Túrabeszámolók


PITE 30/20/10

PlecsTúra éve: 20102010.04.09 08:19:16
PITE 30

 

Igazából nem készültem erre a túrára, de a sors úgy hozta, hogy reggel 6-kor mégis az abaligeti Hotel Barlang bejárata elõtt topogtam a szemerkélõ esõben. Elsõ benyomásaim kedvezõek voltak, mert a rajtnál idén nem tapasztaltam a tavalyi lomhaságot, a nevezés idén flottul és gyorsan ment. Lehet, hogy közben az idõjárás is átgondolta a nap hátralévõ részére tervezett programját és megkönyörült rajtunk, mert mire lebonyolítottuk a pár perces nevezést, az esõ szinte elállt. A kezdeti pár száz métert ugyan még így is csepegõ esõben tettük meg, de aztán elállt, és a cél elõtti pár száz méterig már nem is volt szerencsénk az égi áldáshoz. Õszinte leszek: nem hiányzott! :-)

 

A túráról már többen írták itt elõttem, hogy sáros volt, s hát ez ügyben én sem tudok sok újat mondani… A korábban leesett irdatlan mennyiségû hó és a hõmérõ pozitív tartománya valahogy nem tudtak békésen zöld ágra vergõdni, a hó gyors olvadásnak indult, s gyakorlatilag a túra jelentõs része olyan volt, mintha folyamatosan egy patakmederben gyalogolnánk. Felfelé szembe jött a víz, lefelé hátba. Azon a nagyon kevéske vízszintes szakaszon pedig, amit érintett a túra, nem jött se szembe, se hátba, ott egyszerûen tócsákban állt a lábunk alatt, bokáig érõ sár formájában…de hát igazából nem volt mindez meglepõ, mert úgyis valami ilyesmire számítottunk!

 

Ez rendben is volt egy darabig, a Lóri kulcsosház után viszont tovább fokozódott a helyzet, mert bár már a patakvölgybe vezetõ út sem volt egyszerû, de a völgy maga volt a tömény kihívás: az út ide-oda cikázott a patak két oldalán, s bár ez önmagában nem egy nagy was ist das, gondolom nyáron egyszerûen át kell lépni a patak fölött és ennyi… Csakhogy most nem nyár van, s ez a kis patakocska néhol két méter szélesre és majd’ fél méter mélyre duzzadt… Ekkorát max Góliát tudna lépni, õt viszont ezúttal nem láttam a túratársak között :-) Szóval volt kihívás bõven, bátran kijelenthetem, hogy aki száraz zoknival jutott a patakvölgy végére, az joggal lehet büszke magára! Én ezek közé tartozom, igaz, cserébe mindezért nagyon lassan haladtam, mire kiértem Mecsekrákosra, menetidõ szerint már valahol egészen másutt kellett volna lennem… :-)

 

Tavaly ez a patakvölgy nem volt az útvonal része, nem tudom, hogy idén miért került bele, talán nem a legjobb idõzítés volt ez most a változtatásra… Változott tavaly óta az orfûi EP helye is, az viszont nagyon jó volt, mert a tavalyi elég hányadék körülmények között mûködött, a Mecsek Háza elõtti asztalka sokkal kulturáltabb volt! Orfûtõl megint változások voltak az útvonalban, másfele kellett menni, mint tavaly, nem tudom az okát, de biztos volt neki…

 

Sajnos a célban megint a „szokásos” sorban állás várt minket, de idén mintha egy kicsit ügyesebb leány osztotta volna a kitûzõket, mint tavaly, azt hiszem, idén ez is gyorsabban, elviselhetõbben ment. Ami viszont állandó: a célban kapott almás pite tavaly is és idén is kifejezetten finom volt, jó sok almával a közepén! Minõségi a cucc!

 

Mivel a képek beszúrásával egyelõre itt ezen az új felületen nem boldogulok, aki a túrán készült képeket akar nézegetni, annak minden, amit a túráról tudni kell illetve további képek itt: www.plecs.hu