Túrabeszámolók


Óbudavár

tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.05.09 20:46:41

Teve a Balaton szerelmese


Úgy vagyok a Balatonkörnyéki túrákkal, mint Petõfi az Alfölddel. Nem tudom miért de szeretem. Nincsenek szép erdei, nem igazán hegyes, túl sok a falu és az összekötõ betonút vagy éppen szántóföld. Mégis valami miatt szívesen megyek a környékre. Talán a sokszor fel-felbukkanó Balatoni kilátásért? Talán a hely varázsáért?


Viszonylag késõn, 10 órakor indultam el kissé hûvös, tökéletes futó idõben. Lila nylon szalagokat kellett követni, melyek néha áttetszõvé váltak ugyan, de legtöbbször segítettek a továbbhaladásban. A leírás kissé érdekes volt nekem, de alkalmanként kisegített. Mint ahogy a térkép is, bár a fekete-fehér mivolta s a jobb oldalon lemaradt Vászoly érdekes megoldás. Ott el is tévedtem picit, ami nem volt baj, mert a falucska gyönyörû. Az elsõ kocsmai EP. hamar megvolt s gyorsan jött a Kossuth kilátó is. Megérte a kis kerülés, mert a kilátás fenséges róla. Kellemes tekergést követõen értem el a Vászoly felé vezetõ szekérutat, ami az elsõ kitartás próbának bizonyult, tekintve a hosszát és az unalmi fokát. Vászolyban újabb kocsmapont, ahol érdekes félszerzetek között pecsételtünk. Aztán egy talpgyilkoló betonút Kisdörgicsén és Dörgicsén keresztül. Némi felüdülés a Boldogasszony templomrom, körben a megszámlálandó fényvetõkkel. S végre egy finom emelkedõ, amely erdõben visz. Talán ez volt a túra számomra legjobban esõ része. A Szent Balázs templomromnál zsíroskenyér és itató pont. Némi energiapótlást itt beiktattam. S milyen jól tettem mert a következõ pincék közötti kanyarodás nem volt éppen kedvemre való. Az egyik egyenesben régi ismerõsök köszöntek rám, õk a 10 Km-es szakaszon haladtak. Aztán megjött végre Szentantalfa is . Szépen rendberakott falucska, az aljában ellenõrzõponttal. A Hangyás erdõ oldalában folytattam a futkorászást egyre melegedõ idõben. Oldalt lenézve a gyönyörû Balaton kísért. Egy kanyarban pedig feltûnt Hegyestû is, ami egy messzirõl is jól látható, erõborította bazaltömlés (régen bánya). Finom kapaszkodással sikerült feljutni rá s elfogyasztani a tövében kapott zsíroskenyeret és hûs vizet, mint jutalmat.  Monoszlóig még erdõben lehetett nyomatni, de átérve a falucskán súlyosan unalmas földút következett. S ráadásul kezdtem fáradni is. Balatonyhenyére érve újabb kocsmai EP. ahol egy vidám sörözõ "junger Mann" próbált beszédbe elegyedni velem. Maradtam volna én is egy sörre, de volt még 9 Km-em. S ráadásul ez egy finom és hosszú emelkedõvel indult, melyen friss szamár és birkaszarokat kellett sûrûn kerülgetni. Szerencsére nem sokáig, mert úgy 2 Km múlva egy erdei részen elmaradt a nyáj, amit akkor és ott hirtelen le"gulyáztam". Aztán erdõk és mezõk, helyenként szép faóriások szegélyezte dimbek-dombok között haladtam. Már vártam az Óbudavári betonutat, de csak nem akart feltûnni. Újabb ismerõs közben, inci-finci beszélgetés s nyomatás tovább. S meglett végre a betonút s onnan már csak pár száz méter  s lefele a Vilmos ház is. Oklevél, kitûzõ, barátságos rendezõk s kézfogásos gratula még. 


Jó kis túrafutás volt ez, amit a gyönyörû idõ tett még felejthetetlenebbé. Az út során a legváratlanabb helyeken és pillanatokban felbukkanó balatoni panorámát meg látni kell.