Túrabeszámolók


Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130/70/40

gerardTúra éve: 20032010.06.02 17:03:15

Rockenbauer 130


 


SK után szabadon: 310 km egy gesztenyefalevéljelvényért


 


Szám szerint harmadik próbálkozás. Idézzük fel az elsõ kettõt:


 


1., 1999.


 


Barátaimat megfûzve, „de jó buli lesz 130 km-t gyalogolni” felkiáltással életünk elsõ túráján elindultunk. A nappali nagy melegben kiestek Rádiházáig hárman, majd jött egy nagy Zuhé és egy jó 30-40 perces álldogálás esõben hogy merre lehet a jel (valahol Lasztonya után voltunk). Na és ugye elvittük 3 éves Airedale terrier kutyusunkat, aztán Lispeszentadorjánon én a feleségem és a kutyus is feladta, mivel fejenként egy láb használhatatlanná vált… A maradék két fõ Bázakerettyén adta fel… Egyikõjük azóta nem hajlandó Nagykanizsa területére és úgy egész Zalába betenni a lábát. (78-79 km)


 


2., 2001


 


 1999-es vesztes túra után apósom aztat találta mondani: „én megcsináltam volna…” Kissé felháborodtunk és 2001-ben újra elindultunk, hogy akkor mutassa meg így 55 évesen élete második túráján milyen legény… Megmutatta. Hatan indultunk akik közül feleségem (1 évvel szülés után), sógorom (165 cm, 109 kg induláskor) és apósom (55 évesen) teljesítették. Én sapkahiány okán Hahóton összeestem napszúrásos tünetek miatt… Rádiházán aztán újra beszállva a 70-es éjszakait megcsináltam, de ez azért mégsem 130. Meghát ott volt az a fránya jelvény amit kis feleségem már büszkén magáénak tudhatott…


 


Aki 2001-ben ott volt az tudja azóta mi a napsütés. …(107 km)


 


3., 2003


 


Ha az idõjárás elõrejelzés felhõs idõt jelez, akkor elindulok döntöttem el elõzõ hétvégén.


 


Csütörtökön este még felhõket és esõt is ígértek, ez jó jel akkor talán tudom teljesíteni


 


Pénteken este megérkeztünk LACI barátommal, rövid nevezés, fekvõhely-elkészítés és irány a…………nevû pizzázó.(segítsetek ki, a fél induló gárda ott vacsorázott! Pygmea te biztos tudod..) Bõségtálunk után irány az iskola és a depópontok bekészítése után fûrdés és alvás… Lett volna ha kisebb-nagyobb csótányszerû fekete bogarak nem rohangásznak rajtam. Sikerült vagy 2-3 órát aludnom. Baljós elõjel.


 


Reggel gyors készüléssel és indulással RAJT. Aszfalt, kisebb nagyobb kövek, néhány km. homok, aszfalt. A lehetõ legrosszabb kombináció. A nap meg csat süt, de nagyon, már 8-kor is, felhõ sehol. Homokkomáromban elmaradt a szokásos bélyegzés, így csak Obornaknál a gerincen lévõ kék-sárga elágazásnál kellett elõször elõvenni igazolólapjainkat. A szokásos tûzõ napon a gerincen majd erdõszélen (elnéztük az elágazást ami az erdõbe vezetett volna…) az Oltárci vadászházig, ott paradicsom és ellenörzõpont várt. A paradicsom felemelõ volt, meg a sok hideg víz a vadászház csapjánál. Állítólag nem lett volna szabad használni, de senki nem tiltotta és kerítés sem volt. Ekkor lépett be a Sapka alá rakott és tarkóra érõ fehér póló átvizesítése meleg ellen, jó ötlet volt.


 


Innen sajnálattal állapítottuk meg, hogy a régi sárga (+) jelzés gyakorlatilag használhatatlan a sok irtás miatt, mindenki a földúton közlekedett, ott egy jobb kanyarral be az erdõbe (sokan egyenesen mentek tovább, rövidítettek, ismerték az utat vagy eltévedtek nem tudom.). Ezen a szakaszon a borpincés területen keresztül nagyon jó ellátást kaptunk a szervezõktõl. Biztosan õk voltak, akik odatelepítették azokat a jóféle szeder, körte, szilva és almafákat hmmmm.


 


Aztán rét, meleg, rét, meleg, vízmosás, hónaljig érõ csalán L , csalán, lyukak alattomosan a földben, csalán, rét. Majd zöld jelzés jobbra el, mi egyenesen tovább, így jól elkavarva a sárga jelen jöttünk be Hahótra, ahol jöttek szépen szembe is és csodálkozva, hogy mi miért visszafelé megyünk. Hahóton meglepetés számomra, hogy a várva várt csap, ami alá be szoktam feküdni nincs, mert most egy kocsmában van a pont L . Pihi tovább most jóm irányban a sárgán. Mivel néhányan jöttek szembe, így valószínûleg nem volt egyértelmû a jelzés és nem csak mi voltunk bambák korábban.


 


Söjtöri szõlõsbe úgy érkeztem, hogy spontán összeestem, nagyon rosszul voltam a feladáson gondolkodtam, kimerülten gyomrom kavargott stb. Ott még rábeszéltek, hogy majd a Deák-ház hûvöse rendbehoz. Hát jó felnyaláboltam magam és megtettem 1,8 km-t úgy hogy közben nem tudom merre menten, de egyszer sikerül visszaadnom a természetnek a reggelimet meg miegymást. Sajnos nem könnyebbültem meg. Deák-házhoz érve kiderült zárva van. L Utólag is elnézést mindenkitõl, de káromkodtam mint a kocsis. Nagyon kivoltam. Beszéltem a feleségemmel aki azt mondta: „tudom, hogy meg tudod csinálni”, majd a kislányommal aki azt skandálta „hajrá fáti” (fátinak hív). Ezek után elszégyelltem magam, hogy õk hisznek bennem én meg nem hiszek magamban… Felálltam (akkor hõsnek éreztem magam) és elindultam. Egy jó döntéssel kis kólát ittam attól jobban lettem és irány tovább. Jött Pusztaederics, idõközben jellemzõ módon 4-5-6 fõs csapatként haladtunk, miközben nem tudnám megmondani ki mikor és hol csatlakozott hozzánk és maradt le.


 


Rádiházára sikerült jó 2-3 km-es kerülõvel beérkezni (továbbmentünk a kék +-on) Innen a Szentpéterföldei kocsmáig egy nagy lendülettel mentünk, majd hála helyismeretünknek komoly eltévedés nélkül át Lasztonyán, Lispeszentadorjánon Bázakerettyére. Lispé-tõl aszfaltúton, mert senki nem ment be az erdõbe, így egyedül pedig lámpa nélkül (elfelejtettem felvenni a depóból Rádiházán, és a kölcsönlámpa nem világított normálisan) én sem voltam hajlandó (a jelet sem találtuk meg…) Bázakerettyérõl egy jó órás pihi után lendületbõl J budafai arborétum mellett át Kistolmácsra. Ez két szakaszra volt bontva és megeszem a kalapom, ha a második tényleg 3 km. Szinte futva volt több mint 50 perc. Kistolmácson tea. Rettenetes volt, nem panasz, tény. Azért én repetáztam belõle. Majd úgy éreztem hamar átértünk elõbb Borsfára aztán Valkonyára, pedig ekkor reggeledett és nagyon álmosak voltunk.


 


Bázakerettye után már csak Szilárd nevû túratársunk maradt meg velünk, így hármasban nyomtuk le a hét hegyet. Én itt ott ord1ítottam a térdemben fellépõ fájdalomtól (mindkettõben) Szilárd 42-45 km-tõl kezdve a hólyagjai miatt sántikált (igaz ezt néha akár szinte futósebeséggel is tudta) fõleg amikor elindultunk valahonnan, Laci pedig küzdött a rosszulléteivel és a gyomrával. Ehhez jött a hét hegy. Finom szakasz volt. Aztán megpillantottuk Obornak háztetõit. Innen egy nagy lépéssel bent vagyunk. Legalábbis ezzel biztattak az ellenõrzõponton. Hát mi ezen a szakaszon csúcsot döntöttünk. Pihenésben. Mondtam is Lacinak Ég és Föld a tegnapi és a mai túra ugyanazon a szakaszon. Õ is mondta Ég és Termék. Kicsit fáradtak voltunk. Zsigárdmajornál még pihentünk egy jót aztán célba küzdöttük magunkat.


 


Útközben megfogadtam, soha többet nem jövök, akár sikerül akár nem.


 


De hát jövõre olyan szép fehér jelvényt adnak…


 


Gerard