Túrabeszámolók


Vörös-kő (BTHE)

VagdalthúsTúra éve: 20102010.04.26 10:16:57

Vöröskõ 15


A váci Duna-partról horgászat közben mindig a Vörös-kõ vonulatát és a környezõ csúcsokat látom, a Vörös-kõrõl pedig a Naszály és Vác látványa tolul gyomorba, ha átnéz az ember a folyón túlra. Nem volt kétséges, hogy részt kell vennem ezen a túrán. A rajtban kellemes meglepetés volt, hogy Panni és Gethe Laci is épp akkor rajtoltak, így öten indultunk el egyszerre. A cél a szintidõkihasználós, nem rohanós teljesítés volt, fõleg, hogy a Hétvályús forrás is az útvonalba került. Ami ugye, ha ismeri az ember a sárga forrás jelzést, akkor tudja, hogy teljesen mindegy, le vagy fel, az ott egy igen totyogós menet lesz.


Azt tudtam, hogy a jelzéseket Bártfai Lacusék felújították a túra elõtt, így a követhetõséggel a legcsekélyebb gond sem volt, sûrû, precíz, jó minõségû friss jelzések segítettek végig. Ezen felül elágazásonként A4-es feliratok és szalag mindenhol - aki itt eltévedt, az maximum tudatosan csinálta... április van, de már a nyarat idézi minden: kirobbanóan zöld az erdõ, és fentrõl is fûtenek rendesen. A kapaszkodókon páromat, Orsolyt ijesztgetjük: na ez csak a hangolás, majd a Hétvályús után jön a túra valójában. Meleg ide, meleg oda, a folyadékra gondunk nemigen lehet, mert összesen öt forrás esik az útvonalba. Ez is dob az egészen, amúgy a táj gyönyörû volt, a legszebb arcát mutatva. Útközben csoki és szörp lendít tovább, a Rekettyésnél az alma már csak a leereszkedést segíti elõ. Ismerõs pontõrök mindenhol a le-fel menet során. Mert a 15-ös mutató csalóka, a táv nem hosszú, de ha a tizenötösök viszonylatában nézem a túrát, akkor nem feltétlenül könnyû etap. De nagyon élvezetes, s persze fõleg a Vörös-kõn lévõ kilátást várom nagyon, amirõl már annyit regéltem. A házunkat is nagyjából belõjük a Duna túlpartján, az esõháznál januárban kihelyezett mozgalmi kódjaim is megvannak, na akkor toljuk lefelé a szerpentinen. Kiszámoltuk rendesen a gyaloglatot: öt vagy hat percet hagyunk bent a szintidõben. 


Nagyon rendben volt az egész túra, minden elemében, köszönjük, jól éreztük magunkat, és hajrá a folytatáshoz! A végén még némi lángost, debrecenit és sült kolbászt abszolváltunk a leányfalusi Duna-parton, amely nagyon élt, megtelt gyalogossal, bringással, piknikezõvel. De más volt, mint januárban!