Túrabeszámolók


Dunamenti

bambuszTúra éve: 20102010.03.17 19:15:13








Duna menti 35








07:45-re érkeztünk meg Vácra a Piarista Gimnáziumhoz,ahol még javában tartott a szervezõ által a segítõkezek oktatása,hogy mit és hogyan kell csinálni,de 08:15-kor útra tudtunk kelni.A városból kifelé vezetõ mintegy 4 km-en jó kis aszfalt menetben volt részünk,de nem ez volt a túra legkellemetlenebb része.Amint kiértünk a városból rögtön belebotlottunk az 1.ep-be,de a lányok éppen csak kiszálltak a kocsiból,igazából még be sem tudtak "rendezkedni".No, de sebaj megkaptuk a pecsétet és már nyomultunk is tovább a Naszály-csúcs felé.A Naszály-csúcsra felkapaszkodni nem volt egyszerû dolog.Még a felfelé mászásunk elsõ szakaszán utolértük a 2.ep-re igyekvõ pontõrt,akitõl útközben megkaptuk a pecsétet.Pár lépés múlva megkaptuk a 3.ep-re igyekvõ pontörtõl is a pecsétet.Innen kezdett igazán meredekké válni a hegy.Rendesen bele lehetett izzadni.No, meg fáradni.Ezen a szakaszon le is szakadtam a többiektõl,és egyedül folytattam az utam.Miután felkapaszkodtam a csúcsra,megjutalmaztam magam egy pohár teával.Még egyszer visszapillantottam Vác városára,és elindultam lefelé a Török-rét felé,ahol a 3.ep-nek kellett volna lennie.Az erdõbõl kiérve egy hosszú mezõ következett a Gyadai-rét.Itt elég kellemetlen,csípõs,hideg széllel szemben gyalogoltam a Gyadai-tanösvényen keresztül,az Oriások pihenõjén át,a Rockenbauer-kopjafáig.Itt megpihentem egy picit,amíg elolvastam az emléktáblára írott megemlékezést Rockenbauer Pálról,és a Kék túráról.Innen leereszkedve Katalinpusztára a kocsmában kötöttem ki,ahol a 4.ep volt és itt a lányok is a helyükön voltak.Kaptam teát,zsíros kenyeret és már indultam is tovább.Tudtam sokat nem ehetek mert innen megkezdõdik a lassú emelkedés az 5.ep-re.A Bik-kútig és utána kb. 1,5 km-ig viszonylag elég kényelmesen el lehetett sétálni.Ezután jöttek a megpróbáltatások.A meredek hegyoldalon gyalogolva,éppen le nem csúszva haladtam elõre.Mikor azt hittem,hogy már a csúcsra érek,ismét lefelé vitt az út.Majd fel és megint le,aztán hirtelen fel a csúcsig.Ide már négykézláb kapaszkodtam fel.Eszembe is jutottak  a rajtnál a Testnevelés Fõiskolai melegítõbe öltözött lányok.Na -gondoltam- a talajgyakorlat sem maradhat el.De meg lett,fel értem a csúcsra 5.ep.Innen lefelé a jó meredek hegyoldalon fától-fáig haladva -már ha éppen megtartott a fa- leereszkedtem a hegy lábáig.Egy kis jobbra-balra cikk-cakkban haladás után rátértem arra az útra,amin reggel haladtam egészen a város határáig ahol a 6.ep-n vártak a lányok egy pecsétre.Innen a reggeli 4 km-et megismételve visszatértem a Piarista Gimnáziumhoz a célba.A célban miután leadtam a pecsétes lapot,a lányok kedvesen megvendégeltek teára és zsíroskenyérre.Amíg eszegettem és iszogattam megkaptam az oklevelet,a kitûzõt és egy ajit.




Összegzés:


A túra és útvonal jó,a hegymenetek nehezek,erõtpróbálóak


Az itiner jó,részletes, a térkép fénymásolt nem igazán lehet kivenni,hogy melyik úton haladok.Aki tudja nyomtassa ki színesben.


Az ellátás - tea és zsíroskenyér útközbenKatalinpusztán és a célban


vimeo.com/10230038