Mizse 40
Ez a hétvége igazán nem szûkölködött számunkra vonzó túralehetõségekben, de miután az ember egyszerre csak egy helyütt lehet, úgy döntöttünk, hogy Mizsén bukkanunk fel a hétvégén.
A helyi iskolásokkal már kora reggel is megtelt iskolában a rajt frappánsan és gördülékenyen ment, úgyhogy hamar nekiindulhattunk a távnak. Érdekes volt, hogy a város Polgármesteri Hivatalától alig 100 méterre, az Iskola-tó partján már olyan tájon találtuk magunkat, mintha valahol a puszta közepén lennénk, pedig hát dehogy voltunk távol mindentõl, gyakorlatilag ott álltunk még a város közepén…
Ahogy haladtunk kifelé a település házai között, portánként nem egy, de nem ritkán három vagy akár négy különbözõ méretû és fajtájú kutya ugatása kísérte utunkat, s ébresztette a háziakat, szerintem a kivezetõ út mentén sokan nem aludtak szombaton túl sokáig… S éppen azon morfondírozgattunk, hogy mi még a mezõny eleje vagyunk, mi lesz, mire ideér a vége…szerintem pár bõszebb eb és pár környéken lakó tuti idegösszeomlással zárta a napot! :-) De hát ha valaki sok kutyát tart, annak néha vannak árnyoldalai….
A túráról mit is mondhatnék? Tipikus alföldi, aki járt már alföldi túrán, annak ennyi infó elég is errõl talán… Maguk a rendezõk is azt mondják, hogy Lajosmizse környéke nem bõvelkedik extra látnivalókban, s bár ezzel nem is vitatkoznék, azért a túra korántsem volt unalmas. A Tanyamúzeum és az útmenti sok vaddisznó kifejezetten tetszett, a Kulapitye nevû, nagyon ízes hangzású ellenõrzõpontra meg már otthon gyúrtam, hogy ez vajon mi lesz, de legnagyobb sajnálatomra csak egy személyautó elõtt álló pontõr volt – teszem hozzá: aki viszont kérdésemre nagyon kielégítõen el tudta mondani, hogy mi is az a Kulapitye…
Na jó, a teljes igazsághoz tartozik, hogy az M5-ön átvezetõ hídtól a Lajosi erdõig, a Pusztatemplomtól Felsõlajosig vagy éppen a Felsõlajosról Lajosmizséig vezetõ egyenesekben azért nem rágtuk rojtosra a körmünket az izgalomtól, némelyik útszakasz talán már kissé ingerszegény is volt, de hát ahogy szokták mondani: ennek is meg van a maga szépsége, csak észre kell venni…
Amit nagy sajnálattal konstatáltam, ami sajnos az egész Alföldre jellemzõ: ahogy beérünk egy erdõs területre, azonnal rengeteg szemetet látunk, az Alföld egészére jellemzõ sajnos, hogy az emberek az erdõbe hordják a szemetet…
Jártam már pár alföldi túrán, ez sajnos mindenütt így van, úgy tûnik ez alól Lajosmizse környéke sem kivétel, a helyiek itt is elõszeretettel hordják a szemetet abba a kevéske erdõbe, ami a környékükön van. Mindenesetre ez a látvány nagyon szomorú, még akkor is, ha a Mályvádon minden évben megcsodált, a Doboz nevû település határában évrõl évre növekvõ szemétkupac méretét itt még nem sikerült megközelíteni, de reméljük, hogy nem is ez a cél! Az mindenesetre nagyon tetszett, hogy a szervezõk az itinerben elnézést kértek a szemétért „a település nevében”, s arra is utaltak, hogy a tervek szerint a szemét tavasszal el lesz takarítva… Hát úgy legyen! Kitartást hozzá! Mindenesetre a szemétmentes állapot nagyon jót tenne a tájnak!
A szervezõk honlapjáról azt is megtudtam, hogy a Lajosmizse térségében található útszéli keresztek száma országos viszonylatban is magas, errõl a túrán is meggyõzõdhettünk: utunk során seregnyi különbözõ méretû és formájú útszéli feszülettel találkoztunk! Viszont tettünk más megfigyelést is: Lajosmizsén nem csak az útszéli keresztek, de a piros kocka Ladák száma is kiugróan magas, egyszerûen nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen sokszor találkoztunk ezzel -a ma már egyébként egyáltalán nem gyakori- típussal a tanyavilágban. S a szín is fontos, mert bár láttunk kéket is, meg fehéret is, de tutibiztos, hogy pirosból van a legtöbb! :-)
A szervezõkrõl csak annyit, hogy érezhetõen a szívük-lelkük benne volt ebben a túrában, s ez minden egyes percben visszaköszönt, a fogadtatástól az ellátásig, ennyire segítõkész, kedves és szívélyes rendezõgárdát, mint a mizsei, nem sok helyütt találni az országban, úgyhogy már csak ezért is további sok sikert kívánok nekik ehhez a túrához, kívánom, hogy még sok évig folytassák! Ha így lesz, egészen biztos, hogy alkalomadtán mi is visszatérünk!
Mivel a képek beszúrásával egyelõre itt ezen az új felületen nem boldogulok, aki a túrán készült képeket akar nézegetni, annak minden, amit a túráról tudni kell illetve további képek itt: www.plecs.hu |
