Túrabeszámolók


Téli Mátra

panferikTúra éve: 20062006.01.29 21:48:47
Megérkezésünk után megkerestük az Erdészeti Szakközépiskolát ahol a szállásunk volt.
Megtörtént a szállásfoglalás, majd a nevezés is. Itt már lehetett sejteni, hogy PROFI szervezéssel van dolgunk és a segítõk kedvesek és türelmesek voltak (ami a BUÉK 20 után igen jól esett, az utolsó állomáson a pecsételõ ember inkább az ismerõsével tárgyalt ahelyett, hogy a túrázókra figyelt volna).
Rövid eszmecsere után elfoglaltuk a szálást, majd a Benevár étterem megkeresésére indultunk, mert kedvesem (Timmon) utána nézett, hogy milyen éttermek vannak és ez volt a legmegfelelõbb az ízlésünknek. A választás jónak bizonyult: egy kulturált, közepes árfekvésû, az adagok elég tartalmasak, egyszóval ajánlom mindenkinek.
Vacsora után hazatértünk ekkor immon és Chrispooh nekiállt a térkép tanulmányozásának ill. az útvonal berajzolásának.

Reggel 06:30 volt amikor kellett volna kelni, de a hideg miatt senki sem akart felkelni. A hétórás indulás helyett fél nyolckor indultunk el. Menetközben egy vonat is hátráltatott bennünket, de kb. 8 óra körül már rendben elindultunk a Z+ jelzést követve. Elsõ állomás felé kb. félúton a Haluskás rétnél két vágtázó alak egy Toronyember és egy lábait kapkodó Nyúl (Atom és Whiterabbit) haladt el mellettünk. Nagyon megörültem a futóknak, akik két szó váltása után robogtak tovább. Sajnos más ismerõs emberrel nem találkoztunk. Tovább haladva elértünk a befagyott Nagypatakhoz (lásd galéria). Elérkeztünk Lajosházára itt volt az elsõ ellenõrzõ pont. A 26 km táv itt levált, mi mentünk tovább a 36- ill. 42 km teljesítése felé. Itt összevetettük a tervezett és a valós idõket arra az álláspontra jutottunk, hogy ilyen tempóval nem tudjuk befejezni a túrát, tehát gyorsítani kell.

Nagyon szép helyen vitt az utunk a régi vasút romos hídjain keltünk át itt már emelkedni kezdett az út kedvesem ezt meg is érezte, és erõs rosszullét fogta el.
Ekkor a csapatszellem ismét segített (jó egy ilyen csapat Hunrun és Futanet-Fórum tagja lenni) Chriss anélkül, hogy kértük volna ott segített ahol tudott. Egy kis banán evés és iso ital fogyasztása után lassabban, de folytattuk a Vadvirág Turistaházhoz a hátralévõ mintegy egy kilométernyi utunkat. A Turistaházban egy rövid értekezés után a két 42 km-es távot választó társunk elhagyott bennünket, hogy a távot tudják teljesíteni (Drfitz, Chrispooh). Az ellenõrzõ lapot a fiúk vitték tovább mondván nem biztos, hogy a Timmon állapota miatt végigmegyünk. Én meg maradtam kísérõnek a két lány mellett (Timmon és Durocelnyuszi). Itt még mi hárman elidõztünk egy kicsit. Mindenki evett és ivott egykicsit, majd megtöltöttük a kulacsunkat teával és indultunk tovább.

Darázs-hegy, piszkés-tetõi csillagvizsgáló érintésével elértünk a Galyatetõre. A Gertrúd presszóban volt az ellenõrzõ állomás. Innen elindulva egy borzalmas, de szerencsére sérülésmentes esetnek voltunk szemtanúi. Egy felelõtlen apuka a kb. 5-6 éves gyermekét egy ufón, szánkóztatta, majd elengedve nevetett az anyukával együtt, de amikor a gyermek a lábát lerakta a szánkó irányt változtatott ekkor már komolyra fordult a dolog. A gyermek egyenesen egy nagy fa felé vette az útját. Itt már mind a két szülõ rohant, de sajnos nem érték utol az egyre sebesebben száguldó gyermeket. Ekkor a gyermek valami sugallatra ismét lerakta a lábát így a vállával érte el a fát és semmi sérülés nem érte. Hát nem tudom megbeszéltük egymással ilyen fás helyen ilyen kis gyermeket, egyedül nem lehet elengedni. Nemsokkal eztuán Durocelnyuszi átment angyalkává.Egy régi nagy álmát váltotta valóra.
Innen tovább menve elértük a Csór-hegyet ahol is a söprögetõk utolértek. Felhívták a figyelmünket, ha nem sietünk, akkor nem kapunk a Vörösmarty Fogadónál pecsétet. Timmon állapotát látván egy kis kerülõ utat javasoltak, ami sík terület volt így egy kicsit jobban tudtunk haladni. Ekkor már mindkettõnknek át volt ázva a cipõnk ill. bakancsunk a nadrágszárunkon pedig kb. negyedkilós jégképzõdõt. A Fogadónál nagyon finom erõleves visszaadta az erõnket majd a söprögetõk megvigasztaltak csak egy ki emelkedõ, van már csak hátra. Ez plusz erõt adott, ami jól is jött ugyanis az utolsó 10 km a legnehezebb távnak bizonyult, mint utólag kiderült.

A Nagy-Hidas patakon átkelni, kötélen lógva csúszós jeges oldalfalú mélység felett átkapaszkodni valamint a kötélen leereszkedés elég nagy megpróbáltatás eléállított bennünket. A Gyökeres-forrásnál megtaláltuk a cél elõtti utolsó ellenõrzõ állomást. Az utolsó állomás után már egész jól lehetett haladni csak vigyáznunk kellett, mert a hó alatt végig jég volt. Itt már a fáradtságtól is többször megcsúsztam több esetben csak a fák mentettek meg a patakba eséstõl. Egy helyen nagyon feltorlódott a túrázó társaság a cél elõtt kb. másfél km-nél egy tükörjeges vízátfolyáson kellett áthaladni. Itt mutatkozott meg a túrázók összefogása egymás segítésével gyõztük le az átfolyást. Felemelõ pillanat volt minden személy áthaladása. Köszönjük a sok ismeretlen személy segítségét, aki itt és az út folyamán a segítségünkre volt. Ezen a ponton utolért a két 42 km-t teljesítõ társunk innen már együtt folytattuk az út hátralévõ részét.

Beérkezésünk után a rendezõk nevünkön szólítva átadták az oklevelet és a teljesítményt, igazoló érmet, ekkor szóltam, hogy mi hárman nem a 42 hanem „csak” a 32 távot teljesítettük és mi ezt kérjük, mert ez jár. Rövid várakozás után megkaptuk az új oklevelet és a kitûzõt majd a tartózkodás meghosszabbítása után vacsorázni mentünk.
Megünnepeltük a táv teljesítését a fent említett étteremben, ahol élõ zene mellett elfogyasztottuk a vacsoránkat. Ahol elmeséltük egymásnak a Túrán történteket.
Képeket a www.hunrun.com/galeria alatt lehet megnézni