A Kinizsi után egy laza átmozgató túraként ezt a távban és szintben is könnyed sétát választottam - fõleg, hogy a Cartographia kupában is szerepelt. Az eredeti terv 10 km-es családi program lett volna, azonban Arcüreg Gyuszi sajnos ezt nem engedte meg, így -talán mondhatom- a megszokott túratársakkal indultam útnak reggel.
Bár az iGo térképén nincs olyan, hogy Oroszlány, Fõ tér, leírás alapján sikerül a rajtot megtalálni, és 8:05-kor egy A4-es itiner, meg egy két oldalas, fényes papírra nyomtatott térkép+igazolólap társaságában elindulni, a szalagozást követve.
Az elsõ pont a víztorony - innentõl a Majki remeteségig az integrálszámítás és alkalmazásai a "téma" - Szötske elemében van, magyaráz - az ember szinte kedvet kap a témához :-)
Beszélgetés közben repül az idõ, szalad az út - a Majki remeteségnél állunk meg legközelebb, itt sport szelet jár a bélyegzés mellé. Itt aztán témát is váltunk: a szerzetesrendekrõl kapunk némi kiselõadást :)
A tó és a környéke nagyon szép, egy újabb kirándulásra csábító helyet sikerült felfedezni - de megyünk tovább, hiszen idõre vissza kell érni Budapestre :)
Szalagozott szakasz jön, aszfalt, majd erdõ, szántóföld váltakozik, egészen Várgesztes határáig, ahol ismét aszfaltút kerül a talpunk alá, illetve ahol balról érkezik a K- jelzés is.
A település szélén K-S- fonódó jelzésen, majd a KL-en fülmegyünk a várba, a következõ EP-ra. Itt a kapott bónt ki-ki beváltja neki tetszõ italra - leülünk, kényelmesen frissítünk, majd elindulunk lefelé, hogy aztán a S- jelzésen balra térve folytassuk az utunkat vissza, Oroszlány felé.
Erdõ, pocsolyák - az elmúlt hetek idõjárása alapján "szokásosnak" mondható terep, majd egy csalós betérés jobbra - Mindig van, aki figyel...
Egy nyiladékban a kerítésen ott az önellenörzõ pont - felírjuk a sajnálatos módon igencsak idõszerû "homokzsák" szót a papírra. Picivel távolabb aszfaltutat keresztezünk, majd egy patakot, ami késõbb tóvá szélesedik.
Rövidesen a már ismert salakos úton sétálunk visszafelé, azonban nem fordulunk el balra, a víztorony irányába, hanem egyenesen megyünk be a városba.
Az útvonal még útba ejti a bányász-emlékmûvet, majd pedig feltûnik a cél, ahova pontban délre sikerül beérni. A célban oklevél, kitûzõ, illetve választhatóan virsli vagy debreceni jár a telhesítõknek.
Jó sok városi szakasz, kellemes, laza séta, apró szépségek az útvonal mentén. A jelzések követhetõsége átlagos, odafigyelést igényel. Jövõre, ha jövök, valamelyik hosszabb távot szeretném teljesíteni.
(Bõvebben: Túrablog) |
