Túrabeszámolók


Soproni IVV túra

nafeTúra éve: 20102010.04.13 19:25:10

Sopron IVV 18-as táv


GPS-el mért távolság: 17,3 km; a barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 530 m.


Az elõzõ napinál barátságtalanabb idõben értem Sopronba. Nem elég a hideg szél de még a nap sem sütött. A nevezés kicsit nehézkesen, de rövid idõ alatt megtörtént. A nevezési lapon, csak egyesület, vagy szervezet nevének volt hely, plusz aláírás. Mondjuk az enyémet nem is tudták elolvasni, bár az is igaz, hogy ez a személyigazolvány készíttetésnél az okmányirodásoknak sem sikerült, pedig ott nyomtatott betûkkel is be kellett írni a nevet. Az igazoló lapra sem került sorszám, ami az ellenõrzõ pontokon okozott egy kis problémát. A lényeg az, végre nekivághattam a távnak. Beleolvastam az itinerbe, ahol szépen feltüntették, melyik utcán kell menni, mikor melyiket kell keresztezni, hol merre forduljak. Ennek más túrán is örülnék. Nos ettõl kezdve csak néha, ellenõrzésképpen vettem elõ a leírást, mivel a kiváló útvonal jelölés miatt nem volt rá szükség. Egyébként ezen itiner alapján, turista térképpel, jelölés nélkül is végig lehetett volna menni az útvonalon.


Szaporáztam lépteimet kifelé a városból. Gyorsan begyûjtöttem az elsõ pecsétet, s végre magam mögött hagyhattam Sopront. Az útvonal kellemes. A második ellenõrzõ pont helyén tanácstalan páros. Itt kéne lennie a pontnak de sehol senki. Leírás, térkép elõ. Hát igen, valóban. Mire megegyeztünk megyünk tovább, s majd a második érintéskor kérünk pecsétet, megérkezett a két pontõr. Kiderült, fél tízre kellett érkezniük, s a kilenc óra tízes érkezéssel, mi voltunk túl gyorsak, csak hát sehol sem szerepelt a pontok nyitvatartási ideje.


Kis beszélgetést követõen gyerünk tovább. Szép völgyben kaptathattam. Rövid idõ múlva, a következõ ponton is meglepõdtek a korai megjelenésen. A zöld jelzés is szép, viszont a negyedik ellenõrzõ pont után jött a túra legszebb része, a most éppen kék jelzésen (nem rég még piros volt, de szerencsére a tavalyi kiadású térképen már átvezették a változást), az Iker-árok. Gyönyörû. Lefelé menet, jobb oldalon sûrû, sötét fenyõerdõ kapaszkodik fel a hegyoldalra, balra a 15-20 m mély vízmosás, sok-sok bedõlt fával, a túloldalt világos vegyes erdõ. Ha nem a természet hozta volna létre, azt mondanám rá, hogy giccses. A völgyben találkoztam elõször virágzó madársóskával. Itt-ott megálltam leszakítani néhány levelet. Finom. Elég hamar rájöttem, 2007-ben már jártam itt a Ciklámen 40 teljesítménytúrán, csak akkor a pontatlan itiner miatt történt elkeverés következményeként (nos ilyen elkeverés most nem fordulhatott elõ).


Sajnos hamar kiértem a völgybõl, s visszaértem a második ellenõrzõ ponthoz, ahol igencsak maszatos kezû pontõrök fogadtak. A gyerekcsapatoknál, nem csak az igazoló lapra, de a gyerekek kezére is kellett pecsételniük. Ezután egy másik útvonalon ismét felmentem a Károly-magaslati parkolóhoz, ahol meglepõdtek a gyors visszaérésen. (Pedig, mivel Ervin nem volt velem, így 5 helyett, csak 4,6 km/h-s átlagot mentem.) A pecsételés után vásároltam egy kis elemózsiát, s mentem tovább, föl a hegytetõre. A hideg szélben, a nem igazán jó látási viszonyok miatt mellõztem a kilátót, s elindultam lefelé.


Mennyivel kényelmesebb a kék háromszögjelzésen lemenni, mint a sárgán! Kellemes gyaloglás után visszaérkeztem a városba, megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet, s besétáltam a célba.


Átvettem az emléklapot, kitûzõt, megkaptam a pecsétet a kupalapra, s Pest felé vettem az irányt. Tulajdonképpen a kupa miatt vállaltam be ezt a rövid túrát a Soproni-hegységben, nem szeretnék úgy járni, mint tavaly, amikor alig jött össze a teljesítés. Nem szívesen utazom ilyen rövid túráért ilyen sokat.


A túra vonalvezetése, a Soproni-hegységhez képest nagyon látványos, kellemes. Ahol csak lehetett, még a városon belül is kerülték az aszfaltot.


A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 450/400 Ft-ért szürkeárnyalatos fénymásolt, elég gyenge minõségû, de használható térképes igazolólap, kiváló itiner, kitûzõ, emléklap, (saját térkép használatát mellõzhettem), szuper útvonal jelölés (aki itt el tudott tévedni, az valószínûleg a saját szobájában is megteszi ezt!). A Károly-magaslati parkolóban büfé, barátságos árakkal. Probléma viszont az Interneten megjelent kiírás hiányos információtartalma (a rajt helyen, a távokon és a szinteken kívül semmi).