Túrabeszámolók


Nagy László Emléktúra a Somlón keresztül

dnvzoliTúra éve: 20102010.06.04 15:59:18

Nagy László emléktúra a Somlón keresztül


2010.05.29.


Két túra volt mára kiírva somlóvásárhelyi indulással,egy 31-es nappali és egy 15-ös éjszakai.Külön-külön egyikért sem autóztam volna le ide,de a kettõ együtt jó lehetõségnek tûnt elsõ duplázásomra.Egy nap kétszer megmászni a Somlót,ráadásul az egyik éjszaka,hmm,menjünk!


Éjszakás mûszak után nem túl kipihenten szakadó esõben indultam el Gyõrbõl 7 óra körül,de mivel elõtte megnéztem a met.hu-n a csapadék elõrejelzést ami erre a vidékre egész napra derült idõt irányozott elõ bíztam a javulásban.Az úton kisebb-nagyobb intenzitással,de végig esett,a Bakony felett cudarul nézett ki az ég,viszont bíztató volt,hogy nyugati irányban már látszott némi tisztulás,világosság.Fél kilenc után valamivel indultam neki a távnak,biztos voltam benne,hogy az esõkabát egy órán belül csak felesleges plusz teher lesz,de mivel esett,nem lehetett nélküle megindulni.


A kapott "térkép"láttán azonnal szerettem volna a helyszínen egy Somló túristatérképet vásárolni,de sajnos erre nem nyílott módom,a rendezõség egyik hölgy tagja talán érezve,hogy amit térkép gyanánt a kezünkbe nyomtak-hát hogy fogalmazzak,hogy senkit se sértsek meg-hagy maga után némi kívánnivalót,a saját turistatérkpén nagyjából elmutogatta a lejárandó 31 km-t,és elmondta,hogy az út szinte végig ki van szalagozva pirossal.


Megindultam tehát.Átkelve a fõúton célba vettük a Somló oldalát,és mindjárt az út elején egy forrás mellett mentünk el.Nem szoktam kihagyni az ilyen lehetõséget,de most megállás nélkül mentem tovább,a bekevert izotóniás italaimat még nem akartam higítani,síma víz meg nem volt nálam,amit forrásvízre szoktam cserélni alkalom adtán.Mivel a túra elsõ és utolsó durván egy kilométere két egymástól nem túl messzire esõ szinte párhuzamosan haladó úton halad,ami a fõúttól nem messze ér össze,nagyon bíztam benne,hogy az az út amin most haladunk a  fákra,szõlõkarókra,kerítéslábakra feltekert piros szigetelõszalagok mentén az az oda-és nem a visszaút.(késõbb találkoztam olyanokkal akik bizony benézték valahogy és megindultak ellentétes irányba)


Az út szép lassan emelkedett miután elhagytunk egy épp épülõfélben levõ giga-objektumot,ami majdan egy pincészet lesz.Uralni fogja a tájképet az tuti.Présházak,nyaralók között óvatoskodtunk egyre magasabbra a hegy oldalában,azt hogy jó úton haladunk bennem csak az erõsítette,hogy voltunk jópáran,na meg hogy a hegy innen a meredek bazaltorgonás képét mutatta,és gondoltam csak nem itt kell valahol feljutnunk rá:)Haladtunk-haladtunk egyszer csak bejött az ígért sárga jelzés is,csak az a baj hogy mi ezen balra-le a hegyrõl-indultunk el,mígnem elértük a Somlószõlõs-8-as út országutat.Tanácskoztunk kicsit,forgattuk a "térképünket"majd megállapítottuk,hogy az elsõ ell.pontra épp az aszfalton is eljuthatnánk Somlószõlõs irányába,na de minket nem ilyen fából faragtak,így sûrû balra tekintgetések közepette visszafordultunk a Somló irányába,keresve az aszfalttal párhuzamosan futó nekünk elrendelt kis utcácskát.Meg is lett,beljebb aztán a piros szigszalag is elõkerült:)


Az elsõ ell.pont tehát a Hegykút vendéglõben székelt,ami szerény véleményem szerint egy síma útszéli kocsma,a mellékhelységébõl ítélve abból is a gyengébb fajta.Pecsételés után szántóföldek mellett indultunk el Iszkáz irányába,majd rövidesen betértünk egy akácosba.Na itt jött a feketeleves.Sok helyen derékig érõ csupa víz susnyásban csörtettünk miközben kerülgettük a vaddisznódagonyákat.Igaz,nem panaszkodhattunk mert felülrõl legalább már nem esett:)Félre téve a tréfát,szivatás volt a rendezõség részérõl rendesen ez a pár kilométer,fõleg annak tudatában,hogy az egyik ell.ponton a hölgy még azt is elárulta,hogy régen õk is úgy gondolták,hogy ide nem lehet bezavarni a jónépet,és ezért lekaszálták az utat,csak aztán ez a mûvelet az idõ múlásával szépen homályba veszett.Én még csak combközépig lettem merõ víz,de gondolni kellene szerintem ilyenkor a gyerekekre például,akiknek ez a gaz a fejük tetejéig ért.


Bosszankodva tehát,de beértem Iszkázra,ekkorra már a Nap is kisütött,és együttes erõvel a széllel,szépen lassan szárították a víztõl csöpögõ nadrágomat.A kedvem is jobb lett mindjárt.


Iszkáz egy marha hosszú falu.Nagy Lászlóéknak meg annak idején valamiért a legszélsõ ház volt szimpatikus.Az oda vezetõ aszfaltozást némi cseresznyézéssel színesítettem,utólag is elnézést kérek a megkárosítottaktól.Az emlékházat már(mint kiderült) stalker kollégával együtt értük el.Vajon hányszor elmehettünk már egymás mellett?A Káli 60-on kimondottan együtt voltunk a kocsma ep.-n,ugyanis Bazsi-mint kiderült-itta meg az utsó citromos Fantát,amit én néztem ki magamnak:)Ezt onnan tudom,hogy a társa-mint kiderült az apja,stalker meg citromos Gössert ivott,amire azért figyeltem fel,mert nem mindennap kérnek gondolom falusi kocsmákban ilyet:)A szíves kínálás hatására itt is ittunk egy pohár italt,majd körülnéztünk kicsit a meglehetõsen hûs falak között.A ház valószínûleg tömésház lehetett,ide nem kell klímát szerelni az biztos.A régi öregek tudtak valamit,a ma embere meg nyáron a meleg ellen,télen meg a melegért küzd a modern házaiban....


Búcsúzóul még egy müzliszeletet is a kezünkbe nyomtak,amit mindjárt be is faltam,finom volt,köszönöm.


A már megismert úton újra átrobogtunk a falun,majd elhagyva azt megint jött a susnyás rész.Örömmel konstatáltuk,hogy a szél-Nap kombó megtette hatását,és a nadrágunkon kívül a gazt is nagyjából vízmentesítette.Elérve a keresett kõkeresztet dobtunk egy balost,és elõször megindultunk egy erdõsáv bal oldalán.Ez az út azonban hamarosan egy gabonatáblában folytatódott volna,és mi úgy éreztük,hogy nem lesz ez így jó.Jobban megnézve a kapott "térképet"látszott is,hogy nem a kõkereszt elõtt,hanem az mögött kellene lekanyarodnunk.De akkor mi volt az a piros szigszalag a kereszt elõtt?Nos:el kellett haladni a kereszt elõtt,majd úgy 45 fokban eltérni jobbra,utána újra 45 fokban eltérni balra és ráálni a fasor jobb oldalára.Beljebb,a keresztezõdéstõl láthatatlan helyen aztán újra elõjött a szigszalag-jelzés is:)


Somlószõlõsre a falunak egy lerobbantabb utcáján értünk be,nagyon szegényes házak között talpalva értük el a buszmegállót ahol az etetõpont volt felállítva.Uborkakarikás zsíroskenyér volt a menü,ettem vagy hármat elég éhes voltam már.(tudom,elõzõ-Õrség-beszámolómban arról panaszkodtam,hogy a lekekvárosat jobban szeretem,de ha emlékszik a kedves olvasó ott is megettem azért a zsírosat-igaz almával feltuningolva,na most itt alma helyett volt az uborka:)Rápillantottam az artézi kútra is,de furcsa szaga volt a víznek,így kihagytam.Bár lehet,hogy a környéken terjengõ trágyaszag zavart be,ezt már így utólag nem tudom megmondani:)


Etetõpont után végre megindultunk a hegy irányába!Érintettük a reggel már megismert keresztezõdést a kocsmával,majd az Y-elágazónak most a másik ágát választva elkezdtünk emelkedni.Gyanítottam,hogy ott fogunk kilyukadni,ahol az autónkat szoktuk hagyni,mikor még olyan hegymászó kirándulók voltunk akik addíg mennek autóval amíg csak lehet.Így is lett,közben szép kilátásaink voltak északi irányba.Az aszfaltra érve tehát nem fordultunk fel a hegytetõ irányába,hanem megindultunk lefelé elveszteni azt a szintet ami eddig összejött,keresve a három érintésre kijelölt kápolnából az elsõt.Haladtunk a hegy keleti oldalán olyan félmagasságban a csúcshoz képest,szép kilátásokkal.Tisztán kivehetõ volt a kõris-hegyi focilabda,a Négyszögletes kerekerdõ,a Kab-hegy,majd meglepetésünkre a tanúhegyek is elõjöttek szépen-mindketten nyugatabbra vártuk õket.A kápolnakeresés aztán olyan jól sikerült,hogy mindjárt a másodikkal kezdtünk:)Békésen üldögéltem a Szt.Margitról elnevezettben az elsõ padsorban,mikor jön stalker kolléga,hogy kihagytunk egy ell.pontot.Kicsit morálromboló volt visszagyalogolni majdnem két kilométert a tûzõ napon,ha nem említettem volna még az idõjárás megváltozott némileg reggel óta,a beígért 20-22 fokkal ellentétben símán volt szerintem 30 is legalábbis a napon.A Szt. Márton kápolnához való letérést mondjuk nem csodálom hogy elvétettük,ugyanis az oda vezetõ sárga karika,valamint a kihelyezett piros szigszalag jelzések is csak jóval a letérõ után jöttek elõ.....


Na,de legalább tudtam csapni egy kis frissítést a kápolna melletti forrásnál,és a felmelegedett italkészletemet is levcserélhettem jó hûs forrásvízre.Egy fél pillanat erejéig felmerült az a lehetõség,hogy nem megyünk vissza a Szt.Margit kápolnához,hanem felmegyünk a tetõre az aszfalton,ezt a lehetõséget egyébként a pontõrök is ajánlották,de mivel én nem szeretem az ilyen megoldásokat,meg a Szt.Margittól a tetõre vezetõ utat még nem láttam,és így most sem láttam volna,megindultunk visszafelé.....


A kápolna elõtt aztán felkanyarodtunk jobbra.Én lépcsõsort vártam,nem bánkódtam,hogy egy elviselhetõ emelkedésû ösvény vezet a hegy oldalában szerpentinszerûen.Aztán,csak hogy nehogy már jól érezzem magam,az emelkedés bedurvult kissé,ahogy beálltunk a csúcs irányába.Itt pár pillanat alatt teljesen elfogytam.Mint egy régi,agyonhasznált akksi,ami nem szépen fokozatosan merül le,hanem egyik pillanatban még teljes töltöttséget jelez,a másikban pedig kapitulál.Meg kellett állnom.Nem voltam valami fényesen,most jött ki az éjszakás mûszak okozta pihenéshiány.Elõbányásztam a szõlõcukrot,azt mondják ilyenkor az segít.Ittam,csokit ettem.Több megállást is beiktattam.Egyszer csak látom,elfogy az emelkedõ.Csak nem felértem?Csak nem.Ez még csak egy szép mezõ fenn a hegyen,legalábbb szép,megérte felszenvedni.De a hatalmas kereszt még mindíg nagyon messze,és magasan van.Át a mezõn.Újabb kaptató.Megállok néha,pedig csak pár méter a tetõ.Végre megvan,felértem.Berontok a büfébe,kérek egy hideg üdítõt,majd lerogyok az árnyékba.Regenerálódok.Pár perc alatt rendbejövök,irány tovább.Szerencsére itt már jártam párszor,így tudom merre van a Somlóvár.


Az oda vezetõ úton találkoztam ismét stalker kollégával,aki az emelkedõn lépett el tõlem,és már visszafelé jött a vártól.Elbúcsúztunk és mindenki ment az útjára.Õ le a hegyrõl,én még felfelé a várhoz.Várnál önpecsételõ hely volt.Pecsételés(zsírkrétás ikszelés)után kiültem a vár peremére nézelõdni kicsit,nem siettem el az indulást.Aztán egy kis visszaballagás a már megtett úton,majd jobbra meredeken le a sárga kereszten a Sédfõ-forrás irányába.Forrás után nem épp a szervezõk által gondolt úton,de csak meglett a Szt.Ilona kápolna is.A zavart az okozta,hogy a leírásunk a sárga kereszt jelzést említi mint követendõ utat,ezzel szemben a rendezõség utólagosan kijelölt egy szalagozott utat,ami változást azonban a füzetecskénkben nem tüntetett fel.Na,mindegy nem én voltam az elsõ(mint mondták)és valszeg nem is az utolsó akik némi birtokháborítás árán szõlõsorokon át ért az ell.pontra,de ez legyen a legnagyobb bajunk én azt mondom:)


Innen aztán már csak egyszerûen be kellett(volna)gyalogolni a célba a sárga sáv és a piros szigszalag jelzések mentén.A "volna"annak szól,hogy a sárga sáv megszûnt létezni(úgy mint a sárga kereszt a kápolna elõtt),egy keresztezõdésben meg a piros szigszalag minden irányban látható volt.Hát ez nem volt annyira vicces,mint emítettem nagyon meleg volt,én meg nagyon fáradt voltam már.Megindultam jobbra.Szigszalag volt.Aztán egyre gyanúsabb lett a dolog.Szõlõsbe értem,szinte minden sor végén a karón volt piros szigszalag.Na,mondom,ezt beettem,a szõlõsgazda is ezt a jelzést használja:))


Visszafordultam,és úgy döntöttem,hogy a túra elején látott pincészet-építkezés mellett álló toronydatut kinevezem célpontnak,onnan meg a reggeli úton bemegyek a célba,ha már ilyen kavarások vannak itt a jelekkel.Így is lett.


A teljesítésért egy nagyon igényes emléklapot,egy a túra névadóját ábrázoló kitûzõt és egy kis üveg prémium minõségû Noszlopi meggybefõttet kaptunk a gratuláló kézfogás mellé.A rendezõk érdeklõdésére,hogy milyen volt a túra csak zavart mondatokkal válaszoltam úgy emlékszem,mivel már annyira fáradt voltam,hogy egy cél lebegett a szemem elõtt:találni egy hûs helyet,eldönteni a Mondeo üléseit,és aludni egyet estig.A felkínált rejtvénysort is ez okból utasítottam vissza,most kérek érte újra elnézést.


Megpróbálok összegezni:A rendezõi gárda minden általam megismert tagja nagyon kedves,segítõkész volt.Az útvonal kijelölésén szerintem lehetne javítani,kiváltképp az elágazásoknál.Egy-két irányító A4-es elfért volna még néhány helyen,mint ahogy néhol volt is.A kapott térkép használhatatlan.Nagyon kicsi,nagyon olvashatatlan.Jobbat érdemelne a túra-fõleg,ha mellétesszük az oklevelet.Ég és Föld.Az útvonalválasztást sem értem.Az oké,hogy Nagy László emléktúra és ezért nyilván az egyik cél az emlékház.De ilyen áron?Szántóföldek mellett,nyakig érõ gazban?Nem túl szerencsés,nem mellesleg unalmas is.És most még mákunk is volt,hogy kisütött a Nap,ronggyá ázott nadrágban egy adott esetben hûvös,szeles napon a Somló sem lett volna leányálom.Tehát,szerintem ha már az az akácos olyan fontos,hát kérnénk valami ösvényt kaszálni legalább.Talán érezhetõ,hogy nem kimondottan az átázás miatt nyávergok,hanem hogy hol áztam át,az a bajom:)Nem mellesleg két gatyát azt nem hoztam,és az éjszakaira nem túl vidáman mentem volna vizesben.A táv megtételére egyébként 9 óra állt rendelkezésre,ami nyilván azt a szervezõi szándékot tükrözte,hogy aki akar,több idõt is eltölthessen az emlékházban.Véleményem szerint ez is elhibázott koncepció,mert aki full átizzadtan elnézeget ott bent egy fél órát,annak garantált a megfázás.Mintha a tûzõ napról belépnél egy 18 fokosra leklímázott épületbe-el lehet képzelni.


Én símán kihagynám a Somlón kívüli részeket,semmit sem vesztenénk velük,igaz akkor át kellene keresztelni a túrát....Az emlékház felkeresésére meg ideálisabb megoldás az autó vagy mondjuk a bicikli.


E véleményemet vállalva is:Köszönöm a lehetõséget.


Beültem tehát az autóba keresve egy hûvös,de nem túl elhagyatott helyet,a rajban gyanús arcokat is lehetett ugyanis látni a kocsma körül.Így esett a választásom a szomszéd falu Somlójenõ szélsõ utcájára,ott is egy terebélyes lombú fa alatti részre.Félrehúzódtam tehát,megágyaztam és megpróbáltam aludni.Nem jött össze.A szemközti házból egy kislány úgy félóránként kérdezte szüleit,hogy mi ez a fehér autó az út túloldalán,ezt a kérdést aztán a szülõk is feltették egymásnak utána párszor.Aztán jött a fagyisautó,ami ugye ki akarja csalogatni a népeket a hûvös szobákból.És ez a mûvelet egy bizonyos idegesítõ dallam többszöri lejátszásával történik általában.Most is így volt.Volt aztán úgy félóránként elrobogó vonat is.Meg kipufogótuningos autó.Szóval nem sikerült túl jól a hely kiválasztása,nem mellesleg ebben az idõzónában soha nem szoktam aludni,így lényegében eleve halálra volt ítélve a kísérlet.Forgolódtam hát pár órát,majd este nyolc körül már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni,így újra felöltöztem túrázónak,és átcsorogtam Somlóvásárhelyre.De ez már egy másik történet.


dnvzoli