Túrabeszámolók


Cinege 40/25/10

tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.04.11 11:12:35

Cinegeföldi teve menet szódavizes oázisok között


Kellemesen hûvös volt a reggel kiváló futóidõvel kecsegtetve. Késõbb a nap is ki-ki sütött helyenként, szóval az idõ hozta magát.


Sajna a térkép már elfogyott (pedig nem a végén indultam). Ez kissé lehangolt, viszont volt WC, ahol könnyítve magamon feldobódtam. Az elsõ pontig  a Békás tó s az utunkat balról kisérõ erdõs löszfal kínált látnivalót. A cinege patakot a cinege hídon át kereszteztük s jött is az EP, ahol Balaton szelet s szódavíz volt az ellátmány. A csokit meghagytam a többieknek a szódásszifonból pedig nem tudtam jót inni (pohár sem nálam, sem a pontõröknél nem volt). Meg is ijedtem, mert minden nélkül indultam el, s féltem ha ez így lesz késõbb is ki fogok szikkadni. 


A következõ szakasz egy kellemes, szépen kialakított tanösvényen vezetett, ahol egy halványan haldokló ibolyaföldön is átcsörtettem. Aztán jött a cinege forrás s újra átkelve a patakon a 2. EP. Ez volt az egyetlen frissítõpont, ahol végre rendes víz és pohár is volt. Púpjaimat alaposan feltöltve indultam tovább. Egy szép erdõn vezetett át az út, ami sajnos hamarosan átment fejszés "barátaink" pusztításának nyomaiba. Ha lekaszálják az erdõt legalább méltósággal, rendet hagyva maguk mögött tennék. Ilyetén keseregve és morogva magamban értem el az Ali rétet, ami viszont gyönyörû. Kis tóval, fennséges fákkal a közepén üdítette a lelket. S folytatódtak a kellemes élmények a Flóra hegyre felfelé. Kissé húzós, de gyönyörû, horhosokkal sûrûn megszórt erdõben vezetett az út. A tetõn sajnos véget ért az erdõ s jött a ronda kilátó s a még rondább adódorony. Pedig a tetõrõl fenséges kilátás kínálja magát. Ráadásul pontõr sehol. Mondjuk az nem is, de az innivaló már kezdett hiányozni. Vissza kicsit az erdõhöz s a sárga szalagokat követve le a betonútig kellett menni. Néha gáz volt, mert térkép nélkül s az el-el tûnõ szalagok mentén nem volt egyértelmû, hogy jó felé megyek-e. Leérve a betonútra, ahonnan indultam a Flóra hegyre, már ott volt a pontõr csapat. Szódavizet nyakaltam (bár fele mellément, mert pohár itt sem volt) s nyomtam tovább Jabapuszta felé. Újra elbizonytalanodtam kissé, mert az itiner szerint 500 méterre kellett volna jönnie. Volt az több is, de megvolt végre. Átnyomakodtam a házak között s kezdtem felfutni egy alattomos, jó hosszú s ráadásul még erõs szembeszeles emelkedõn. Aztán be az erdõbe jobbra egy helyen s újra a szalagvadászat. Szerencsére minden, többek között Balatonendréd is a helyén volt. Az Endréd büfé közben nevet változtatott így páran keresgéltük (itt találkozott a 40-es és a 25-ös táv), pedig az orrunk elõtt volt. Újabb szódavizes púpfeltöltés, némi sós süti elfogyasztása s félve a lemerevedés okozta kínoktól a gyors továbbhaladás mellett döntöttem. 


Innen a piros 3szöget kellett követni. Egy finom emelkedõ és erdõs szakasz, szántóföld és újra erdõ, valamint a túra elején lehagyott rövidebb távosok újra lehagyása volt a program. Egy keresztezõdésben el is bizonytalanodtam, valahogy nem volt jelezve. Azért meglett az M7-es hídja. Alatta átbaktatva éles jobbkanyar, majd balkanyar az erdõbe. Némi kerengést követõen jött a Borsodi pihenõ, ahol 2 Timi is volt, s akikrõl kiderült, hogy nem is Timik. De kedvesek voltak, adtak a saját sós sütijükbõl és persze ittam is. Igen szódavizet. Ekkorra a sok szóda már minden nyílásomon jött kifelé, de a víz meg nagyon kellett. S innen ahogy a lányok el is igazítottak, már nem volt szalag sem. Szerencsére tavaly a Fejérkõ túrán jártam erre (igaz az ellentétes irányba vezetett) így a vaskeresztrõl volt már fogalmam. Csak meg kellett találni. Kb. 1 km.-el mentem mellé egy helyen, hiába ekkor már fáradt voltam. De mi van ha nincs korábbi tapasztalat. Akkor bizony a teve vakrepülése szám jött volna. Szóval legalább a 40 km-en indulóknak kéne térképet biztosítani. A kereszttõl már egyértelmû volt a sárga s innen az út is lefelé vezetett. A szép kivitelezésû zamárdi kilátó volt az utcsó pont. Kb. 2 Km. még s a templom mellett az iskolában vár a jól megérdemelt oklevél, kitûzõ, s némi kaja.


Köszönöm a lelkes rendezést, jól megszervezett túra volt. Futóbarátnak azért nem nevezném, de ez nem is így volt meghirdetve. Jó a szódaviz, de ha mondjuk minden második ponton vizet is adnának, az lenne az igazi. A térkép nélküli szalagozás (a végén meg az sem) azért elég spártai megoldás. Nekem most szerencsém volt, de egy hosszabb túra végére én ezt rendezõként nem kockáztatnám meg. A terep tipikus Balatonkörnyéki, de én ezt is szeretem. S még egy aprócska kritika. Az itinerben sehol nem találtam távadatokat, s bárhol kérdeztem a pontõrõket, nem tudtak ebben segíteni. Bár cinegét nem látt az út során sehol, mégis jól éreztem magam a túrán, kellemes volt.