Túrabeszámolók


Tihanyi Gejzírit 33/20

nafeTúra éve: 20102010.04.27 18:23:47

Tihanyi Gejzirit 33


GPS-el mért távolság: 32,56 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 795 m. Az Aszófõ – Örvényes távval és a Zádorvár körbejárásával, kilátóval: GPS-el mért távolság: 34,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 830 m.


A meglepõen gyér forgalomnak köszönhetõen hét óra után néhány perccel megérkeztem Aszófõre. Kocsi leparkol, hátizsák, túrabotok elõ, irány a vasút mentén Örvényes. Ahogy az elsõ kanyar eltakarja az állomást, máris kellemetlen tapasztalat, minden második betonaljzatból hiányzik a síneket rögzítõ csavarok fele. Hát igen, valakik rendesen elõkészítettek egy vasúti katasztrófát. A tolvajokon kívül a vasút is hibás, mivel úgy tûnik eszük ágában sincs pótolni. Ideje lenne megváltoztatni az ilyen lopások törvényi kezelését, s elõre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból elkövetett emberölési kísérletnek minõsíteni, még ha nem következik be baleset akkor is, az orrgazdára történõ kiterjesztéssel, teljes vagyon elkobzással. De jobb lesz, ha inkább a túrával foglalkozom, még mielõtt magamra haragítanám az Amnesty International-eseket.


Hamar elkanyarodtam a sínektõl, s irány a „bicikli út”, ahol kényelmesen átsétáltam a rajtba, ahol meglepetésemre, már háromnegyed nyolc elõtt is lehetett nevezni, s indulni. Sehol semmi tumultus. Gyors nevezés után, 07.50-es idõvel elindultam. A falut hamar magam mögött hagytam, s jó kis úton, enyhe emelkedõn talpaltam. Az elsõ elõttem indult csoportokat gyorsan megelõztem. Mindjárt itt az elsõ ellenõrzõ pont. Nézzük csak az órát! Nem vagyok túl gyors? A pontot elérve kiderült többszörösen is felesleges volt aggódnom. Elõször is, csak a pont hivatalos nyitása után három perccel érkeztem, másrészt pedig automata pontot helyeztek ki, végül pedig nálam gyorsabb lábúakra számították ki a nyitási idõpontot.


Lyukasztást követõen ballagtam tovább. Itt-ott volt egy kis kilátás, de a Zádorvárat leszámítva, a Nyereg-hegyig a túra nem igazán látványos, viszont a szép idõben kellemes. Gyorsan fogytak a kilométerek, s már fújtathattam is a várhoz vezetõ utolsó, jó meredek kaptatón. Pecsételést követõen körbejártam a várromot. Nekem tetszik. Egy „kis” restaurálással igencsak látványos lehetne, hiszen jócskán van falmaradvány, nagyon jól kirajzolódik, mi hol lehetett. A kilátóból szép látványban lehet részünk.


Miután kinézelõdtem magam, tovább mentem. A meredek részen lefelé menet Margóék jöttek szembe. Kíváncsi voltam, mikor érnek utol, hiszen ilyen távon legalább félórát rám vernek. Pécsely után, a sárga jelzés nem igazán úgy megy, ahogy a térképen szerepel. A jobbra történõ elhajlás helyett, egy bal, majd jobbos derékszögû kanyart tesz, nem is kicsi távval. Nos azért, a kis aggodalom ellenére megvan a következõ automata pont. Lyukasztás, tovább menet. Ugyanígy az Öreg tölgyeknél is. Rövid idõt követõen elõbukkant a Balaton, és a Tihanyi-félsziget. Aszófõ elõtt megettem egy szendvicset. A faluban megnézem a GPS-t, már bõ 18 km van a lábaimban. Jól tippeltem, amikor elõzõ este azt írtam Andrásnak, miszerint nem 10, hanem 11 óra körül leszek Aszófõn. Negyed 12. Jó passzban érem el az Apáti „templomromot”. Épp csak letérek a „bicikli útról”, amikor egy általam száz fõnél jóval nagyobbra taksált bringás csoport (Mint azóta olvastam úgy 1200-an lehettek. Ennyit a becslésemrõl.) érkezett szembõl, a tókerülõ biciklis túra, valamilyen csoportja. Érdekes, de egyébként is több bringással találkoztam, mint máskor.


Kiss kaptató a nyereg-hegyi ellenõrzõ pontig, ahol figyelmetlenségbõl, csaknem rossz felé indultam tovább, de a pontõrök gyorsan a helyes irányba állítottak. Természetesen most is megtettem a kis kitérõt, a kilátás kedvéért, s rögtön bele botlottam az elsõ törpe nõszirom csoportba. Még 3-4 helyen találkoztam ilyen virággal a túrán, sok más virág közt. A kilátó ponton két bringással találkoztam. Alaposan megdolgoztak a látványért. Eseménytelen gyaloglást követõen mehettem pár métert a Belsõ-tó mellett, majd a jelzés átment egy bozót túloldalára. Az Arany-ház elõtt becsatlakozott a 20-as táv. Eddig kellemes, tömegmentes volt a túra. Ettõl kezdve már jócskán kellett kerülgetnem az embereket. Az átjáró-barlangi ellenõrzõ pontnál rögtön 5 percet kellett várni a sokadalom miatt. Ezután elkezdtem elõzgetni, így a továbbiakban a fényképezést hanyagoltam. Udvariatlan lett volna, ha az egynyomsávos ösvényeken megelõzök valakit, s utána megállok fotózni, majd megint megelõzöm..., meg megint. Mivel mindig volt elõttem utolérendõ, ezért nagyobb tempót is mentem, mint az Arany-házig. Most valahogy jól is esett ez a nagyobb gyorsaság, viszont az is igaz, hogy amikor meredekebb emelkedõkön elõztem, s egy kicsit jobban belehúztam, akkor bizony még a fülemen is megpróbáltam levegõt venni.


A Természetvédelmi Õrháznál, csak két bögre teát ittam, nem lévén éhes. Gyerünk tovább. A Csúcs-hegyre vezetõ ösvényrõl és a hegyrõl szép a kilátás, de a levegõ párás, így nem az igazi. Meglepõen hamar újra pecsételtetek a Nyereg-hegyen. Ettõl kezdve, mint kiderült, összesen 5 m szint van a hátralévõ szakaszon, ahogy vártam is, tehát szinte végig lejt. Nemsokára 33-asok jönnek szemben, s éppen a szintemelkedésrõl beszéltek, hogy jó sok van még hátra. Szóltam nekik, hogy a mérésem szerint, a kiírással szemben csak 825 m az összes szint (elfelejtettem levonni a zádorvári tekergésemet), tehát már több mint a fele megvan.


Az Apáti templomromnál visszatértem a bicikliútra. Alig tettem meg pár métert, amikor a telefonom jelezte, lemerülõben az akkumulátor. Nem volt kedvem cserélni, így az utolsó szakaszra jól belehúztam, hátha kibírja a célig. Kibírta.


Beértem a célba, ahol hamar megkaptam a kitûzõt, emléklapot, nápolyit. Beszélgettünk egy kicsit. A népes veszprémi katonacsapat, már ki is pihente eddigre a 20 as távú túrát.


Meglepetésemre Margóék, csak utánam érkeztek. Mint kiderült, ismerõsökkel voltak, akik kevésbé gyorsak, mint õk, de a végén már nem bírták a lassúságot, s csak otthagyták a társakat.


Kellemes, igazi tavaszi túra. A 20-as távon több a látványos rész, arányában jócskán több a szint is. A bõ 12 km plusz távra mindössze 100 m plusz szint jut.


A túra ár/érték aránya igen jó. 500/400 Ft-ért fekete – fehér nyomtatott térképvázlatos igazoló lapot (kellett hozzá a saját térkép is), emléklapot, kitûzõt, a természetvédelmi õrháznál zsíros kenyeret és teát, a Hálóeresztõnél szõlõcukrot, a célban pedig nápolyi szeletet kaptunk. A szervezõk mindkét ez évi túráján jobb volt az ellátás, mint a megelõzõ években (Bakony, Tihanyi Gejzirit).