Túrabeszámolók


Teleki

csibaTúra éve: 20102010.05.03 16:17:40













Teleki 50


 


     Egyik kedvenc túra a naptárban, így nem maradhat ki. Egyedül terveztem végigmenni, így meglestem, mit tudtam gyorsulni. (Tavaly 8:00-val értem célba) Nem szerettem volna megszakítani az eddigi 3 év hagyományát, és szerencsére sikerült, habár csak egy hajszállal. De hát ne akarjon az ember sokat magától, ha havonta átlagban 2 túrán vesz részt.


 


     Szóval reggeli vonatozás, kajálás, majd a piros valamin majdnem elalvás a rajtig. Oszival még a vonaton beszélek, érdeklõdik, mennyien lehetünk még. Megtudom, nem biztos, hogy elég lesz az itiner. Így úgy döntök, hogy a végén indulok mindenképp, mert a túra megvan fejben végig. Leszállunk egy jó páran, én félreállok, és próbálok valami életet lehelni a lábaimba. Osziéktól ráadásul kapok egy kis plusz súlyt balanszként. 20 Balaton szeletet szállítok Királyházára. Ilyen rakománnyal a hátamon megfordult a fejemben, hogy a csoki szállítmány célba nem érkezése riadót rendelek el, és elfoglalom Drégelyvárát. Pár napi hideg élelemmel, a Balaton szeletekkel és egy svájci bicskával álltam volna csatasorba.


 


     Miután belõttem a gps-t végre nekivágok a távnak. 20 embert mindenképp le kell elõznöm, hogy legyen valami értelme a csokiknak. Futással indítok, idõtervem nincs, de javítani szeretnék, ami azt jelenti, hogy 8 óra alá kell mennem. Az elsõ emelkedõn már izzadok rendesen, a lefeléken meg szépen zörögnek a Balaton szeletek a hátizsákban, jelezvén a ritmust. Hiúz lábnyomot most már sajnos nem látom. A fakitermelés és a munkagépek eltûntették. Csánki-kert felé egy borjú méretû kutyával hoz össze a sors, majd váltok sárgára. Eddig még egész tûrhetõen érzem magam, de Királyházán már sejtem, hogy kicsit sok volt a tempó. 8-as átlagot súrolom alulról, és nekem ez így sok/k. Patakon ugyan ott megyek át, mint a pár héttel korábbi bejáráson. Tudom biztosan, hogy elbír a fa. A ponton csoki kipakol, majd egy másikat letolok és megyek tovább. Most már csak intenzívebb gyaloglással. A következõ patakon a jól bevált helyemen megyek át. 3 év óta még mindig ott az a szikla, amin könnyedén át lehet szökellni a túlpartra. És innen jön a szenvedés. Kilátás csodálatos, csak egyszer lenne már vége. Várom, várnám a hófoltokat, de az sincs. Félelmetes, hogy pár hét alatt a közel 40cm-es hótakaró teljesen eltûnt. Magosfánál újabb pecsét majd irány Csóványos. Itt elfogyasztok egy szendvicset, majd tovább NHH-re. Pihenõt nem adok magamnak, mert javítani akarok. Lefelé kicsit már szenvedõs a kocogás, de azért a botok visznek elõre - összkerékhajtás. Ponton ismét frissítek, majd folytatom tovább. „Szalagozás” hibátlan, eltévedni nem lehet. Kóspallagon keresem az elsõ mûködõ kutat. Guggolás, ivás, majd a fölállásnál mintha térden rúgtak volna. Hirtelen átfut az agyamon, hogy vége, kiszállok, mert járni alig sikerül. Aztán nagy nehezen beindul a gépezet, és pár száz méter után már nem érzek semmit sem. Törökmezõig vonatozunk páran, egyszer én elõzök, egyszer engem elõznek vissza. A pont elõtt kicsit letérek az útról és elmegyek a forrásokig. Ott frissítek újra és egy jó 10-15 percet pihenek. Innen kicsivel arrébb alig akarok ráismerni az „erdõre”. A gépek zaját már messzirõl hozta a szél, de a látvány még lehangolóbb. Összefutok egy sráccal, akivel még a Rákóczi 150-en találkoztam. Együtt megyünk egészen a régi kerítésmászós rész aljáig, majd az emelkedõn ellépek. Szaporázom lépteim, mert el akarom érni a vonatot. Hegyes-tetõre kisebb szenvedésekkel, de sikerül följutnom. Minden egyes szembejövõ felér egy combba adott zsibbasztóval, de visszafelé már én osztom ezeket. Megpróbálok kocogásra váltani, ami már kicsit esetlennek néz ki, de azért mûködik. A célig lényegében így jutok el, és 17:21-kor kikapcsolom a gps-t. Ez viszont azt jelenti, hogy 3 perccel jobb lettem az elõzõ évi idõmhöz képest. Úgy érzem, hogy bot ide, vagy oda, ennél sokkal jobban edzés, vagy rendszeres túrázás nélkül nem tudok menni. A végét sikerült a vártnál gyorsabban teljesíteni, így van egy jó fél órám a vonat indulásáig. Iszom egyet a frissen készített limonádéból, majd búcsút intek a rendezõknek.


 


     A Teleki túra hozta a szokásos, mondhatnám már elvárható színvonalát. Idõjárás megint csak csodálatos volt. Jó kis nap volt.


 


 


 


Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):


 


-táv:       49,476km


-szint:     2023m