Túrabeszámolók


Határjárás 25

biborTúra éve: 20102010.04.11 20:58:29

Határjárás 25


Köszöntjük önöket irodalmi reggelünkön- ez jutott eszembe a rajtban. Mennyi részletes leírás és kiegészítõ infó....aztán persze rájövök, hogy kell is ennyi. Aszfaltcsíkok kergetése és az elején talán a Határ úton balra szalagozás a susnyásba. Az összes elõttem menõ lázasan nézi a térképet – leírást hogy mi ez. Nézem én is, de nincs letérés, biztos vmi másik rendezvényhez tették ki. A Határ úton úgy megyek végig, hogy 1 követ se látok, az említett házszámot már elhagytam mire észbe kaptam. A Pusztakúti úton szintén.. ennyire nem figyelek? Kõ- hiányom nem csillapodik, kárpótlásként legalább emelkedik az Ürömi út. A lakóparknál tovább olvasok- megyek a Holló- közig ami a leírás szerint „ zsákutca de minket ez sem zavar”. Dehogy zavar! Az sem zavar, hogy a kerítés mögött kell egy dugi ösvényre betévedni ami rögvest az ürömi tanösvényre juttat. Na, határárok megvan és nemsokára nagy örömömre szembesülhetek az úgy hiányolt Határkõvel. Formás darabka, az írást nem lehet rajta elolvasni de mégiscsak egy határkõ amit észrevettem: )

Az elsõ betû-szám is megvan a betûvadászati játékon. A kövekre 22 betût helyeztek ki ebbõl kell 3 szavas mondatot kirakni. Nem kötelezõ, de ha már van miért ne irkálnám õket? A Péter- hegyen kód írás. A papírokat nem érdemes mélyen elásni, mivel a 27 km alatt van 5 e.p., 11 bója meg 22 betû..A fenyvesbõl kiérve még egy kõbánya és a Határkõ utcán vagyok. Persze megyek a boltnál egyenesen, nehogy elszalasszam „a 124-es határkõ által nyújtott élményeket”. :) Az ürömi vasúti megállóban emberes pont elõször – kis várakozás és pecsét helyett matrica van rajta  a 132. kõvel. Az azonban odébb van, addig a Solymárvölgyi úton ugatnak a kutyák bár annyira nem intenzíven ahogy a leírásban szerepel. Biztos berekedtek már a sok megugatni- enni való turistától: ) A téglagyárnál találkozunk a K-el, de nem sokáig boldogít minket hamarosan ismét a jelzetlen határárokban emelkedünk. Tetszik a jól járható kis ösvény majd felérve „komoly emelkedõ elé nézünk”. Meg kell hagyni valóban jóféle partocska.. Megyek ahogy jólesik, magamra figyelve s nem a körülöttem lévõkre. Mindegy ki hogy megy fel,hol áll meg vagy szalad neki, önzõ módon felérek a bójához, írok és azonnal indulok tovább. Az elsõ „húazannya” emelkedõ után mindig jobban érzem magam- most is. A széles gerincúton öröm sétálgatni, hamarosan elmaradnak az emberek és magam maradok a virágokkal, zöldellõ fákkal. A Virágos- nyeregben újabb matrica amin a nemrég látott 141-es kõ van. A Vihar- hegy aljánál nem érzek „belsõ kényszert” az oda- vissza 100 méteres kitérõ megtételére a 149.-es határkõ megcsodálásához: ) Helyette felmegyek az említett hegytetõre ahol feltûnik elõttem 2 ember és egy újabb bója. A lemenetel kissé nyögve megy, a jobb lábamnál fájdogál a csont- megállok megnézem mi újság – elõször azt hittem a cipõ nyomja. De nem, jóval felette. 50-50es taktika jön – vagy elmúlik vagy megszokom. A 3ashatárhegyen felírom a kódot, iszok és olvasom:jobbra fordulunk és rátérünk a kék körútra. Az emlékmûnél állva rátérek az ösvényre ami jobbról van és a végén látszik egy szalag, ez már a KC. Odaérve látom, hogy visszafelé van még szalag- hm akkor arra kellett volna menni? De akkor miért nem az volt h egyenesen továbbmegyünk a jobbra helyett? Néhány méterrõl van szó, de ha ez erdõben- bozótos részen van akár el is lehetne kutyulni. Bár lehet én komplikálom túl a nem annyira kipihent agyammal: ) Tovább a szalagozáson nemsokára az Újlaki-hegyen vagyok. Errõl az oldalról se jöttem még, de így nem is magas és nem is meredek: )

Az oldalában sötétlila nõszirmok virítanak.. nagyon szép látványt nyújtanak a köves ereszkedés kevesebb élményt jelent, sehogy sem tetszik a lábamnak. A Határ- nyereg elõtti rész fõleg.. Innentõl végre felfelé határozottan kellemesebb a Homok- hegyig. Az oda- vissza szakaszt megjárva a vadaskerti emlékmû után a vitorlázóreptér mellett visz az út. A sok kiránduló- futó ember után jólesik a Kõhegyi- út csendes magánya. Jó egyedül - elõjön az antiszociális lényem: ) A Hûvösvölgyi út elõtt pontõrös pont csokistul, innivalóstul. A Báthori utca elõtt hosszabbítok a szemetesig vagy 10 métert aztán a rigófüttyös utcából felmászok a Fazekas- hegyre . A 2 keresztbe kidõlt fát át nem lépem inkább megkerülöm- a lustaság ha fájna..: ) A tetõn szembetalálom magam egy nagy gödörrel de az emberbarát szervezõk a szélén szalagoztak nem toronyiránt fel- le. A SCre érve nem ijedek meg hiszen a leírás is említi : nem fog sokáig tartani. A Villám utcán cseppet se villámként húzok le a Nagyrét úthoz. A K-et ily módon keresztezve hamarosan marha nagynak tûnõ part örvendeztet a Határ úton. Az aszfalt csalóka, messzirõl sokkal magasabbnak látszik. Fent megállok és visszanézek, az út elején jövõ miniemberekre: )  A Feketerigó utcában furcsálom, hogy papírt nézve jönnek szembe- kiderül vannak akik direkt fordítva járják végig. Az se lehet rossz móka: ) A játszótér után a Feketefej utcán maradok ahol levadászok még egy betût a határkövön. A 189. után a lovarda mellett ismerõs jelzetlen út- erre volt egy kis önálló tájékozódgatás a kilátók túrán. Rájövök, hol lett volna célszerûbb balra fordulni a vadasparkhoz.. .mondjuk a szalagozáson sokkal rövidebb mint amit akkor kerítettem: ) Valamikor, a régi szép idõkben P és talán Z? jelzések jöhettek erre néhány maradványból ítélve. A parkolóban 2 lány matricáz és mondják hogy még 10en se mentek el eddig. Finom szõlõcukor után továbbmegyek a S+en majd  kivárom amíg az állandó forgalmú Budakeszi úton van olyan kedves sofõr aki hajlandó megállni a zebra elõtt és átengedni..A jelzetlen ösvényen már végképp ráállok megfigyelõs –üzemmódra és sokkal jobban figyelem a környezetet nem csak félvakon jelzésre tapadva sietek. A 214-es kõ beljebb van az úttól ezt azért nem vettem volna észre ha nincs bója a fán. A János- hegy pontõrei fáznak, én már nem szerencsére. A nap süt hétágra, a felhõk még csak gyülekeznek, remélem kibírja az esõ amíg beérek: ) Az utolsó matrica begyûjtése után csak bõ 2,5 km maradt hátra. Az adótoronynál az utolsó betû is a helyére kerül : 1872 Budapest egyesítése. A KCon folytatom a Sport Hoteltõl és Normafa elõtt még némi megfontolnivaló akad: a KC kicsit letér balra félszáz narancssárga krepp papírral kiszalagozva. Viszont a régi KC még egyenesen ment. Meg a határkövek is egyenesen vannak. Maradok fent és még begyûjtöm néhány határkõ látványát a Normafa elõtt. A 228.as számú az út közepén ma az utolsó.. nem tudom mennyit láttam a 82-bõl de úgy gondolom az elsõ néhány elmulasztása után majdnem minden útbaesõt kifigyeltem: ) Az Eötvös úton a jobbkanyarodás elõtt annyi kék krepp szalag van, hogy egy lagzira elég lenne dekorációnak! A beérkezett tájfutók által birtokolt iskolában külön asztalnál van a túra célja. Sor nincs, tea – kenyér van. A Bp. kupa füzetébe is matricát adnak. Érdekes volt ez a 27 km, egyedi megoldásokkal, nagyrészt számomra nem ismert utakkal, sok virággal- zölddel, A leírás –szervezés hibátlan, látszik hogy alaposan bejárták az útvonalat. Szupi és változatos séta volt: )