Karancs-Medves 35 2010.
Eljött számomra a nagy nap,életem elsõ teljesítménytúrájának napja.A vidék gyermekkorom óta a szívem csücske,alföldi gyerek vagyok,de minden nyaram,telem itt töltöttem nagyszüleimmel.Gyönyörû táj,de mondták többen,hogy ez a túra bizony a teljesítménytúrák közt sem éppen a könnyebbek közül való,így van bennem várakozás rendesen,meg egy nagy adag félsz is,vajon menni fog ez nekem?
Hajnali 3:35-kor indultam Kecskemétrõl,nyugodt autózással 5:50-kor már meg is érkeztem Salgótarján város központjába,leparkoltam.A fõtéren lévõ Mûvelõdési Központ épületébõl 6:25-kor rajtoltam el,fennakadásnak,soroknak nyoma sincs,mindenki nagyon kedves,megkaptam az itinert,térképet,majd némi beszélgetés után usgyi neki a hegynek.Na itt a nagy izgalmamban rögtön elporoltam jobbra,elhagyván a teljesen nyilvánvalóan követendõ sárga sáv jelzést végig föl a Kálvárián föl a Pipis hegyre,majd visszacsörtettem rá a bozótosban,ekkor már jól sejtvén az irányt.Innen kényelmes,jól járható (és kerékpározható,sokan mentek kerékpárral is) gerincúton vezet az ösvény,ismét megállapítom,gyönyörû idõ,gyönyörû táj.A Ceberna-völgy egyszerûen mesés,nincs rá jobb szó,haragoszöld a fû,körbevesznek a hatalmas hegyek,és íme itt az elsõ EP.És íme itt kezdõdik a (számomra)rettegett Karancs kaptató,melyre készültem ugyan (lélekben )de erre nem lehetett,ez bizony megviselt nagyon. .Szerencsére jöttek többen,biciklisek is,a velük való beszélgetés némileg elterelte a figyelmem szenvedésemrõl,fától fáig közlekedtem ugyanis,addig jónak mondható átlagsebességem a porba döngölve.Mire felértem a Karancsra már alig álltam a lábamon,eszembe is jutott egy korábbi túratársam beszámolója,mely szerint ha ez megvan gond nélkül,akkor már menni fog valszeg az egész.Hát megvolt,de hogy gond nélkül,azt nem mondanám! Ezek után viszonylag gyorsan leértem Somoskõújfaluba,itt a Határ büfében megerõsítettem egyre fogyó önbizalmam Az ereszkedés a Karancsról sem kutya,de messze könnyebb mint fölfelé volt.Dornyai th.-ig enyhén emelkedõ sétaút,biciklisek ismét feltûnnek,foggalmam nincs,mikor elõztem meg õket,rejtély,de itt jönnek mögöttem,A turistaháznál az egykori sípálya alján a nagy mezõn valóságos piknik fogad,sok ember,szalonnasütés,zsíros kenyér,lilahagyma,üdítõ,kedves nénik,amúgy meg EP is van itt.Innen tovább Salgóvárig erõsebb emelkedõ,csodás bükkerdõben,ezt a részt Salgóbányáig egy nagyon szimpi túratárssal tettem meg beszélgetve,máig azon gondolkozom,ki lehetett,tapasztaltnak tûnt,lehet ismerném ha megkérdeztem volna a nickjét,de sajnos elfelejtettem.Salgóvárban sokat jártam már,de ilyen fáradtan még sosem,és hát persze hogy a csúcson van az EP!Salgóbányáig ereszkedés,majd rövid aszfalt után a Medves hotel mellett föl a Medves-fennsíkra.Itt tévedtem el másodszor,nem volt jel,és jó irányba indultam ugyan Rónabánya felé,de a sárga sáv némi kerülõvel teszi ugyanezt,és arrafelé volt a következõ checkpoint is,természetesen.Tehénlepények közt,magas fûben gázolva tértem vissza a helyes útra.A kerékpárosok érdekes módon csak itt hagytak el véglegesen,eddig egymást kerülgettük csak.Rónabányáig szép egyenes szintút vezet,némi kevés lejtõvel,ismét gyönyörû tájakkal,szép kilátással Szlovákia felé,de már egyre fogyó erõvel,kezdem érezni határaim,pedig még sok van hátra!Elérve az aszfaltutat,kellemes meglepetés ér:egy helyi vállalkozó,panziós saját naggyon finom bodzaszörppel kínál meg,melyet lekísérhettem saját naggyon finom pályinkájával! A gesztus nagyon szimpatikus,kedves,vette a fáradtságot,kitelepült a túraútvonalra,és ki mit kért,megkínálta,így már mindjárt más a reklám,szívesen rakom el ismertetõjét a kis panzióról.Szilváskõpusztáig jó tempóban megyek,de egyre több és több akarat kell,fáradok nagyon.Az EP után ráálltam két jóval gyorsabb társam tempójára,összeszorított fogakkal tartottam is kb az inászói leágazásig,de ott meg kellett állnom,ittam egy liter vizet,megettem egy egész tasak piskótatallért,olyan cukoréhség jött rám.Ezután a Pécskõ nyeregig nagyjából önkívületben mentem,nem sok minden maradt meg,csak a meleg és az iszonyú fáradtság,és az hogy miért jár ilyen hülyén össze-vissza a fejem mikor lépek.A Pécskõ-nyereg alatt letettem a zsákom,és azt mondtam na Tibike helló,itta vége,NEM BÍROM TOVÁBB!!!
Negyed óra múlva felálltam,majd lassan elindultam,fölfelé neki a Pécskõnek.Fölvánszorogtam az utolsó EP-ig,leültem,egy és negyed órám volt 4.5km-re,és lefelé.Rendesen sima ügy,na de így?Elindultam,minden lépés nagyon fájt,de kb fél óra múlva lenn voltam a városban,ahol már az aszfalton,minden maradék erõmet összeszedve még kocogtam is kicsit,nem nézve az órát,féltem tõle.A tér tele majálisozókkal,akik biztosan furán nézhettek,miért sietek így,miközben potyognak a könnyeim...A célba 16:14-kor estem be,életem elsõ teljesítménytúráján,11perccel a szintidõ alatt.Iszonyatosan boldog voltam!!
Két jelvényt is kaptam,az egyik a KARANCS_MEDVES 35 TELJESÍTMÉNYTÚRA feliratú,a másik,mivel hoztam a kéktúrás füzetem,és megvolt már a nógrádi rész,a NÓGRÁD MEGYE TERMÉSZETJÁRÓJA ,amely szép tûzzománc.Összességében nagyon örülök hogy eljöttem,és ha nehezen is,de sikerült,ha bírok jönni itt leszek jövõre is!
Kis tanulság:azt hiszem nem elég egy teljesítménytúrára csupán lélekben fölkészülni... ugye Hobo Bobo? |
