Gerecse 50 2010.04.17.
Olvasva a beszámolókat 6 órai rajtot terveztem,mivel a tömeget nagyon utálom,viszont maga a túra érdekelt.Volt némi elképzelésem arról mi vár rám a Jubileum Parkban,de a valóság sokkal durvább volt.Már az oda vezetõ úton láttam túrázókat,néztem is,mi a fene,6 elõtt is el lehet indulni?Aztán mikor bekanyarodtam a parkolóhoz….Mint a búcsúban,ezer ember,a helyi szpíker hangja üvölt a hangfalakból:”már túl vagyunk 400 indulón”….Mi van?Hova jöttem én….?
Ennyit a mezõny elõtti rajtról…..
Maga a rajtoltatás amúgy nagyon gyorsan megtörtént,jó sok helyen lehetett nevezni,nem is volt ezzel semmi gond.Fizetsz,megkapod a térképedet(nem térképmásolat,nagyon sok adat-becsatlakozó más jelzések,stb.hiányzik róla),ráírod a rajtidõdet,nevedet egyebeket,aztán már mehetsz is.
Már a városban nagyon durva volt a helyzet,hömpölygött az emberfolyam a hegyek irányába,elõzni max. az úttestet használva lehetett,ugyanis a jó turista(nem túrázó)csapatok maximálisan kitöltötték a rendelkezésükre álló teret,jelen esetben a járdát.A gyorsabbakat nem észlelték,ha igen,akkor meg nem vettek róla tudomást.Persze ment mindenki amerre látott,ki,hol ismerte a rövidebb utat.Kiérve a városból aztán az eddigi elõzgetéseknek vége szakadt,elõre nézve láthattam hogy innentõl semmi értelme.Mint amikor egy nyári vasárnap este jön haza az ember Csopakról Gyõrbe:100 km egybefüggõ kocsisor,lehet elõzni,de sok értelme nincs……
Így jutottunk el elsõ ellenõrzõ pontunkhoz a János-forráshoz,szép nyugodt sétálós tempóban.A pecsételés itt is flottul ment,a tömeg ellenére sem kellett egy percet sem állni.Forrás után aztán megdõlt az a mítosz,miszerint a Gerecse túrán kizárt az elkeverés.Jött egy keresztezõdés,ahol a fele nép határozottan ment egyenesen,a másik fele meg ugyanilyen lendületesen jobbra.A kapott térképen amúgy nem szereplõ piros karika jelzés vitt egyébként jobbra,és egy fán ott volt a felirat:Gerecse 50-20-10 erre.Hát akkor erre.Az látszott hogy valamikor el kell érnünk a piros keresztet.Az út hamarosan egy éles kanyarral visszafordított bennünket eddigi irányunkkal szembe,majd pár méter után volt egy jobbos,ahol a fán piros négyzet(!)jelet lehetett látni(térképen se híre se hamva),na meg lehetett egyenesen menni egy frissen megtisztított ösvényen-ahol meg jelzés nem volt.Na itt aztán volt agyalás rendesen,tizes-huszas csapatok kavarogtak fel-alá hol az egyik,hol a másik lehetõséget tesztelve,oda-vissza futkosva mint a mérgezett egerek.Ekkor már bántam,hogy nem vettem térképet,de hát itt nem lehet eltévedni….
Szerencsémre összefutottam egy GPS-készülékkel felszerelt párral,így láthattuk,hogy merre van tõlünk a piros kereszt jelzés.
Megindultunk hát a piros négyzettel(!)jelzett ösvényen,át egy fahídon.Hamarosan elõjött újra a piros karika,a négyzet vagy tévedés,vagy egy vicces kedvû turista ajándéka lehetett valószínû.Így haladtunk hármasban,nem sokára aztán befutott a keresett kereszt jelzés,ráállhattunk végre.Aki tudatosan,vagy tévedésbõl nem erre jött az sajnálhatja,nagyon szép völgyben vezetett az út.A tömeg rövid idejû nélkülözése meg különösen széppé tette ezt a szakaszt.
(Itthon a késõbb beszerzett Gerecse térkép aztán magyarázatot adott a kavarásra:a forrás után az említett elágazásban a kapott térkép az egyenesen haladást támogatja,ami egy jelzetlen út,és a helyszínen semmi sem utal arra,hogy ott kellene tovább menni(szalag,stb)viszont a piros karika jelzés jobbra visz,és a fára is ez van festve követendõ iránynak.Így a régi motorosok már rutinból mentek egyenesen,kihagyva ezzel a piros karikás kunkort,akik meg elõször jöttek,vagy csak rossz a memóriájuk,azok keveregtek velünk keresve a piros kereszthez vezetõ utat)
Nem sokára balról aztán befutott az elhagyott emberáradat,nullához közelítõ sebességgel emelkedtünk a Vaskapu nevû helyen szép sziklaalakzatok között.Próbáltam magamat függetleníteni a zavaró körülményektõl fejben,igyekeztem nyugodt maradni.A Szellemkutya címû filmben hangzik el:ha ideges vagy az esõ miatt akkor is annyi esik rád mint hogy ha nyugodtan viseled.Na,ugyanígy próbáltam túlélni a tömeget……
Elérve a sárga sávot aztán szélesedett az út,szellõsebb lett a sor.Balra tekintve néha egész szép kilátásokban lehetett részünk.Pár kilométer után gyönyörû bükkösökben haladhattunk,jobbról a hegyek tornyosultak fölénk,balról hatalmas árkok szegõdtek társunkká.Különösen szép volt a Meszes-bükk.A baji vadászházhoz már kissé jobb hangulatban érkeztem.Ami ott fogadott az sem volt semmi.Ameddig a szem ellát emberek feküdtek a fûben,mint az Ördög-rét május elsején…..
Gyorsan tovább is álltam,itt már a piros sávon.A vadászház után trágárul üvöltözõ iskolás csoportot igyekeztem minél elõbb lehagyni.A nagy balos kanyart természetesen tökön-babon át levágták,mint egy tehéncsorda…..igazuk van,minek a túristaösvény,ha van rövidebb út is,az meg kit érdekel,hogy szétgyúrunk mindent,mert arra egyszerûbb….Igazából persze nem az õ hibájuk,õk ezt valószínû vagány dolognak tartják,az õket ideengedõ tanároknak,szülõknek kellene elbeszélgetni a túra elõtt ezekkel az emberpalántákkal,hogy hogy is illik viselkedni az erdõben….
Nos,ezt a zavaró tényezõt viszonylag hamar sikerült magam mögött hagynom,és megint csak hatalmas völgyek mellett folytattam utam a Tardosra vezetõ mûút felé,amit nem sokára el is értem.Tardosra beérve a helyi elit egy tagja keltett megmosolyogtató helyzetet.Totál lerobbant ház ajtajában full alkoholista kinézetû partizán:”Tatabányáról jöttök?-kérdezi.És oda is mentek vissza?Az egy fél nap,ja,az egy fél nap,vagy több!”Megbeszélte magával.
A tardosi pecsét után lett aztán a túra igazán élvezhetõ számomra.Idáig tartott az emberáradat kerülgetése,az itt felállított búcsús hangulatú ep.végleg lemorzsolta a túristák nagy részét.A falut már viszonylagos magányban lehetett elhagyni.A kék kereszten haladtunk a Gerecsét kerülve,a már megszokott módon:jobbról a hegy,balra szép kilátások.Haladok a gyönyörû erdõben,aztán egyre erõsödõ hujjogatások,meg valami mobiltelefon-zene hang hátulról.Hátranézek.Három terepruhás ifjonc közelít:a zajok forrásai.Mint a gyárkémény,füstöl mindegyik,láthatóan már némi maligántúltengés is bejátszik náluk.Fel tudnám rugni az ilyeneket-ha lennék olyan erõs.Sebaj,úgyis kezdek éhes lenni,és nicsak,itt van jobbra egy erdei pihenõ,még valami forrásféle is látszik ott!Dobtam tehát egy jobbost,és a kellemes napsütésben elköltöttem a tízóraimat.A forrás(ami a kapott térképen nem szerepel,a túristán igen)sajnos nem adott vizet,így ittam a sajátomat.
Aztán épp hogy lenyeltem az utolsó falatot ismerõs csapat közelít balról!Nagy örömömre Zsuzska(akit már kerestem elõtte,de térerõ hiányában nem találtam) és Csuka Sanyi érkezett több gyõri túratárs társaságában,így a túra hátralavõ részét már velük együtt teljesíthettem.Az egyházi üdülõ magasságában aztán érdekes állatseregletbe botlottunk:mangalica mama terelgette szépszámú csíkoshátú malacát néhány barátságos ló társaságában.Lehet,hogy valahol volt aki vigyázott rájuk,mivel azonban ilyet mi nem láttunk,furcsa látványt nyújtottak a háziállatok a vadonban.Pusztamarót elõtt mohával borított kõtengeren át vezetett az út,legutoljára hasonlót Kapolcs felett a Király-kõhöz vezetõ ösvényen láthattunk.Ez talán még annál is szebbre sikeredett.
Ep.után egy könnyedebb szakasza jött a túrának a piros sávon(nem mintha eddig meg kellett volna szakadni)sokat beszélgettünk,így a tájra kevesebb figyelem jutott.Héregre jó kis eséssel jutottunk le,biztosak voltunk benne,hogy ennek még lesz a böjtje.Ebbéli megállapításunkat az itinerünk is csak megerõsíteni tudta,durván két kilométeren 240 méter szint várt ránk,amibõl ráadásul úgy 100 méter nagyon kis területre koncentrálódik.Kissé el is húztuk a pihenést,talán még 8 percet is feküdtünk a temetõ mellett egy fa alatt.Közben csokit majszoltunk,gyûjtöttük az erõt.Aztán nekivágtunk.Végig emelkedett,de lehetett haladni,aztán az elõttünk haladókat egyre magasabban láttuk.Emeltük a tekintetünket,aztán még emeltük,míg végül jó magasan megláttuk a tetõt.Hát igen,a bánya-hegyi kapaszkodás,ez jön most!(egyébként a térképen a hegy,amire itt feljutunk a Halyagos-hegy,a Bánya-hegy a tardosi vörösmészkõ-bánya túloldalán van,úgyhogy nem értem ezt a Bánya-hegyezést…na mindegy)Szóval az utolsó szakasz valami elképesztõen meredek.Látszott,hogy nem egy ember csúszott vissza,megoldjuk mi a talajeróziót,ha már a természet nem képes rá.Mivel erre a túrára is kellõképp fáradtan érkeztem,több megállót is be kellett iktatnom,mire felértem.Innentõl aztán végleg lekerült a pulóver,símán lehetett egy szál pólóban haladni.A Koldusszállásra vezetõ szakasz tempósan teljesíthetõ volt,néhány kerítésmászással(az egyiknél Mészáros Andrásék csatlakoznak hozzánk egy rövid idõre),vidám dagonyás résszel tarkítva.na,meg egy etetõponttal,amit a kispistázók hada természetesem a mezõn átvágva közelített meg.Mint megtudtam,volt köztük igazi veterán,28szoros teljesítõ is,ejnye kolléga,szép példát mutat a fiataloknak….
Az etetõpont felejthetõ,a legolcsóbb íztelen szeletelt kenyér zsírral,sóval,õrölt paprikával,szódával.Az egészben a szóda ért a legtöbbet.És ez a túra összes szolgáltatása….
Koldusszállás után a sárga sávon folytatódott az út,szép erdõben,a Bika-réten még egy patak is színesítette a túrát,én ennek különösen örültem,mint mindenféle víznek általában.Távolabb az erdõ mélyén még egy vízesést is felfedeztünk:a patak által felhalmozott hordalékon bukott át a víz.Késõbb jobbról befutott a sárga karika jelzés,magával hozva a rövidtávosokat,így megsokasodtunk ismét.De csak a Kis-réti vadászházig,ott ugyanis õk a piros kereszten folytatták,mi meg rátértünk a sárga négyzetre.Csuka Sanyi innentõl ellépett tõlünk,izgatta a múltkori teljesítési ideje,gondolom azt szerette volna hozni,mert többé nem láttam.Haladtunk tehát az autópálya felé,amit az egyre erõsödõ zaj is jelzett.Az ep-nél aztán egy utolsó erõgyûjtést hajtottunk végre,ugyanis az itiner a Turult 100 méterrel a jelenlegi helyzetünk fölé prognosztizálta.Nagyon fáradt voltam már ekkor,így bár nem szeretem az aszfaltot,mégis nagyon örültem neki itt,hogy nem valami meredek ösvény visz fel a tetõre,hanem szépen szerpentinezve apránként gyûjtjük be a hátralevõ szintemelkedést.fent aztán nagy nehezen megtaláltuk a pontot(semmi sem jelölte,és minden lehetséges asztalnál ültek,hiszen nagyon kiránduló idõ volt),nézelõdtünk pár percig.Én még soha nem jártam itt,bámulatos a kilátás.
Na,de indulni kell,így sok érdekes mozgású emberke mellett legyalogolva a lépcsõsoron újra beértünk a városba,majd hamarosan a célba is.Itt még tartott a majális,hangosbemondó,amerikai hot-dog,egyebek…..
Majdnem ittam egy kólát is,de a kricsmibõl szabályosan kilökött a tömény cigarettafüst,így inkább vásároltam néhány térképet helyette.A célban még találkoztam a túra elején megismert nagyon helyes budapesti leánykával,valamint Robival és Mártival is,váltottunk pár szót,majd elballagtam az autómhoz,és ha már itt nem adnak se enni se inni,fogyasztottam a sajátomból.Aztán hazaautóztam,szokás szerint a Kossuthot hallgatva.Nagyon érdekes riportmûsorok mennek szombat délutánonként……
Hát érdekes ez a túra.Egyrészrõl dícséretes,hogy ennyi embert kicsal a természetbe.Másrészrõl NAGYON remélem,hogy nem ez a teljesítménytúrázás jövõje.Ez a túra már a számok bûvöletében él,cél a minél több induló,jövõre talán meglesz az ennyi,meg annyi tízezer induló összesen……….olvashattuk több helyen.
Bár én is egy voltam az általam kritizált tömegbõl,mégis én magamat idevalónak érzem,nem úgy mint azokat,akik hujjogatásukkal,trágár szövegükkel,kispistázva a természetet tömegesen rongálva,menet közben társaikat felfüstölve „élvezik”a természet közelségét.Akik már az elején azt várják,hogy mikor jön már Tardos,ahol lehet inni.Na,szóval remélem nem ez a jövõ,mert ez a valódi természetjárókra nézve elég sötét jövõkép.
Amúgy a túra szép helyeken vezet,véleményem szerint azonban nagyobb élményt jelenthet,ha nem ezen a napon teljesítjük.A pecsételések gyorsak a megfelelõ számú rendezõ miatt.Az ellátás nulla,az itiner térképe használható,bár sok becsatlakozó jelzés és adat hiányzik róla,ami pedig menet közben nagy segítség-könnyebb belõni hol is tartunk éppen.Pozitívum viszont,hogy tartalmaz szint és távadatokat,szakaszonként is.A kitûzõ nagyon egyszerû, csúnyának azért talán nem mondanám.Hát ennyi,itt is voltam,nem biztos hogy Gerecse50 rajongóvá lettem.
Köszönöm a lehetõséget
dnvzoli |
