DBK40
Nem, nem alszok el.. - a 3 órás alvások és az elõzõ nap is éjjelig húzott melózás után az alvással erõsen megküzdök a kényelmesen ringató vonaton Zebegényig. Az iskolaudvaron jól megoldott nevezés, cucclepakolás és indulhatok 8:08kor. Az emlékmûhöz felfelé nagyon csábítóak a padok- legszívesebben menten ledõlnék rá.. de hát nem lehet, tuti a szintidõ duplája lejárna mire felkelnék:) Az emlékmûtõl sárgulás a Bodzás- pihenõhöz ahol Toneszék pecsételnek én meg rendesen megkötöm a cipõm, ideje.. Az Ernõ- forrásig szerpentinezgetek , kóstolgatom a sarat, majd Zebegény szélén a S+en van alkalom az elsuhanó vonatokat nézegetni.
A Borostyán- kövi pihenõnél (ex) földim pecsétel, iszok és nézegetem a következõ 3,3 kmre jutó 455 szintet hirdetõ papírkát. Az jó buli lesz. Ez kell nekem és tényleg ezen a részen voltam a legéberebb a túra során és a legjobban élvezhetõ is ez volt számomra 1- 2 métertõl eltekintve ahol a meredek oldalban menõ úton kellett mûvészkedni. A Hegyes- tetõn szép kilátás, a kilátónál pecsét és igen , a Hegyes- tetõ hegyesebbik felén le. Nem akaródzik lemenni.. havas is, csúszik is, nyûgös is vagyok. Nincs kinek nyafizni úgyhogy lesétálok nyugdíjasan, esés nélkül közben szinte mindenki leelõz aki nem járókerettel indult=) Kövesmezõn tea-csoki, majd tovább. A Zamenhof - kilátó romjaitól az út is romos,vagyis saras az aszfaltnak bizony örülök mikor elérem. A Gerendás büfének szintén,itt egy boroskóla melletti idõzés és vissza a ZN-re. Törökmezõ felé menet felfelé is megcsúszok olykor a vizes talajon, majd a mûútra kiérve lindulok egyenesen azon.. pár pillanat múlva persze kapcsolok, hogy hoppácska vmi csak keresztezzük-öt olvastam.. akkor vissza és tényleg akkora szalagokat lóbál a szellõ mint a huzat. Hiába aki alva túrázik=) Persze Bubuék jó irányba mentek egybõl.. a rutin és odafigyelés kérem:) Még némi erdõzés és a mûút után a Rózsakunyhónál vagyok. Dianás cukrok , pecsét és olyan hihetetlennek tûnik, hogy csak 20 km-t jöttem eddig. Úhh még csak a fele és az idõnek a javarésze.. lassan be kéne érnem nem pedig a felénél bénáznom..a szalagozást követve majd a jelzésen felbaktatok a Gál- hegyre ahol rönkházak sorakoznak. A hegyrõl lefelé meredek - saras lejtõ a villanyoszlopok alatt, ez kitartást próbáló rész. Végre aszfalt és a királyréti kisvasút állomásánál bélyegzés plusz fincsi müzli kólával. Itt többekkel találkozok, a pár km-nyi egyedüli sártaposás után most jót tesz a lelkemnek a beszélgetés. A patak kerülgetés után kiérünk a tisztásra,
ahol szembejön pár kiránduló kutyákkal és szépen folytatjuk a sárgán szemben a lefelé vezetõ ösvényen. Pár száz méter után gyanús lesz , olvasok és háát igen, val.szeg sikerült a szalagozást balra benézni. Na vissza, ez a kis plusz nem derít jókedvre..ébredj már fel!!.. innentõl kettesben folytatjuk, beszélgetve egészen a horgásztóig ahol hirtelen sokan leszünk, a népsûrûséggel pedig együtt jár, hogy alig férünk el a kis dombtetõn:) Innen le ismét csúszós oldal, ezeket ma megnyertem.. totyogás után búcsút integethetünk a pirosnak és a rövid de meredek és iszonyat szétjárt partocskán a Békás- rétnél vagyunk. Innen lejtmenet után hamarosan bejön a zöld és a remény a törökmezei halastóra. Ott pecsét, átlag már rég nem izgatott, ma örülök ha beérek- napot tartottam. Gáborék narancsok társaságában õrködnek, s bevallották locsolták a pályát azért ilyen:)) A narancsot bekapva nekivágok az utolsó felmenetelnek, ez még mindig jobb mint le. Ha fáradt vagyok vagy fáj itt- ott a fel irány mindig jobb. A turistaház mellett elhaladva kellemes út és a tudat, hogy már csak vagy 4 km. A Vizes- árok környékén már úgy gondolom, hogy még sokk a sárból. Nem a finnyásság, hiszen már úgyis térdig saras vagyok esztétikailag mindegy , hogy sár van vagy sem de haladás- ügyileg nem . Az erdészet szétjárta és szabályosan szét... ta az utat, erre nincs jobb szó olyan mérges leszek rájuk,hogy fú csak jönne egy erre biztosan bepofoznám az árokba a természetmegrontót. Morgolódásaim közepette ismét kettesben folytathatjuk és beszélgetés eltereli a figyelmem a bokáig érõ trutyiról. Zebegénybe érve még a kék kútnál beállunk a cipõ- mosási sorba:) Vizes volt már így is a cipõ de legalább egy fokkal tisztább lett. Persze a szalonképestõl messze áll:) Az iskolában pecsét 8 óra 11 percnyi séta után. Hûû ilyen béna 40est se mentem még:D A kilásátok a hegyekrõl szépek voltak, a sártól való szabadulás kilátástalan, a szervezés meg kifogástalan.Ezek után még 6 km és 14,5 órányi alvás behúzva.Hurrááááá:) |
