Túrabeszámolók


Tihanyi Gejzírit 33/20

PlecsTúra éve: 20102010.04.28 10:12:41

Gejzírit 33 


Mivel a túra Örvényesrõl indul és Aszófõre érkezik, úgy gondoltuk, hogy elsõ körben Aszõfõre transzferáljuk magunkat, majd a közösségi közlekedés által kínált lehetõségeket kihasználva  evickélünk át az alig két kilométernyire lévõ rajtba. Majdnem így is tettünk, de amíg várakoztunk a buszmegállóban, a busz helyett egy kis fekete autó fékezett, s a benne ülõ úr segítõkészen felajánlotta, hogy elszállít bennünket – hát ki tudott volna ellentmondani egy ilyen invitálásnak? A fuvart ezúton is köszönöm! 


Így esett meg, hogy 8 után alig pár perccel már le is tudtuk az egyébként nagyon gördülékenyen és simán zajló nevezési procedúrát, majd nekivágtunk a 33 kilométeres távnak. A Zádorvárig többnyire kellemes, nem túl megerõltetõ emelkedésben volt részünk (közben egy „Lukasszál” típusú ellenõrzõponttal), az emelkedés csak közvetlenül a vár elõtt vált egy kicsit meredekebbé, de a várhoz felvezetõ út vége lépcsõs volt, így talán mondhatom, hogy ez sem volt igazán embert próbáló.



A vár nekem is tetszett, ennél sokkal rosszabb állapotban fennmaradt várakat is láttunk már – egy pár információs tábla, egy kis tereprendezés, egy kis rendrakás sokat lendíthetne a vár környékén…


 A vártól visszafelé megint jött szembe egy pár „Lukasszál” típusú ellenõrzõpont, aztán szép lassan visszaértünk Aszófõre – s itt kezdõdött a túra második szakasza, amely alapvetõen különbözött az elsõtõl.


 Elõbb a településtõl egy kerékpárúton kellett kigyalogolni a Nyerges-hegyig, majd a Tihanyi félszigeten tett kör után ugyanezen vissza. Hát mit is mondjak róla? Diplomatikusan talán csak annyit, hogy nem ez a szakasz volt a túra fénypontja, pedig pont ezt kellett oda-vissza megtennünk…


 A Tihanyi félszigeten tett kör teljesen más hangulatú volt, mint a túra eddigi szakasza, egyrészt jól kiépített túrautakon illetve ösvényeken haladtunk, másrészt sok-sok látnivalót érintettünk, hiszen itt vannak többek között a túra névadói, a gejzírkúpok is. Ha ebbõl a szempontból nézem, egyértelmûen ez a túra szebbik és jobbik fele, viszont ha magát a túraélményt nézem, akkor a helyzet pont fordított!


 Míg ugyanis a Zádorvárig és vissza kifejezetten kellemes, nem túl zsúfolt utakon gyalogolhattunk, addig itt már a teljes mezõny (33-as és 20-as táv) egy helyütt körözgetett, s így a többnyire szûk ösvényeken bizony néhol nagy volt a tumultus, elõzni pedig nem nagyon lehetett, a rövid táv családi résztvevõi közül pedig sokan nem is igazán érezték úgy, hogy az úton való szétfolyásukkal a többieket akadályozzák. Szóval elõl anyuka ment a maga 1,9 km/órás tempójával felfelé a dombon, a család mögötte libasorban, s ahogy kicsit szélesebb lett az út, azonnal „szétnyíltak”, hogy a teljes útszélességet biztosan lefedjék…


 A félszigeten tett kör egyébként tetszett, bár az Õrházban adott forró tea kicsit morbid „frissítõ” volt a 20-25 fokos melegben… J Halottam, ahogy egyik konyhás néni mondta a másiknak, hogy „nem is kell már sok teát fõzni, mert mindenki csak egyet iszik…”


Hát ja, 25 fokban forró teából tényleg elég egy is… J


 A nem túl népszerû kerékpárúton történõ visszagyaloglás után az aszófõi vasútállomáson az érkeztetés gyorsan és jól ment, az emléklap és a kitûzõ is szép darab, sõt, a rendezõk még egy nagy nápolyival is megjutalmazták a célbaérkezõket.


 Az ellátás a túra árához képest szerintem kifejezetten bõséges volt, az egyetlen dolog, amit szóvá kell tennem, s ami úgy látszik, hogy a „bauxitos” túrák jellemzõje: a kapott térkép nekem kicsit „furi” (ez a Bakony 50-re is áll) és (csatlakoznék az elõttem hozzászóló nafe túratárshoz) ezen a túrán a meghirdetett szintadatok nem igazán vannak köszönõ viszonyban a valósággal.   


 Ha akarsz látni pár gejzírkúpot vagy csak megnéznéd a túrán készült képeket, itt megtalálod: www.plecs.hu