõlápát, az elsõ ep-t elérve viszont egyáltalán nem fáztunk. Még hó sem nagyon volt ezen a szakaszon, viszont sár igen. Az elsõ ep-n már úgy néztem ki, mint egy varacskos disznó, és hol volt még a vége. A Bánya-bükk-völgyben most is kerestem a kis hóvirágokat, amik tavaly ilyenkor már százával nyíltak és mutogatták magukat. Most párat láttunk csak, azok is még a hó fogságából próbáltak kibújni. A Z- jelzésû úton folytatva utunkat folyamatosan felfelé haladtunk, elhagyva a Gulicska 544 m-es csúcsát, ahol gyönyörû volt a kilátás, de nagyon szét sem néztünk, haladtunk tovább, elég nagy szél volt odafent. Egy szép nagy vizslával találkoztunk. Ekkor hiányzott nekem a mi két vizslánk, akiket most otthonhagytunk. Ugyanúgy mint tavaly, most is egy óra alatt tettük meg az elsõ 4 km-t. A második ep a Sebesvízi elágazás volt.  Megérkeztünk Lillafüredre, majd ott az S- jelzésû úton ismét csak felfelé megyünk a Vesszõs-völgyben. A Vesszõs-forrás hûs és tiszta vízébõl ugyanúgy mint tavaly, megint nagyokat kortyoltunk. Jól esett a tiszta, hûs forrásvíz. Vesszõsnél kettéválik az út, mi a P+-on megyünk tovább. A 2-es ep-hez érkezvén tûz lobogott, kedves pontõrök fogadtak. Igazolás, majd irány Garadna, ahol hagymás zsíros kenyér és forró tea várt, és amire már nagyon rá voltam készülve. Tavaly sem volt egyszerû a Sebesvíz-völgyön lefelé haladni, na most meg aztán! A párom, Robi már ekkorra ötször zakózott a jeges ösvényeken, én egyszer estem. A völgy nagyon meredek, és nagyon csúszós volt. Nagyon óvatosan próbáltunk menni, hát Robinak itt sem sikerült két lábon maradni. De épségben leértünk. A garadnai-vasútállomásnál lévõ ep-nél bevágtunk egy pár pohár forró teát, jó kis hagymás-zsíros kenyeret, aztán megindultunk a nagy emelkedõ, Örvény-kõ felé. Egyáltalán nem voltam edzésben, és nekem elég nehezen ment a felfelémenetel. De aztán annyira elvoltam a gondolataimmal foglalva, hogy valahogyan mégiscsak felértünk a csúcsra. A Három-kúti völgyben az Arany-lépcsõn át felértünk a Bánkúti mûútra, ahonnan már csak pár száz méterre volt a 4. ep. Az 5. ep Csókás volt. Hát ezeken a szakaszokon aztán volt minden: szél, hódara, sár, agyag, víz, hó, latyak, minden. Egy igazi téli túra volt, tavaszi helyett. Így a vége felé már elegem is volt kicsit, de azért biztattam magam, hogy nemsoká célba érünk. Azért a szervezõk talán kitolhatták volna 1 órával a szintidõt a körülményekre tekintettel. Arra készültünk, hogy az idei túrán talán hamarabb beérünk, mint tavaly, erre még rosszabb lett az idõnk. Épp, hogy szintidõben érkeztünk. A célban megkaptuk a kitûzõtt, ami most nagyon szépre sikeredett, és az emléklapot. Pár szelet hagymás-zsíros kenyér (még mindig a legjobb ilyenkor!) pár pohár forró tea, aztán elindultunk hazafelé. Tavaly nem fáradtam el ennyire, de most nagyon. Azért az a sok jeges, havas terep nagyon le tudja lassítani a tempót, nem beszélve a sok kidõlt fáról, amiken a végén már majdnem négykézláb mászva jutottam csak át. A szervezõknek köszönjük a jó szervezést, ismét egy igazán remek hangulatú és kitûnõ szervezésû túra volt! Fényképet most elõször nem csináltam, pedig minden túrán szoktam, már meg is bántam. Remélem más fotózott azért.